A szív se fütyül, meg az agy se legyint. Józsefváros tanított a lehetetlent várni, az utca tanított meg ehetetlent rágni. Nem hagyok nyomot, csak pár közös képet. Salaam alaikum, jó napot, béke legyen, vagy kapsz egy jó nagyot! Burkolt aszkézis vacsoraidőben, természetes regresszió, portűz. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Kapitány Máté és SilkSilver produceri lemezt készített, erős közreműködői névsorral: Beton.Hofi, Co Lee, Gege, a Slow Village tagjai, FRANKO, Ótvar Pestis és mások szerepelnek egy-egy számban. A hol bólogatós, hol basszusnehéz ritmusok mellé nyálas szinti, szoftrockos gitár, művonósok, elomló fuvola kerül, de a két producer meg tudja csinálni, hogy ezekből kiszedi a giccset, meghagyja az érzelmeket, és még látványos trükkökre sincs ehhez szükségük. A lemez célját az intróban elmondják, miszerint ne várjunk slágereket, hanem "hiphop statementeket, vagy valamit". A Refreshernek is meséltek róla. Elmondták például, hogy nem az egyes rapperekre gondolva írták a zenéket, aztán "mindenkit egy konkrét vagy egy maximum 3 alapból álló pakkal kerestünk meg, de a vége így is az lett sok esetben, hogy egy másnak szánt zenére rappeltek, amit igazából nem bánunk, mert így mindenki megtalálta a helyét az albumon." Kapitány Máté Facebook, Instagram, SilkSilver Facebook, Instagram
A Pavilon "alternatív bass-folk hip-punk", de mondhatjuk azt is, hogy főként erősen (jambikusan) ritmizált hiphop, komoly folkos beütéssel, de a dubsteptől a technón át a rapmetalig bármilyen irányba elkanyarodhatnak a számok. Jól jellemzi a második lemezüket, hogy két vendég szerepel rajta: Gege és a Bohemian Betyars. Ugyanakkor a Tűlevelek bongor Extázisával is rokonságot mutat, hiszen egy családi traumákkal és a saját rossz mintázatokkal, majd a halandósággal is szembenéző, ugyanakkor a sötétséget sokszor önirónával keverő szövegeken keresztül jutunk el egyfajta feloldozásig. (Itt is van például egy súlyos apás szám, a Van egy világ, ebből vettem a cikk címét.) A lemez címe és annak több jelentése jól összefoglalja azt, mire számíthatunk. A Pavilont alkotó testvérek közül Irlanda Áron ezt mondta róla: "a faluban, ahol felnőttünk, volt egy fenyves, szóval nekem a Tűlevelek az otthont és az onnan hozott belső vívódásokat jelképezi"; Irlanda Kristóf számára viszont "olyan üzeneteket és gondolatokat jelent, amelyekkel felpiszkálom magam: fájnak, mégis sokáig velem maradnak." Facebook, Instagram
"Elhagyom ezt a szerelmes témát. Stílusban már nem nagyon tudunk ebből újítani, kijátszottuk a játékot. Már nem az van, hogy minden lányt meg akarok dugni a diszkóban, hanem minden lánynak befektetési tanácsot akarok adni, kis túlzással" - mondta AKC Misi 2022-ben a Sávlekötőben. Ezután jött a Long Live AKC, amit egy hosszabb szünet követett, majd 2026. január 1-én az "érettebb, felnőttebb, de azért a »fun faktort«" megőrző albummal tért vissza. Az új EP lényegében ennek a popos, R&B-s, lazán funky-s vonalát folytatja zeneileg (olyan meglepetésekkel, mint pl. a Joga Bonito, amire az afrobeats és a latin pop is hatással volt), viszont a szövegekbe visszatért a szerelem. "Mióta zenekarral dolgozom, a szerelmes dalok is teljesen más értelmet nyernek. Újra megjött a kedvem ahhoz, hogy ilyen számokat írjunk, amelyeket aztán közösen el is tudunk játszani" - mondta a Refreshernek. A zenekar nemcsak élőben játszik vele (mint arról a nyári, az Akváriumban felvett élő EP tanúskodik), hanem az EP-n is szerepelnek, bár nem úgy, hogy ők játszották fel, de kisebb szerepeket játszottak: pl. a szövegbe írtak bele, vagy egy dalban élő basszus is szól. Honlap, Facebook, Instagram
