A szépség törékenysége miatti szorongás – Hænesy-interjú és klippremier: itt a Pæan to Qualm

Kozmikus klippel debütál a Pæan to Qualm, a posztrockosan emelkedett, atmoszférikus black metalt játszó Hænesy új dala, akik több szempontból is szintet lépnek a szeptember 25-én érkező, Esentia című albumukon. A Hænesy romantikus szorongásáról, Tarr Béla hatásáról, és arról is beszélgettünk a srácokkal, hogy hogyan jutottatok el alig néhány koncert után a Dürer Kert nagyterméig, ahol október 23-án a BORU-val és a black particlesszel mutatják be új lemezüket.

Minden lemezeteknek volt valamilyen laza koncepciója, a Garabontzián például az özönvíztörténet jelenetei fűzték össze a dalokat. Az Esentián mi lesz ez? Mi az album fő gondolati íve?

Sándor Henrik: Az Esentia a Garabontziához hasonlóan egy biblikus, eszképista koncepció, ami kevésbé megfogható és konkrét, mint az özönvíztörténet. Egy olyan világépítésbe kezdtünk, ami egy ősállapotot jelenít meg, ahol egybefolyik az élő és a túlvilági, valamint az álom és a valóság. Inkább egy szakrális utazás, mint tényleges történetmesélés.

Csodás címe van az új dalnak: Pæan to Qualm, azaz Óda az aggályokhoz. Milyen szorongásokból, aggodalmakból született?

Pap Márton: A dal mondanivalóját tekintve megtestesíti azokat a bizonytalanságokat, önmarcangoló gondolatokat, amiket az egyén egy tudatos önreflekció során átél. Ezek a vizsgálatok, gondolati örvények legtöbbször éjjel jelentkeznek, amikor minden más elcsendesül és az ego kerül fókuszpontba, a szöveg is erre utal az allegorikus, már-már romantikus szorongás módján. A szövegek egyébként alapvetően idomulnak ahhoz az éteri, álmodozós világképhez, amit a különféle zenei hangulatok festenek le az album során. De mindig van bennük egy feszültség, a szépség törékenysége miatti szorongás. Sok benne a megfoghatatlan metafora, szentimentális elvágyódás és néha visszafojtott, feszült, de mindig keserédes felhanggal kísért kép, amelyek nagyszerűen festik alá az érzelmi szélvihart, amit a hangszeres eszközök kovácsolnak egésszé.

A klip kozmikus víziója hogyan kapcsolódik ehhez? Milyen videót szerettetek volna a dalhoz?

Sándor Henrik: A vizuális sarokpontokat már a szövegek előtt lefektettük. Magentás, álomszerű világot képzeltünk, ami jól alátámasztja a dal hangulatát.

Az albumról már megjelent egy dal korábban. A The Glimmering Expanse-be hogyan került Tarr Béla-idézet?

Sándor Henrik: Szerintem mindannyian elég kritikusan és érzékenyen viszonyulunk a filmekhez, teljesen alap a tiszteletünk Tarr Béla felé. Ha jól emlékszem, pont a halála utáni hetekben volt a dal véglegesítése és Tomi feljött az ötlettel, hogy ezzel megemlékezhetnénk így a magunk módján. A végeredményen nem hezitáltunk túl sokat végül.

„LÁTOM AZ EMBERT VÉGRE” – MIT TANULTUNK TARR BÉLÁTÓL?

Galántay Tamás: Na, ez egy több szinten is érdekes együttállás eredménye. Az történt, hogy Tarr Béla halála után újranéztem az összes interjút és beszélgetést, ami fellelhető, és a Glimmeringben is hallható részlet annyira jól összefoglalta az egész munkásságát, hogy azonnal írtam a többieknek, hogy ennek valamilyen formában rajta kell lennie az albumon. Nem egy előre eltervezett koncepció részeként került bele, csak úgy éreztem, hogy ezt nem tudom elengedni. Őszinte tiszteletadásnak szántam egy olyan alkotó előtt, akinek a gondolatai és filmjei számomra mindig is különleges súllyal bírtak.

