
Naïka bátran keveri a popot, a latin ritmusokat, az alternatív R&B-t és a karibi hatásokat, sőt helyenként a francia sanzon finom melankóliája is felbukkan dalaiban. Első magyarországi koncertje végig energikus, dinamikus, és gyönyörűen feminin volt.
A Sziget pénteki napján éppen elcsíptem Sigrid utolsó néhány számát a Nagyszínpadon, és a norvég énekesnő továbbra is pontosan olyan cuki és közvetlen, amilyennek korábban láttam. Ezután megnéztem az aznapi Sziget specialt, a nemzetközi Ill-Abilities break csapat bemutatóját. Egy olyan breakcsapat, ahol mindenki valamilyen testi fogyatékossággal él – angolul mennyivel találóbb ez, differently abled. Elképesztő volt látni ezt a pozitív energiát, és nagyon motiváló. Utánuk jött Skepta, pár perc késéssel, úgyhogy csak belehallgattam. Annyira jó volt a hangulat a színpad előtt, hogy kicsit sajnáltam, hogy el kell indulnom Naïkára.

A kezdődő pogóból gyorsan kirohantam, és a Revolut Stage felé vettem az irányt, ahol Naïka lépett színpadra – és rögtön az jutott eszembe, hogy talán neki is jól állt volna a Nagyszínpad tere. A Revolut kisebb, zártabb színpada ugyanis kissé szűkösnek tűnt ahhoz a nagyvonalú, napfényes energiához, amit az amerikai-haiti énekesnő hozott magával. Szerintem meg tudta volna fogni a Nagyszínpad előtti diverz közönséget is.
Ahhoz képest, hogy a színpadkép mennyire egyszerű volt, a látvány mégis vonzó és kellemes. Az énekesnő egy gyönyörű flitteres ruhában, virágokkal díszített mikrofonállvánnyal tűnt fel. Még egy szélgép is gondoskodott arról, hogy meglegyenek az igazi popdíva-pillanatok. Naïka mellett két remek zenész játszott, egy gitáros és egy szintis. Az élő dob viszont kifejezetten hiányzott a hangszerelésből. Ettől függetlenül a koncert végig energikus, dinamikus, és gyönyörűen feminin volt.

Naïka egy ponton elővette a Layers című dalát, ami kultúrákon és kontinenseken átívelő, kevert identitásáról szól. Haiti láthatóan nagyon fontos részét képezi az életének és a zenéjének, még tanított is nekünk egy kicsit haiti kreol nyelven.
És bár a közönség nem volt különösebben nagy – talán még Chet Faker szerdai koncertjénél is kevesebben gyűltek össze –, Naïka láthatóan egyáltalán nem bánta. Sőt: nagyon gyorsan ráérzett arra, hogyan kell megfogni azokat, akik ott vannak.
A koncert vége felé természetesen előkerült a One Track Mind is, Naïka új albumának egyik slágere. A szám annyira jól működött élőben, hogy nem nehéz megérteni, miért született belőle több remix is – köztük a Jessie Reyez közreműködésével készült változat. Ezt követte a korábbi slágerek közül a 6:45, amely már ismerősebb kapaszkodót jelenthetett azoknak is, akik nem az új lemez felől érkeztek a koncertre.
Naïka zenéjében egyszerre van jelen a karibi lazaság, a poptrendek és egy nagyon személyes történet, a dalszövegeken keresztül. Nem volt tökéletes körülmények között tartott, monumentális fesztiválshow – de nem is kell mindennek ilyennek lenni. Egy kisebb közönség, egy szűkebb színpad és egy előadó, aki láthatóan pontosan tudta, hogyan kell megtölteni a rendelkezésére álló teret – ez éppen elég volt ahhoz, hogy pozitív energiákkal feltöltve távozzak.
szöveg: Bárdos Kata Kincső
fotók: Lékó Tamás
SZIGET A RECORDEREN
További beszámolókért és fotógalériákért katt a nevekre: Dijon, Wolf Alice, Lambrini Girls, Bad Nerves, Sombr; Twenty One Pilots; Chet Faker; Carson Coma és Biffy Clyro; Tankcsapda, HEALTH, Golden Hours, Zawose Queens; Bring Me The Horizon; Black Country, New Road, Loyle Carner, Fcukers, Teen Mortgage, Parcels, Paris Paloma, LEAP, Night Tapes; Faithless, Morcheeba, Goran Bregovic. Plusz: Trap, polgárpukkasztás, tradicionális zene és a világ legjobb bűvészei, avagy a Sziget a nagyszínpadon túl.
Még több fotó:












