"Magyarországon már az is megosztó, ha felemás zoknit hordok" - Sisi-interjú

„Ez egy aljas kovászos album lett” – mondja Sisi, aki a három év után érkező Absolute Queendommal az eddigi pályájára is felteszi a koronát. De miért kell gyomor a második lemezéhez, hogyan született meg Prodigy Sisi, és miért unja az alfahím fiúrappereket? Sisi elárulta, miért most a legboldogabb életében, milyen durva vagy épp nagyon is hétköznapi szexizmusok formálták az új dalait, és miért ne hívja őt senki az ország legjobb női rapperének. Ez az cikk a Recorder magazin 137. számában megjelent interjú bővített változata, Sisi október elsején mutatja be új albumát a Budapest Parkban.

Sokat hallgattad az elmúlt három évben, hogy „hol az album, Sisi”? Annyira felgyorsult a zeneipar, hogy ha pár hónapig nem adsz ki semmit, azt mondják, eltűntél.

Fél éve kezdtem el hallgatni – előtte csodálatos módon békén hagytak az emberek. Az elmúlt években annyi minden történt velem, hogy nem voltam a kreatív szabadságom csúcsán, és nem is akartam elsietni, mert az első albumon volt egy-két apróság, amit máshogy csináltam volna, de már nem volt időnk bajlódni velük. Akkor eldöntöttem, hogy nem fogok befejezni albumot csak azért, mert nyomás van rajtam. Ha ezen múlik, hogy releváns legyek, akkor inkább visszamegyek krumplit sütni. Az elmúlt években valami átkattant bennem, és elkezdtem művészként tekinteni magamra, törődni azzal, hogyan tudom kivirágoztatni a kreativitásomat.

Mi hozta ezt ki belőled?

Részben az, hogy megváltam a kiadótól. Minél tovább vagy nagykiadónál, annál jobban elveszik a zenéből az igaziság, az őszinte önkifejezés. Ott mindig vannak fix dátumok, szerződések és kötöttségek, amelyek ellene mennek a szabad alkotásnak. Kiadó nélkül nagyobb veszélyben van a karrierem, cserébe viszont életemben először azt csinálok, amit akarok. „Szabad vagy, alkothatsz, mit kezdesz vele?” A volt menedzserem februárban megkérdezte, hogy mizu az albummal, és ez annyira betriggerelt, hogy lepergett előttem az életem. Elegem lett, hogy nincs olyan hónap, amikor ne nyomasztanának valamivel. Tudom, hogy csak azért kérdezték, hogy tudjanak velem tervezni, de minden egyes kérdés elszívott az energiámból.

Ez alkati kérdés is, nem? Van, akinek szüksége van rá, hogy a nyakára járjanak, és van, akit ez inkább feszélyez.

Ha valamit várnak tőlem, én befeszülök. Csak azért írjak, mert kérdeztétek? Az nem lesz jó. Akkor írok, amikor jön – és ha nem jön, akkor hagyjatok.

Mit tanított magadról az, hogy önmagadat menedzseled?

Hogy képes vagyok a végletekig hajszolni magam. Sokkal szigorúbb menedzsere vagyok magamnak, mint mások valaha voltak. Vissza is kell vennem, hogy legalább egy szabadnapom legyen a héten. Ezért vagyok most is beteg, mert úgy voltam vele hajnalban, hogy koncertről hazaérve még írok egy dalt, mert ha jön, akkor nem szabad veszni hagyni. Ugyanakkor most vagyok életemben a legboldogabb. Bizonytalanabb az egész karrierem, de ha valamit elrontok, az az én hibám, az én tanulópénzem. Úgy érzem, mintha most nőnék fel. A nyári szezon végén eddig máskor depressziós voltam.

Kimerültél?

Tavaly ilyenkor pánikrohamaim voltak és összeomlottam mentálisan. Múltkor egy olyan erős menstruációs görcs miatt kellett lemondani a szigetes koncertemet, ami idén fájdalommentes volt, és ez biztos összefügg a stressz-szintemmel. Az pedig azért is volt magas, mert tavaly túl sok koncertet vállaltunk. A kiadók néha úgy is lekötnek egy-két bulit, hogy csak utólag szólnak róla, és a nyár végére besokalltam, hogy nincs kontrollom efölött. Örültem, hogy minél több helyre mehetek, és nem mondtam le a bulit, hiszen le volt kötve, de úgy voltam vele, hogy ha még egyszer el kell nyomnom a Yallát, akkor vért hányok. Nem azért, mert nem szeretem, hanem mert úgy érzem, hogy én ezt nem akarom, és mégis menni kell. Egy kiadónak nyilván nem érdeke, hogy kevesebb koncert legyen, de ha a magam ura vagyok, nincs az, hogy havi egy-két bulit muszáj megcsinálni.