Van azonban a történetben egy egészen különös egybeesés is: a The Glimmering Expanse február 6-án jelent meg, ugyanazon a napon, amikor Tarr Bélát eltemették. Ez teljesen véletlenül alakult így, a megjelenés időpontját nem ehhez igazítottuk. Mégis, amikor szembesültem ezzel, úgy éreztem, hogy ennek a gesztusnak így lett egy olyan jelentése, amit semmilyen tudatos tervezéssel nem tudtunk volna hozzáadni.

Mennyiben lett más az Esentia zeneileg és érzelmileg, mint az eddigi albumaitok? Henrik azt ígérte, hogy „jóval konkrétabb és kevésbé éteribb” lesz.

Sándor Henrik: Igen, itt olyasmire gondoltam, hogy az új dalokban kevesebb a katatónabb rész, kicsit befogadhatóbb lett, mint a korábbi anyagok. Kiforrottabbak és picit komplexebbek is így a dalok. Noha nem kell progresszív metált várni tőlünk, de volt már olyan dalunk, amiben konkrétan egyetlen témavariáció ment végig. Az új lemezen ilyen tétel nem kapott helyet. Hangzásban szerintem tudtunk előre lépni, ez nyilván kiderülhet az előzetes dalokat hallgatva is. Jóval letisztultabb a hangzás, mint a Garabontziánál, ami tudatos döntés volt. De ki tudja, lehet a jövőben lesz még újra lo-fibb hangzású lemezünk.

Galántay Tamás: Dobosként az Esentia számomra sokkal tudatosabb és egyben kísérletezőbb munka volt, mint az eddigi kiadványok. Körülbelül fél évig dolgoztam a dobrészeken, mert a szerteágazóbb daloknál fontos volt megtalálnom, hogyan tudok megfelelő dinamikai ívet adni nekik anélkül, hogy egyszerűen csak lekövessem a gitárokat.

Néha még magamat is megleptem azzal, hogy végül olyan helyekre is blastbeat került, ahol elsőre egyáltalán nem tűnt indokoltnak. De talán pont ez az egyik dolog, ami mindig is megkülönböztette a Hænesy zenéjét a műfaj fősodrától: nem feltétlenül oda érkeznek a témák, ahová a hallgató várná őket. Az Esentia esetében ezt a kiszámíthatatlanságot a dobokkal is szerettem volna erősíteni. Emiatt sokszor nem az volt a célom, hogy egy adott részt „kiszolgáljak”, hanem hogy valami váratlant adjak hozzá, ami tovább építi a dal feszültségét és érzelmi ívét.

A kedvenc kritikám az volt a Garabontziáról, hogy „a legagresszívabb pillanatokba is képes meditatív békét vinni”. Ez honnan ered nálatok? Műfaji sajátosság, vagy inkább alkotói filozófia?

Sándor Henrik: Szerintem is-is. Nyilván a dalainkban rengeteg a blastbeat és a gyors rész, amivel a zene kap egy erőteljes zakatolást, de maguk a gitártémák nem torzulnak el. Inkább uplifting az élmény, mint lehúzó sok esetben. Bár van egy-két rész azért, ami kifejezetten drámai és zaklatott, de lehet, hogy a hallgatóban ez máshogy csapódik le. Az alkotói filozófiánk nagyjából egy üres lap, amit bármivel teleírhatunk mindenféle kényszeresség nélkül.

Galántay Tamás: Azt hiszem, ez valahol abból fakad, ahogyan mi magunk is szeretünk zenét hallgatni és megélni. Számomra egy dal akkor igazán érdekes, ha nem marad meg abban az érzelmi állapotban, amibe elsőre belehelyez. Lehet, hogy valami sötétnek vagy depresszívnek indul, de ahogy épül tovább, egyszer csak átfordul egy emelkedettebb, felszabadító érzésbe. Kicsit olyan, mint egy érzelmi hullámvasút: vannak nagyon mély és nagyon intenzív pontjai, de sosem tudod, hova érkezel meg a végén. Szerintem éppen ezeknek az ellentéteknek az együttélése adja azt a sajátos atmoszférát, amitől igazán Hænesy a Hænesy.

