„Tiszta sor, mindig én döntöttem úgy, hogy belemegyek” – Czeglady-klippremier

Vannak helyzetek, amikből először ki kell szállnunk ahhoz, hogy később újra vissza tudjunk menni. A dark-popos Czeglady új dala, a Tiszta a pánik, a stagnálás és az önmagunkkal való kellemetlen szembenézés pillanatát ragadja meg – azt az állapotot, amikor már tudjuk, hogy változtatnunk kell, de még szükségünk van egy kis időre a gondolataink mellett állva.

Mi van akkor, amikor végre van időd visszanézni? Nem csak azt látod, hogy mi történt veled, hanem azt is, hogy mit tettél te magad. Melyik döntésed vitt rossz irányba, milyen mintázatokba mentél bele újra és újra, és hol volt az a pont, amikor talán te is választhattál volna mást.

Czeglady Tiszta című új dala ebből a kellemetlen, de fontos felismerésből indul ki. A dalban megjelenik a pánik, a stagnálás és az a fajta belső fáradtság, amikor az ember egy időre inkább kivonulna a saját életéből. Nem feltétlenül azért, mert feladta, hanem mert egyszerűen szüksége van egy helyre, ahol újra össze tudja rakni magát.

A Tiszta egyik központi gondolata, hogy az idő nem feltétlenül old meg mindent – de megváltoztathatja azt, ahogyan a sérüléseinkre nézünk. Ami egy ideig elviselhetetlennek tűnik, azt később talán már képesek vagyunk kívülről látni. Nem biztos, hogy kevésbé fáj, de már nem ugyanúgy fáj. És közben jön az önreflexió.

„Tiszta sor, mindig én döntöttem úgy, hogy belemegyek” – mondja Czeglady, és ezzel a dal egy ponton teljesen magára fordul. Nem csak arról beszél, amit mások tettek vele, hanem arról is, hogy milyen saját döntések, reakciók és viselkedési mintázatok vezettek oda, ahol most van. Ez talán az egész dal legnehezebb része: elismerni, hogy nem minden történt velünk, és van, amihez nekünk is közünk volt.

A megoldás azonban nem egy hirtelen felismerés vagy nagy újrakezdés. Egyelőre inkább menedék van. Egy olyan átmeneti állapot, ahol még nem kell felszállni a következő vonatra. Érdekesség, hogy kerültek a dalba vonathangok, amelyek nem pusztán hangulati elemek: szervesen kapcsolódnak a dal történetéhez. A Tiszta zenei világának kialakításában (a Mehringerrel, laurie.-val, a girlhooddal és Indigóval is dolgozó) sosehollal producerként vett részt.

A dal egyik legmeglepőbb eleme, a rapbetét sem volt előre eltervezve. sosehol egyszerűen hagyott neki helyet, Czeglady pedig éppen Beton.Hofi új albumának hatása alatt volt. „Nem is gondolkodtam rajta, csak jött” – meséli. A rap így végül az önreflexió egyik legdirektebb formájává vált: annak kimondásává, hogy ha valamit helyre kell tenni, akkor előbb magát kell rendbe raknia.

A dalhoz készült videoklipet Vida Benedek készítette, az operatőr Kirchknopf Mátyás, a látványtervezésért pedig Susla Luca felelt. „Gyakran inspirálódok festményekből és hála az égnek Czegladynek jól állnak az ilyen témák. A dal erősen hozott magával egy Ofélia-motívumot, tönkretett nőkről, úgyhogy erre építettem fel a világot. Czeglady dark-pop stílusban mozog, mi is ebbe az irányba torzulunk, vele egy soha meg nem történt hajnal melankóliáján keresztül” – meséli a rendező.

Czeglady 2021-ben tűnt fel először, az akkor 19 éves énekesnő a Wellhello SSSS! című lemezén vokálozott a Jön velünk a jó című dalban. 2024-ben kezdte el a szólóprojektjét, debütalbuma 2025-ben jött ki Késett címmel, amin az elengedés gyászfolyamatát vette végig. Élőben legközelebb szeptember 5-én, szombaton játszik a Pontoonon, ahol a Tiszta is elhangzik. A koncert ingyenes, Facebook-eseményért katt ide.

Czeglady a Facebookon. Instagramon.

Fotó: Kelemen H. Glória.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.