Tudsz nemet mondani?

Igen. Lehet, jövőre utcazenélni fogok, mert mostanában meglepően könnyen és sok mindenre mondtam nemet.

Mit jelent számodra, hogy a második lemezre Sistahoodból Absolute Queendom lett?

Azt, hogy szintet léptem. Az útkereső tinilány felnőtt, és már én vagyok a magam úrnője. Szeretném biztatni a lányokat, hogy mindegy, milyen stílusban, de zenéljenek, mert jót tesz a zeneiparnak a női jelenlét. Az alfahím fiúrapperek nekem már unalmasak. Ezért is akartam írni egy olyan albumot, ami feldob, erőt ad, bátorít, és belém rakja a woman powert. A macsó rapzenék azt rakják belém, hogy egy lecserélhető tárgy vagyok – minden, ami nem szeretnék lenni.

Erről szól a Yung Sisi is. „Hallottam már eleget, hogy mekkora a faszotok, nem érdekel a szarotok, nem leszek a spanotok.”

Yung Sisi – 21Savage nyomán – a provokatív alteregóm, aki néha még engem is idegesít. Úgy éreztem, kiskirályból már túl sok van, legyen egy királynő is. Nem azt mondom, hogy nőuralom kéne a zeneiparba, de ha kulturálisan csak az egyik pólus van jelen, az mindig destruktív. Az új lemezen ezt a macsó vonalat akartam már-már karikatúraszerűen ellensúlyozni.

Szerinted miért van ilyen kevés lányrapper itthon?

Mert ez egy kegyetlen ipar. Én kemény csaj vagyok, és beleszoktam, de sokat bőgtem, és két terapeutával is dolgoztam az évek során. Hihetetlen sok melóm van abban, hogy vastag legyen a bőr az arcomon. Olyan kommenteket kapunk, olyan beefeket, olyan elnyomási kísérleteket... Ha ugyanazt a szöveget kirakja egy csaj meg egy srác rapper, a csajt több szögből fogják támadni, mert ott az is van, hogy hogy néz ki, meg jaj, te csaj vagy, neked nem kéne ilyet csinálni. Őskori sztereotípiákban élünk még mindig, hogy a lányok legyenek cuki kis tündérhercegnők, akik engedelmesek, kedvesek és mosolygósak. Én azért vagyok itt, hogy ezt a falat szétrúgjam, mert elegem van belőle. Sokszor a lányok ezért is nem merik kinyilvánítani a belső világukat. Még nekem is megfordult a fejemben, hogy nem-e lesz negatív visszhangja az új albumnak, mert olyan szókimondó, nyers és időnként szarkasztikus, hogy szerintem sokaknál ki fogja verni a biztosítékot.

Lehet, de nem bántók a dalok. A Dara is inkább vicces, amikor kiosztod... az exeidet?

Inkább népszerű fiúneveket gyűjtöttem össze. Egyszer ültem a taxiban, és a Hello lányok ment a Halott Pénztől, amiben sorban végigmennek a lányokon. „Hello Barbi, te vagy az a Palvin? Leszarod a Capriót, érdekel az albim?” Arra gondoltam, mennyire nem fair, hogy valaki így a szájára veszi a nőket. Nem azt mondom, hogy ez egy nőgyűlölő szám, mert sokkal kedvesebb az átlagnál, de gondoltam, én is írok egy hasonlót fiúkkal, hogy legyen egy ellenpélda. Mint amikor Miley Cyrus válaszolt Bruno Marsnak a Flowersben.

Mondtad, hogy erős szexizmust tapasztaltál, mióta kijött a Sistahood. Előtte nem?

Előtte vak voltam. A mai napig veszek észre dolgokat, hogy ez de gáz, és én is csináltam. Én is azokat a srác rappereket hallgattam, akik a lányok számára tök megalázó szövegeket nyomnak. De ez kulturálisan annyira elfogadott, hogy bele se gondoltam, mennyire nem egészséges. Vagy hogy mi lenne, ha nőket is hallgatnék. Vagy ha felszólalnék az ügy érdekében. Hatással lehetnék például arra, hogy kevesebb legyen a nők elleni erőszak, ami egyre inkább beszédtéma, de még mindig nincs elég komolyan véve. Ha felhozom, mindig az az ellenérv, hogy jó, de mi van a férfiak elleni erőszakkal? Ez is a szexizmus egyik megnyilvánulása, hogy az emberek nem veszik tudomásul, mennyire elterjedt a nők elleni agresszió, ami bizonyos értelemben a férfiakat is érinti, mert sokszor már a jó emberekről is rosszat feltételezünk. Nekem már randizni sincs kedvem, mert olyan sok negatív tapasztalatom volt férfiakkal, hogy nem akarok esélyt adni rá, hogy még egyszer úgy beszéljenek velem. Nagyon sok agresszió éri a nőket – elég csak megnézni a kommenteket. Olyan dolgokat írnak, hogy megbasználak, és belöknélek a bokorba. Ezeket szerintem a macsó rapzenék is táplálják.

