Eljutni az extázisig úgy, hogy észre sem veszed. The Handover: New Old Medicine (lemezkritika)

Két egyiptomi és egy belga zenész, oud, hegedű, retrószinti – egyetlen hosszú zenefolyam, ami egyesíti a hagyományt az avantgárddal. Ez a kritika először a Recorder magazin 136. számában jelent meg.

El lehet úgy jutni az extázisig, hogy észre sem veszed. Az egyetlen 40 perces improvizációt tartalmazó lemez visszafogottan, szinte tétován kezdődik: az egyiptomi Aly Eissa oudon, Ayman Asfour hegedűn játszik egy dallamot, ami akkor is ismerős lesz, ha nem vagy otthon az egyiptomi zenében; a belga Jonas Cambien a háttérben kísér retrószintiken.

A zene folyamatosan, de mindig kis lépésekben változik. Sűrűsödések, visszafogások, elszállások, megnyugvások alakulnak egymásba. Amikor csúcspontra jutunk, az nem egy feltűnő ugrás, hanem egyszer csak észrevesszük, hogy már ott vagyunk.

Mindig más hangszer kerül előtérbe és kalandozik, a többiek megtámasztják (akár úgy, hogy a hegedű szinte ritmushangszerré válik). De nincs egyértelmű szóló-kíséret hierarchia: végig együtt lélegzik a trió.

A Handover avantgárd, de közel marad a hagyományhoz, nemcsak a dallamvezetésekben: az ismétlődésre és változásra építő, extázisig jutó közös zenélés ősi forma, amit a zenekar finoman, határozottan a maga képére formál.

Előadó: The Handover

Cím: New Old Medicine

Kiadó: Sublime Frequencies

Megjelenés: 2026. június 5.

Műfaj: világ improvizáció

Kulcsdal: New Old Medicine

9/10

Rónai András