Chillum Trio a legjobb magyar tropical-afro-diszkó-brokenbeat-house EP óta az egyik kedvencem, ezért sajnálom, hogy azóta egy nagyobb kiadványa volt, a három évvel ezelőtti LP. Úgyhogy nagy öröm, hogy jött újabb négy szám, ezúttal a Faith In Truth kiadónál. Ismét eklektikus, de pompás dramaturgiai érzékkel felépített, 8-10 perces zenéket kapunk, amikben megtalálják a helyüket a house-os vagy broken beates groove-ok, az etnikus kikacsintások az afrikaias ütősöktől a latin jazzig, a dubos effektek, az acides puttyogások, az álmodozó szintik és még rengeteg minden más - úgy, hogy ebből karakteres hangzásvilág születik, nem katyvasz. Már csak annyi a kérésem, hogy a következőre kevesebbet kelljen várni. Honlap, Facebook
Az idén 25 éves Wall Of Sleep tavaly adta ki Kingdom című lemezét, ami a közmegegyezés szerint a legjobbjaik között van. Hozzájuk képest gyorsan jött a következő - igaz, EP-nek nevezik, de 40 perces a Monolith, ami egyértelműen az előző lemez sokfelől merítő világát folytatja, középpontjában egy kilencperces, nagyívű darabbal. Az eredetileg 2007-es Stabat Mater új változata, valamint egy Gary Moore-feldolgozás zárja az EP-t / lemezt. Itt érdemes megemlíteni, hogy tavasszal a Mood 1996-os, klasszikus lemeze kapott egy újrakiadást bónuszokkal, CD-n, vinylen. Facebook, Instagram
Raqpar a funky, de egyben kísérletező minimal house egyik legizgalmasabb alakja. Új EP-jén három szám hallható, a tőle megszokott stílusban: a húzós alapra furi apró hangocskák kerülnek, elúszó szintik és egyebek - a címadó Natural Regressiont például egy latinos, no de persze ravaszul megbuherált gitárt emeli ki. Mindegyik számból más producer készített remixet: Fedo, Ambos és Daniel Meister is megmaradtak a Raqpar által meghatározott világban, főleg az alapokban változtattak nagyot; Fedo például egy pompás fickándozó basszussal hozott újat. Az EP egyébként pont azon a napon jelent meg, amikor megszülettek Raqpar ikerlányai. Facebook, Instagram
A kampány sok váratlan fordulatot hozott, de ezek között is az egyik legmeglepőbb volt, hogy Jaber kiállt a Fidesz mellett. Azóta rájött dolgokra, "Jaber már nem haver", amit feltehetően új lemezének címe is hangsúlyozni kíván, miszerint Bevándorló. Ha az ostobaságtól eltekintünk (nehéz), akkor tkp. Jaber hozza a korábbi erényeit: könnyed, dallamos pop-rap mindenféle műfaji kitekintésekkel, szabadon kevert nyelvekkel, hatalmas és tulajdonképpen hatásos önbizalommal előadva. Instagram
A Kada Ad Libitum 2025-ös dupla lemeze részben koncertek, részben stúdió sessionök felvételeiből állt össze. Az új Strange is Beautiful - aminek a címe igazi programadás - egy májusi, az Opus Jazz Clubban adott koncert felvétele. A zene tőlük megszokott módon a teljesen szabad improvizáció és akár a fúziós irányba is kacsintgató, kötöttebb, groove-osabb jazz között mozog; sőt, a (legalábbis a hosszabb, a Bandcampen található verziót) záró Slideman pedig a blues újraértelmezése, ami látszólag egyre távolodik a forrástól, de különböző módokon mégis kapcsolatban marad vele. Honlap, Facebook
Rónai András