Ebből a szempontból mit gondolsz Krúbiról? Nála a szexista rapszövegek többszörös idézőjelbe vannak téve, és ki vannak parodizálva – és csináltál vele közös számot.

A Tárgyalás a nők vezérigazgatójával című dalban elmondja, hogy „én csak belülről parodizáltam egy szexista műfajt szarkasztikusan”. Nem gondolom, hogy ettől ne lenne súlya a szövegeinek, de kevésbé pusztító hatású, mert egy karikatúra. Ezt nem veszem sértésnek, hanem nevetek rajta, mert ő nem egy alfahím. A zenéje nem nekem szól, de karakterként nagyon értékelem Krúbit. Hogy megosztó és szokatlan, mégis száz százalékig beleáll. És annyira jól ki vannak találva a koncertjei! Az a sok bolond showelem…

Filóztál azért, hogy elvállald a közreműködést?

Persze. Kértem is, hogy ne írják ki a nevem – ezért nem vagyok feltüntetve featként. Abban a számban is vannak olyan Krúbi-szövegek, amikre nem vagyok büszke – még akkor is, ha csak vicc. Úgy voltam vele, hogy ez még belefér, de akkor én is elmondom a magamét, és megcsinálom a Tárgyalás a férfiak vezérigazgatójávalt. Remélhetőleg a Parkban már el is tudjuk nyomni Krúbival.

Ahhoz hogy viszonyulsz, hogy te is megosztó előadó vagy? Aki szeret, az nagyon szeret, de van, akinek túl sok vagy.

Hála az égnek. Nézd meg Lady Gagát: ha nem lenne megosztó, akkor nem lenne Lady Gaga. Fejezzük be, hogy azon aggódunk, ki mit gondol! Én nem direkt vagyok megosztó, csak felveszem, ami tetszik, kimondom, amit igaznak gondolok, és olyat alkotok, ami szerintem jó. Ez önmagában nem kéne, hogy megosztó legyen, de imádom, ha az embereket ez megbotránkoztatja. Utáljatok – nem érdekel. Amíg vannak, akiket ez úgy feltölt energiával, mint engem, amikor kicsiként Fergie-t meg Missy Elliottot hallgattam, addig csinálom. Náluk azt éreztem, hogy ez a csaj leszarja. Hogy őt nem lehet megállítani, őt nem tudod megszégyeníteni. Végre van valakinek ehhez bátorsága. Bár – hozzáteszem – Magyarországon már az is megosztó, ha felemás zoknit hordok.

Tényleg az. Pedig a fenének van kedve mindig összepárosítani őket.

Miért kéne? Ha úgy vagy vele, hogy ma kicsit introvertált meg kicsit extrovertált hangulatban is vagy, meg kicsit fiús, de kicsit lányos is, azt ki tudod fejezni a ruháiddal is.

Nekem ez volt a lemez kulcsmondata az Absolute Queendomban: „I'm masculine, I'm feminine, I'm icon, I'm queen, I'm cunt.”

Nekem is. Volt egy komment a szigetes videóm alatt, hogy „úristen, Sisi transznemű?”. Néztem, hogy most ez az új inzultus? És ha az lennék, akkor mi lenne? Innen jött az inspiráció a szöveghez: vannak erős arcvonásaim és férfiasnak is titulálható tulajdonságaim, de ettől még nőies vagyok. Azt érzem, hogy az embereket sokszor nem az zavarja, hogy milyen vagyok, hanem hogy ők nem olyanok, mint amilyenek lenni szeretnének, és ha bennem több férfiasságot látnak, mint magukban, akkor megpróbálnak szégyenfoltot rakni rám, hogy ezt elnyomják. Ezzel a dallal szeretném az LMBTQ-közösséget is támogatni, mert ők is hasonló nehézségekkel küzdenek, hogy „ilyen is vagyok, olyan is vagyok, mi vagyok igazán?”. Ez a dal arról szól, hogy ne akarjunk egy kategóriába tartozni, hanem büszkén álljunk bele, hogy emberként sokfélék vagyunk, és ez gyönyörű.

