Marosi blokkos pop alter, csöppnyi elektronikus hintéssel – itt a SUMÁK első albuma!

Gitárzenés alter és elektronikus-dobgépes popzene Erdélyből, játékos, abszurd szövegekel – ezt ígéri első albumán a SUMÁK, akik a Csak egy percig című nagylemezükkel a Magyarradarunkban is bemutatkoznak. Premier!

Mikor indult: 2025 nyara.

Hol indult: Marosvásárhely.

Tagok/hangszerek: Marton Richárd Zoltán – ének, gitár, basszusgitár, szintetizátor; Kusztos Dávid – vokál, basszusgitár, szintetizátor, trombita; Horvát Attila Csaba – dob.

A hármas felállás is azért működhet, mert mindhárman sok területen vagyunk jártasak. Zoli a pop és az elektronikus zenében is otthonosan mozog, színházi sound designnal is foglalkozik, a zenéről és egy-egy hangzás kialakításáról átfogó módon gondolkodik. Dávid nagy őrültje az analóg szintetizátoroknak és keverésnek: szalagok, magnók, pultok, tele van velük egy szoba – ő az, aki ezeket a dalokat csodálatosan és egyedi hangzásra lekeverte és maszterelte. Emellett session zenészként több zenekarban is megfordul, és másoknak is kever. Atti megoldásközpontú és mindenre van egy ismerőse – a pontos dobsávok mellett az adminisztratív feladatokat is simán hozza.

Stílus: Marosi blokkos popalter, csöppnyi elektronikus hintéssel. Mindig az, ami épp lenni szeretne. Duma duma, bumci bum. Nem kötjük magunkat egy stílushoz.

A cél az volt, hogy jó dalokat írjunk. A jó dal pedig őszinte és zsigeri. Tehát sem hangszerelésben, sem stílusában nem limitáltuk a dalokat, viszont a hangzás eklektikusságát a szövegek világa igyekszik egyben tartani, egy képben. Az élő kivitelezés pedig majd hibrid formában fog zajlani. Lesznek szintik, szekvenszerek, és egyéb loopelemek is használva, de az élő zene lesz a törzse.

Hatások: Természetesen hatottak ránk kortársaink és az alternatív vonalon az elődök is. A dalszerzésben a Massive Attack és a Radiohead nagy hatással volt mindig, hangzásban ezekre a zenei formációkra is jellemző a hagyományos hangszerek és az elektronikus elemek keverése. Magyar területről hatott természetesen a Hiperkarma, a 30y vagy akár a Kispál-vonal, ezeket még főleg anno kamaszként hallgatva. Ezek mellett Analog Balaton, Carson Coma, Elefánt – ezeknek életérzéséből nyomokban található az új lemezen is. Viszont egy olyan sajátos hangzásra igyekeztünk törekedni mind a zene, a szöveg és a keverés esetében, ami bátran ötvözi a klasszikus dalformát és hangszerelést az elektronikus elemekkel, a sűrű szövegelős már-már rap ritmikájú és a dallamosabb szövegek világát is, mindezt egy olyan köntösbe csomagolva, ami hangzásában mai. Játékosságról és a szabadságról szól. Egy techno szám után jöhet egy 70-es hangzású gitárzene és fordítva. Én személy szerint mind a kettőt imádom. (Marton Zoli)

Kiadó: sumákmusic.

Történet: Az előző zenekarunk öt évnyi közös kemény munka után bomlott fel, majd egy kétéves baráti és zenésztársi szünet után hárman újra összeálltunk az öt fős csapatból, emberileg és szakmailag is megerősödve. Nagy törés és két év hallgatás után ezek a dalok gurultak ki Zoliból. Mindezt megelőzte a baráti bizalom visszaépítése és a zenésztársi jelenlét megerősítése, illetve több hónapnyi szabad jam. Úgy döntöttünk, újra felteszünk mindent a zenére.

Megjelenések: Három dalt hoztunk ki a nagylemez megjelenése előtt. Az első a fejemben van a baj c. dalunk volt, ami egyben a nagylemez első dala, ebben erősen jelen van a elektronikus zenei irány és a szövegcentrikus, már-már rap szerű szöveg. Szerettük volna, ha nem behatárolható kezdetben a stílus, ezért ezt a dalt adtuk ki elsőnek. A második dal a semmi – ez egyben a lemez utolsó dala is, erre a dalra készítettük az első klipünket, amit Zoli rendezett, Frunza Roland volt az operatőr, Kusztos Dávid a vágó, színező és a többi utómunkáért is a felelős.

Marton Zoli: A semmi c. dal volt az első dal, amit az előző zenekarunk felbomlása után írtam, amiben szintén mind a hárman benne voltunk. Azt a projektet 5 évig csináltuk együtt, majd egy kétéves baráti és zenésztársi szünet után hárman újra összeálltunk, emberileg és szakmailag is megerősödve. Nagy törés és két év hallgatás után ez a labda gurult hozzám. Fontos ez a dal, nehéz időszakban született. A „27 évet átaludtam, újratervezni már meguntam” sor nekem ebben a válságos időszakban kicsit azt jelentette, hogy újra felteszek mindent a zenére. Nem értem, eddig hogy teltek el az évek, de most itt állok és adok még egy esélyt a zenének, hogy ne a fiókba rohadjanak el ezek a dalok, szóval nem tervezek újra, csak újra felteszek erre mindent.

