A düh nem mindig harap. Ariana Grande: petal (lemezkritika)

2026.09.15. 10:25, Gaines

ariana_grande_4.jpg

A sértettség, az önbecsülés visszaszerzése és a fülledt csábítás furcsa elegye rajzolódik ki a Petal dalaiból: a harciasabb attitűd mögött azonban gyakran ott bujkál a bizonytalanság is. A lebegős R&B-t funk, szintipop és UK garage árnyalja, miközben Ariana Grande nyolcadik albuma hol magabiztosnak, hol meglepően óvatosnak mutatja magát. Ez a kritika először a Recorder magazin 137. számában jelent meg.

Ariana Grande saját elmondása szerint egyfajta „bassza meg a világ” attitűddel futott neki a Petalnak, és ezúttal nem akarta nyelvezetében puhítani a belőle fakadó „szűretlen dühöt”. És csakugyan, az összehasonlításra mindig alkalmas pályatárs, Taylor Swift arculatváltásait megidézve ezúttal ő is egy dacos-haragos ént vesz elő, a thank u, next fotónegatívjaként. Két hangnem váltakozik a szövegekben: az egyikben nők sikereit irigylő, szeretetre és törődésre képtelen, pokolba kívánt exeken veri el a port, a másikban kanosan csábítgat potenciális jövendőbeliket. Mindkét regiszterben az önbecsülés visszaszerzésére kerül a hangsúly.

Az már változó, mennyire hangzanak hitelesen ezek a keményebb frázisok Grande szájából. Egyes költői képek kifejezetten frappánsak, például amikor a magukat barátoknak álcázó zsákutcák gyűlnek az elbeszélő köré, máskor viszont inkább kényszeredettnek tűnik a pozíció, ahonnan osztja az ívet. Többször is bekerül a képbe a nyilvánosság, a szupersztárság árnyoldala: az elmúlt években megszaporodtak a soványsága miatt őt féltő és/vagy kritizáló hangok, ennek fényében a Like I Do egyaránt szólhat a közönségével vagy egy expartnerrel fennálló toxikus kapcsolatról. A címadó számban pedig nyíltan utasítja el az áldozatszerepet. 

A legtöbb dalban még a pozitív érzésekbe is ellentmondások vegyülnek. Az erejére büszke előadóművész mintha valójában csapdahelyzetből beszélne („just as long as she keeps getting it right…”), a bohó szerelmes pedig rossz ötletnek minősíti az új kalandba való fejesugrást. Sajnos az Ilya és Max Martin produceri közreműködésével felrajzolt zenei motívumok azonban nem elég karcosak, inkább csak legyezgetnek. A középtempó dominál: a lebegős, atmoszférikus R&B-t fülledt funkkal, hűvös szintipop-chillpoppal vagy UK garage-dzsel próbálják dúsítani, de egyiknek sincs igazán markáns karaktere, és Grande tiszta szopránját sem tudják mindig megfelelően kiemelni. Így válik épphogy bátortalanná a harcias kiállás, bizonytalanná a makacs bizonyosság.

Előadó: Ariana Grande

Cím: petal

Kiadó: Republic Records

Megjelenés: 2026. július 31.

Műfaj: pop, R&B

Kulcsdal: oh well

6/10

Huszár András
https://recorder.blog.hu/2026/09/15/a_duh_nem_mindig_harap_ariana_grande_petal_lemezkritika
A düh nem mindig harap. Ariana Grande: petal (lemezkritika)
süti beállítások módosítása