Ha azt mondják, hogy te vagy az ország legjobb női rappere, annak tudsz maradéktalanul örülni, vagy úgy vagy vele, hogy miért raknak nőként külön kategóriába? Mondtad, hogy te is utólag vettél észre sok mindent, és ezt a jelzőt én is leírtam már, pedig elég hülye megkülönböztetés.

Abszolút. Nyilván megtisztelő, ha ilyet mondanak rólam, de miért kéne külön kategóriába rakni a nőket? Sokkal egészségesebb lenne, ha együtt kezelnénk őket a férfiakkal. Olyat senki se kérdez, hogy „na és milyen érzés Magyarország legjobb férfirapperének lenni?” Ilyen apróság az is, hogy “bro”-nak hívják a csajokat is. Én már nem használom a “bro”-t, és ha valaki így hív, simán visszasisterezem. Olyankor van egy kis megtorpanás. „Na mi van, nővérkém, ez így már nem oké?” Ezek olyan apró szexizmusok, amiket mindenkinek magában kell kibogozni, és akkor talán kicsit jobb hely lesz a világ.

Zeneileg melyik dalban léptél ki legmesszebb a komfortzónádból?

Az Absolute Queendom nagy elrugaszkodás attól, amit eddig csináltam. Mindenki azt írta rá, hogy Prodigy Sisi. Full angol szöveg, és félig-meddig a nemzetközi piacra is készült. Nem akarok betörni a globális piacra, de ha az a pár ember hallgatna, aki most megismert a Szigeten, az hatalmas mérföldkő lenne nekem. A We Just Wanna Partyban egy német srác szerepel, és egy amerikai csajszival is fogok közös dalt csinálni, szóval most ültetek el magvakat, hogy külföldön is hallgassanak. A zenéim nagy része magyar, de úgy érzem, az üzenetem univerzális.

Már nemcsak oldszkúl Sisi meg nuszkull Sisi van, hanem dubstepes, drum 'n' basses, és élőben metálos és pop-punk partis Sisi is. Prodigy Sisi hogy született meg?

Meghallgattunk egy-két zenét Lil Marikótól, aki egy nagyon cuki csaj, de brutálisan screamel. Az volt a cél, hogy valami hasonlót alkossunk, csak azzal, ami én vagyok: street vonallal, rappeléssel. Amikor elkezdtem kiválogatni a dalokat a lemezre, akkor nagyjából kirajzolódott a hangzásvilág és a tematika. Hogy ez is a csajjelenlétről szól, mint a Sistahood, csak már nem egy kiscsajról, aki a tömbök között hahotázik, hanem egy nőről, aki a tömbökön ül és irányít. Utólag esett le, hogy nincs egy dal, ami ezt a témát kézzelfoghatóvá teszi, és hajnalban, stúdiózás után részegen kipattant az egész szöveg a konyhában, amikor csatton voltam. Másnapra el is felejtettem, és csak néztem, hogy miket írtam. „Jó bolond vagy, te lány!” Aztán ez lett az első dal és a címadó, ami összefogja az egész lemezt.

Milyen hangzásvilágot szerettél volna az Absolute Queendomra?

Az elején még nem tudtam, hogy akarok-e megint boom bapet és trapet. Aztán megszületett a Budapest, és rájöttem, hogy hasonló lesz az irány, mint a Sistahoodon, csak még erősebb beatekkel. A koszos oldszkúl boom bap az alapja az albumnak, amihez még hozzágyúrtunk elektronikus és metálos elemeket. Ez egy aljas kovászos album lett. Nincs benne semmi tisztaság, semmi könnyen emészthető. Mintha nem is én, hanem az árnyékom csinálta volna, aki tombolni akar, és unja, ami nem torz, nem punk, nem utcai. Ehhez a lemezhez gyomor kell, mert nem az a latin beates lánypop.

Október elsején a Budapest Parkban mutatod be az új albumot. Mit vársz ettől a koncerttől?

Azt, hogy egyfajta felemelkedés lesz, amivel megkoronázzuk az egész történetet. A girlhood lesz az előzenekar, de hívok drag queeneket is, és lehet, Lenkke_ is ott lesz, hogy még erősebb legyen a női gárda. Szeretném, ha innentől több lány lenne a szcénában, és biztatnánk és felemelnénk egymást egy olyan bulin, amin nem gorillák vakarják a..., hanem királynők, istennők és tündérek lesznek, és végre nekünk is jut egy szelet a tortából, amiről eddig csak képeket láttunk. Ez egy közös csajbuli lesz, ami all-inclusive, tehát bárki jöhet, hogy azt a szégyenérzetet és elnyomást, amit akaratlanul is belénk neveltek, felégessük, és megünnepeljük az új kezdetet.

interjú: Soós Tamás
fotó: Valami Hektor