A klip és a dal az emlékezet és a dolgok egymásracsúszásával játszik. Összesűrít több életszakaszból rengeteg pillanatot, embert egy házba, egy időbe, mintha minden egyszerre történne, mint ahogy sok házibuliban érzékeljük. Nem búcsú ezektől az évektől, csak egy megörökítés.

Szerettem volna egy hosszú snittes klipet (ebben mindössze 4 rejtett vágás van), és filmes eszközökkel rendezni videóklipet, és az ingereket nem a sok gyors vágás által kielégíteni, hanem a kameramozgás és a térben való koreográfia által, ez valahogy ezt az időutazást, emlékfelidézés dolgot jobban segítette. A hosszú snittnek van egy természetessége, közelebb áll az emberi érzékeléshez, és ez kontrasztban van azzal, ahogyan mégis változnak a dolgok a térben, megjelennek és eltűnnek személyek.

A lemez előtt megjelent még a mocsár című dal. Ez kicsit ötvözi a gitárzenésebb hangzást a sűrű szöveggel. A dal nemcsak Marosvásárhelyről szól, ahonnan származunk, hanem a mindenkori kisvárosról, a kisvárosok mocsaras melegéről. Bármelyik kisváros lehet ez, amelyik felnevel, majd visszahúz. Szeretem ezt a várost, ahol felnőttem, és ahol élek, mert van időm. Van tér a fejemben itt alkotni, szeretem az embereket is. És gyakran gyűlölöm, amikor kevés dolog történik, és akkor is mindenki panaszkodik, és elmondja hogy kellene jobban, de semmit nem csinál. Szóval ez  a kettősség: tér, amit az idő ad, és néha beszűkültség, és egy leragadásra való hajlam, amivel mindig küzdenem kell.

Küldetés: Szeretnénk minél több emberhez eljuttatni a zenénket mind Erdélyen belül, mind Magyarországon. Egyelőre csak virtuálisan. Idén év végéig a lemez dalait pörgetni, forgatni még videóklipet, és megjelentetni új singleket a 2027-ben megjelenő következő lemezről, majd tavasztól elkezdeni koncertezni. Célunk mindig olyan zenét csinálni, ami épp jólesik, de nyilván koncepciójában mindig meglesz jellemzően a SUMÁK-os humor, a játékos és kontrasztos hangszerelés. A szabadságkeresés, és az, hogy friss tudjon mindig lenni.

Jövőkép: Ott lenni a fesztiválokon, és az emberek fülében, fejében, szívében a dalainkkal. Szeretnénk még további csodás klipeket kihozni, ezt a lemezt még eljuttatni minél több emberhez, és közben màr íródik a következő lemez anyaga. Egészen 2027 tavaszáig csak online fogunk létezni. Szeretnénk egy kerek képet átadni az embereknek, és megadni a lehetőséget arra, hogy meghallgathassák a dalokat koncert előtt és után is.

Mellékprojektek: Nincs.

A most megjelenő albumról: Az első nagylemezünk címe Csak egy percig, ez egyben egy trilógia első része is. Amit még nem szpojlereznénk, viszont a három lemez címe egy mondatot fog kitenni majd. Személy szerint vonz a nagy formátum, nem tudtam egy dalt megírni, csak 8-at.

Fontos, hogy a dolgok egy irányba tartsanak, törekedtünk az arculatot is úgy kialakítani. Ebben fontos partnerünk volt Ruth Enyedi, akinek a logónkat, és Cseke Tamás, akinek a fotókat köszönjük. Frunza Roland, a semmi c. klip operatőre is hamar megértette azt a képi világot, amit szerettem volna létrehozni. Mindhárman fiatal marosvásárhelyi vonatkozású alkotók. A SUMÁK környezetében szeretnénk ha minél több hozzájuk hasonló, fiatal és tehetséges erdélyi művészt, alkotót megszólíthatnánk és megjeleníthetnénk.

Szövegvilágában törekedtem olyan szöveget írni, ami egyszerű, érthető, de nem buta. Rólunk, emberekről, viszonyainkról, a különböző terekben elfoglalt helyünkről szól. Arról, ahogyan kapcsolódunk egymáshoz, vagy arról, ahogyan épp nem. Nem nosztalgia, de rengeteg a kamaszkori kép, talán úgy mondanám, hogy most felnőttként is a játékosság helyét és lehetőségét keresem az emberi kapcsolódásokban. A szövegek önreflexívek, ahogy a zenében is, itt is jelen van a játékosság. Legtöbb dalban a szöveg konkrétsága egy kis abszurditással vagy humorral van vegyítve. (Marton Zoli)

Az első lemeznek van egy koncetráltsága, van egy erős szerzőisége is, nem feltétlenül működik háttérzenének. Tömör és figyelmet igényel. A következő lemezeken teret kapnak a hosszabban építkező, dallamorientáltabb, több instrumentális részt tartalmazó dalok is, de nem marad el a szövegcentrikusabb dalforma sem.

A lemez minden dalához készült egy tematikus képsorozat. Olyan helyszíneken fotóztunk, amelyek meghatározóak számunkra, a mi szemünkön keresztül szerettünk volna láttatni a várost, illetve ezek a terek a dalszövegekben is megjelennek így vagy úgy. Olyan helyeken jártunk, ahol nagy valószínűséggel klipeket is fogunk még forgatni.

SUMÁK a Facebookon. Instagramon.

Fotó: Cseke Tamás.

A Magyarradar és a Premier rovat cikkeinek megjelenését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.