A Hænesy Henrik egyszemélyes szobaprojektjeként indult. Hogyan lett belőle zenekar, és hogyan hatott ez a dalszerzésre?

Galántay Tamás: Az egész egy véletlen találkozással kezdődött a megboldogult régi Dürerben. Egy közös ismerősön keresztül szóba elegyedtem Henrikkel, aki büszkén mesélte, hogy már fel van demózva a Garabontzia teljes anyaga. Közöltem vele, hogy jók a korábbi anyagok, de a dobgép miatt képtelen vagyok huzamosabb ideig hallgatni – mire annyit mondott: „akkor üsd fel!” Így indult a közös munka, de először a Mádra EP-t készítettük el együtt, és már az a néhány dal is annyira jól működött kreatív szempontból, hogy hamar egyértelművé vált, érdemes lenne tovább dolgoznunk együtt. Ennek lett a következő lépése a Garabontzia, ami már velem készült, és egyben ez volt az első Hænesy-kiadvány, amelyen élő dobokat használtunk.

Szerintem innen kezdett igazán megváltozni a projekt működése. A dobokkal bekerült egy olyan fizikai és dinamikai elem a zenébe, ami korábban nem volt jelen, és közben a közös munka is egyre inkább formálta a dalokat. Később ehhez csatlakozott a két Marci, így alakult ki fokozatosan a teljes élő felállás. Nekem ezért a Hænesy zenekarrá válása nem egy tudatosan elhatározott irányváltás, hanem egy természetes folyamat része, ami egyszerűen kinőtte magát az eredeti stúdióprojekt kereteiből.

Posztrockosan emelkedett, atmoszférikus black metalt játszotok. Hogyan találtátok meg ezen belül a saját hangotokat?

Sándor Henrik: Ez igazából évek óta csiszolódik és evolválódik tovább. Nincs olyan gitártone-om, ami már egy éve is akár stabil lenne. Folyamatosan tweakelődik, változik, ahogy napról napra foglalkozunk ezzel a projekttel, valószínűleg dob téren is ez hasonlóképpen alakul. Szerintem minden a lehető legorganikusabban történt és történik a zenekar körül, ami a hangzást vagy a dalírást illeti. Semmi sem előre meghatározott, nyilván a dalírás folyamatában kell hoznod döntéseket, de az a folyamat része.

Hænesy. Fotó: Bodnár Márton.

Galántay Tamás: Én mindig is nagyon közel éreztem magamhoz mindkét műfajt, ezért a Hænesy zenei világa számomra különösen személyes. Régóta szerettem volna a szélvész tempók mellett egy olyan projektben is alkotni, ahol az atmoszféra, az építkezés és a dinamika nagyobb szerepet kap. A Hænesyben ez a két világ végül olyan formában találkozott, ami nagyon közel áll ahhoz, amit zeneileg mindig is kerestem. Egyszerre van jelen benne a black metal intenzitása és a posztrock szabadsága, ráadásul olyan zenésztársakkal dolgozhatok, akikkel emberileg és zeneileg is nagyon egy húron pendülünk.

A BLACK METAL MAGA A SZABADSÁG – KÖRKÉPÜNK A MŰFAJ MAI HELYZETÉRŐL.

Henrikkel ráadásul meglehetősen különböző zenei háttérből érkezünk, teljesen más zenéken nőttünk fel, és sokszor egészen más irányba indulunk el egy-egy ötlettel. Rengeteg konstruktív vita és kompromisszum van abban, amire végül közösen rábólintunk, de valahogy ezekből az ütközésekből mindig kikristályosodik valami, ami több lesz a részek összegénél. Szerintem éppen ez a kettőnk közötti különbség, és az abból kialakuló közös metszet az, ami nagyban meghatározza a Hænesy egyedi hangzását.

