Az ember és a kiszámíthatatlan gépi rendszer. Hydraulic: Overflow (lemezkritika)

Moduláris szinti, effektezet szaxofon, klarinét - ambient, őselektronikus puttyogás, zajok. Ami mindebből kijön, azt kifejezetten élvezetes hallgatni. Ez a kritika először a Recorder magazin 137. számában jelent meg.

Egy Hydrasynth nevű, mindenféle modulációra képes szinti, effektezett szaxofon és klarinét: ezeket használja Karla Dávid a Hydraulic néven kiadott második lemezén (emellett Nanotopiaként is zenél). A hangszerek szétterülő, tétovázó, önmaguk körül keringő, halványan olykor jazzesnek mondható szólamokat játszanak a búgó, puttyogó, pulzáló szinti fölött – többé-kevésbé dark ambient, drone, néha őselektronikus vagy akár acides puttyogás, zajok, apró furiságok jönnek ki az „instabil keresztmodulációs hálózatokból”.

Ha ez nagyon teoretikusnak hallatszik is, valójában kifejezetten élvezetes hallgatni az Overflow-t. Szép, szerethető összhangzások jönnek ki a különnemű elemekből. Még izgalmasabb az, ahogy a repetitív, a célorientált és a sehonnan sehová sem tartó megközelítések kölcsönhatásba lépnek; ahogy a hangszeres játék megőriz valamit az önkifejezésből úgy is, hogy effekteken keresztül szól és egy kiszámíthatatlanul alakuló gépi rendszerrel lép párbeszédbe. 

Előadó: Hydraulic

Cím: Overflow 

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2026. augusztus 7.

Műfaj: kísérleti

Kulcsdal: Third Pump

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.