Óriási potenciál, hűvös kívülállás – ilyen volt Jorja Smith élő dj-szettje a Szigeten

Az elmúlt években kicsit mintha szétfolyt volna Jorja Smith karrierje, így kifejezetten izgalmas kérdésnek tűnt, hogy mit tud kezdeni az elképesztő hangú brit R&B-énekesnő egy „élő dj-szettel” a Szigeten. Szombat este megkaptuk a választ: egy végtelenül puritán, hűvös, mégis tanulságos koncertet, ami az utolsó fél órára találta meg a ritmusát.

A 2010-es években az R&B műfaja alaposan átalakult. A hagyományos, dúsan hangszerelt soul-pop helyét egyre inkább átvette az alternatív R&B, amely az elektronikus zene textúráit, a hiphop ütemeit és a kísérletező popot is gond nélkül beengedte a műfajba. Ezzel a lendülettel robbant be a köztudatba az énekesnők egy teljesen új, karakteres generációja. A brit színtéren ennek a hullámnak több nagyon különböző karakterű előadó lett a fontos képviselője: Celeste a jazzes-soulos hangzásból épített magának időtálló világot, a most nagyot futó Olivia Dean pedig a hangszeres soul-pop felől talált rá egy jóval élénkebb megszólalásra.

Ezzel szemben Jorja Smith karrierjében van valami furcsa. Nagyon gyorsan megérkezett a nagyok közé: 2016-ban a SoundCloudra feltöltött Blue Lightsszal, majd a két évvel későbbi Lost & Found nagylemezével berobbant a köztudatba, sokan azonnal az új generáció legmeghatározóbb R&B/neo-soul hangját látták benne. Aztán jött a Mercury-jelölés, Drake More Life című projektje és a Fekete párduc filmzene is. Innen akár egyenes út is vezethetett volna a globális R&B-sztárság felé, Smith viszont valahogy sosem akart ezen az úton különösebben sietni. Az azóta eltelt időszakban pedig mintha folyamatosan keresné is a saját útját. Belekóstolt szinte mindenbe: volt egy kifejezetten intim, akusztikus kitérője, de a stílusok közötti lebegésben kicsit elveszni látszott az a bizonyos induló lendület. Most épp az augusztus végén érkező új albumára készül, így a hazai közönség egy kifejezetten átmeneti, kísérletezős fázisban kaphatta el őt.

Én kifejezetten kedvelem az akusztikusabb, egyszálgitáros dalait (a Home vagy a Burn a mai napig bivalyerősek), épp ezért, amikor a Sziget bejelentette, hogy Jorja egy „live DJ-szettel” érkezik Budapestre, bevallom, csak néztem, hogy ez pontosan mit is fog takarni a gyakorlatban. Nem kellett sokat várni a válaszra: negyed nyolc után nem sokkal Jorja kisétált a színpadra egyetlen DJ társaságában. Bármiféle önfényezést, nagyívű felkonfot vagy közönségsimogató „Hello Budapest!” pusholást mellőzve, meglehetősen unott, flegma arckifejezéssel állt ki a mikrofon elé. Aztán gondolkodás nélkül bekezdett a Blue Lightsszal, pillanatokon belül a londoni utcakultúrában éreztem magam, majd jött a Teenage Fantasy, és abban a pillanatban arra gondoltam: oké, ha erről szól ez a live szett, akkor részemről semmi probléma nincs vele. Talán ez a két szám mutatta meg a legjobban, hogy miért volt annak idején annyira izgalmas Smith bemutatkozása.

A kezdeti lelkesedés viszont hamar alábbhagyott, ahogy átfordultunk az újabb, latinosabb lüktetésű R&B-alapokra. A szett lényegében csak a Be Honest beúszásával kezdett újra éledezni. Egy ilyen formátumnál persze lehet tudatosan távolságtartó az előadó, de élőben ez egy idő után inkább csak távolságnak érződött, mintsem koncepciónak. Láthatóan maga Jorja is unta az egészet, a közönséggel való kapcsolat minimálisra csökkent, ami az első magyarországi fellépésén elég nagy csalódásként hatott. A koncert első része inkább tűnt egy hosszú DJ-szettnek, amelyhez időnként Jorja is hozzátette a hangját, mint önálló koncertnek. A fordulópontot az új dal, az I Lie You Lied hozta meg. Itt látszott először, hogy Smith kezd valóban jelen lenni abban, amit csinál, és nem csak végigénekli a DJ által egymás mögé rakott alapokat. Az utolsó fél órában aztán mintha tényleg értelmet nyert volna a koncepció, megérkeztek a szellősebb elektronikus és garage-os alapok, a DJ is jobban elengedte magát, Jorja pedig végre azt az energiát hozta, ami miatt ennek az egésznek egyáltalán volt értelme.

A látványvilágra viszont nem költöttek sokat: a mögötte lévő kivetítőn néhol a Jorja Smith-felirat, néhol pedig kora 2010-es éveket idéző, olcsó képsorok futottak. Nem volt ebben feltétlenül semmi zavaró, csak éppen egy ekkora fesztiválon és egy ekkora előadónál könnyű volt azt érezni, hogy ennél azért több is lehetne a színpadon.

A fináléra azért sikerült megidézni azt a Jorja Smitht, akiért a legtöbben megváltották a jegyet. Az utolsó két dal a mainstream slágerekre támaszkodott, és a 2017-es On My Mind be is váltotta a hozzá fűzött reményeket – még ha elgondolkodtató is, hogy a műsor csúcspontját egy lassan tízéves szám jelentette. A végletekig puritán produkción és a hiányérzeten az sem segített, hogy a koncert jó negyed órával a kiírt időpont előtt véget ért.

A szigetes fellépés így inkább tűnt egy nyilvános próbának: bebizonyította, hogy Smith torkában ott van az évtized egyik legkarakteresebb hangja, csak épp az nem derült ki, hogy mihez tud kezdeni vele a színpadon. Pedig elképesztő adottságú R&B-énekesről van szó, akiben továbbra is óriási a potenciál. Csak bízni tudok benne, hogy a készülő lemezzel végre visszatalál a saját hangjához – láttunk már feléledő főnixmadarat a színtéren, és épp ideje lenne, hogy újra Jorja Smith ideje jöjjön el.

szöveg: Gyuris Fruzsina
nyitókép: Joseph Okpako / WireImage

SZIGET A RECORDEREN

További beszámolókért és fotógalériákért katt a nevekre: Dijon, Wolf Alice, Lambrini Girls, Bad Nerves, Sombr; Twenty One Pilots; Chet Faker; Carson Coma és Biffy Clyro; Tankcsapda, HEALTH, Golden Hours, Zawose Queens; Bring Me The Horizon; Naïka; Black Country, New Road, Loyle Carner, Fcukers, Teen Mortgage, Parcels, Paris Paloma, LEAP, Night Tapes; Faithless, Morcheeba, Goran Bregovic. Plusz: Trap, polgárpukkasztás, tradicionális zene és a világ legjobb bűvészei, avagy a Sziget a nagyszínpadon túl.