Mondtátok, hogy az Esentia egy új korszak kezdete is a zenekar számára. Mi változott a Hænesy-ben az előző lemez óta?

Sándor Henrik: Mindenképpen új korszak, az album megírása, rögzítése és keverése kicsivel több, mint két évet vett igénybe. Közben váltunk zenekarrá és építettük fel az élő produkciónkat is. Közben lépett be Bencze Marci is a dalszerzési folyamatba, de a többiek is sokkal többet tettek a dalokhoz, mint korábban. Illetve kezd kialakulni egyfajta munkamegosztás, nyilván a fő dalszerző én maradtam, így a zenei kreatív részek rám hárulnak főként, de például az élő produkció setupjáért Tomi felel és ő is ötletel többet, ami a koncertekkel kapcsolatos. Pap Marci lassan átveszi a social media felügyeletet, Juhász (Keserv Booking) intézi a koncertek szervezését, stb. De persze mindenki ötletelhet mindenben.

Hænesy a Hajón. Fotó: Hunyás Katalin.

2024-ben a Turbinában debütált élőben a Hænesy, majd sokan a 2025-ös Fekete Zajon láttak titeket először. Hogyan éltétek meg ezt a két koncertet, és mit ad a zenekarnak, hogy egy ideje élőben is játszotok?

Sándor Henrik: A Turbina kicsit stresszes volt így elsőre, de rengetegen eljöttek a koncertre és a visszajelzések is pozitívak voltak, úgyhogy mindenképpen erős indulás volt. A Zajos koncert pedig már jóval tehermentesebben ment le és kifejezetten élveztük. Elképesztő helyszín és fantasztikus élmény volt szabadtéren előadni a dalainkat. Kiemelném még az év eleji A38 Hajós koncertet is, tulajdonképpen egy valóra vált álom, ha jobban belegondolunk. Underground zenészként soha nem gondoltam volna, hogy saját koncertünkön fogok az A38-on játszani majdnem teli háznak bármikor is.

Mint egy nagy öntisztulási ceremónia – ilyen volt az Entrópia Architektúra, a Hænesy és az Oaken az A38 Hajón

Hogyan jutottatok el alig néhány koncert után a Dürer nagyterméig? Október 23-án ott mutatjátok be az új lemezt a BORU és a black particles társaságában.

Sándor Henrik: Merész döntés volt, de a hajó után bakancslistán maradt a Dürer nagyterem nekünk zenészként, és mindenképpen akartunk egy koncertet még ősszel, így adta magát a helyszín. Nem vagyunk sokat koncertező banda, jobban szeretünk kevesebbet játszani, de az legyen emlékezetes és élményszerű. Azonban a lemezt mindenképpen szerettük volna élőben is bemutatni, így nem volt kérdés, hogy a februári hajós koncert után újra ősszel is színpadra kell állnunk.

Tervek, álmok? Hová szeretnétek eljutni a következő néhány évben zeneileg és zenekarként?

Sándor Henrik: Mostanában sokat egyeztettünk Juhásszal (Keserv Booking) a jövőt illetően és kezd kialakulni egy víziónk, ami rengeteg munkával, de rengeteg jó élménnyel is járhat. Ez jelent külföldi koncerteket is. A különleges koncertélmények terén szeretnék majd jövőre még egy fokozatot csavarni, de ezzel kapcsolatban még nem árulok el semmit, még előttünk van a Düreres buli is. Aki követ minket, az úgyis idejében értesül a fejleményekről.

Hænesy lemezbemutató
Előzenekar: BORU, black particles
Helyszín: Dürer Kert Nagyterem
Időpont: 2026. október 23. (péntek) 19.00-23.00
Belépő: 6000 Ft (elővétel), 7000 Ft (normál)
Jegyvásárlás. Facebook-esemény.

interjú: Soós Tamás
nyitókép: Bodnár Márton