Tanzán örömtánctól a legjobb méregig – Tankcsapda, HEALTH, Golden Hours és Zawose Queens a Szigeten

Tanzán királynők boldogságcunamija, poszt-punk varázslat az aranyórában, és Nine Inch Nailst idéző iparimetál-őrület is volt szerdán a Szigeten. Megnéztük a Szigetre 12 év után visszatérő Tankcsapdát is, akik az új gitárosukkal eljátszották az egész A legjobb méreg lemezt.

Afro királynők fesztelen tánca: The Zawose Queens (TZ)

A világzenei fókusz mindig is kulcskérdés volt a Sziget számára és bár dedikált világzenei színpad nincs, óriási kincseket lehet találni a programfüzetben így is. Ezek közül egyik mindenképp a tanzán The Zawose Queens és a név nem túlzás: tényleg királynőként lépett a deszkákra Leah és Pendo. A turnézenészek mind férfiak voltak mögöttük és bár sem lelkesedésben, sem színpadi jelenlétben nem volt hiány részükről, a fókusz végig a királynőkön maradt.

Fotó: Reszegi László.

Ez az a felszabadult örömzenélés, amire az ember szíve vágyik, ez az életérzés, amiért az ember már a napos órákban kint van a fesztiválon, mert csodák nem csak sötétedés után történnek. Az afrikai, ősi ütemek láthatóan bevonzották a csak arra sétálókat is, és egyre többen kezdtek táncolni. Ami nem véletlen, hiszen a színpadon is épp ez történt, sőt, a koncert vége felé szóló-táncprodukciókat is csináltak a nők, ami abszolút hab volt a tortán.

Akkor tényleg az látszott az arcukon, hogy nem számít, hogy totálisan leizzadtak az arcukba tűző Naptól, és az sem, hogy valószínűleg több érdeklődőre számítottak. Átjött minden, amit hoztak magukkal: távoli tájak kultúrája, afro ritmusok, boldogságcunami, mozgás, kapcsolódás és talán még az is, hogy milyen büszkék arra, hogy számukra oly messzi helyen mutathatják meg ezt másoknak. A szerdai nap egyik abszolút kuriózuma volt ez a koncert.

Kiszakadni a Sziget sodrásából és beleesni egy másfajta sodrásba: Golden Hours (DE)

Válassz ki zenészeket a Gang of Four, a Brian Jonestown Massacre, a Tricky, a Fuzztones és a Third Sound formációkból, keverd össze, adj hozzá egy kis hipnotikus fűszert és kész is van a Golden Hours! A Berlinben és Brüsszelben (esetleg a kettő között, félúton) élő tagok alkotta supergroup nem viselkedett supergroup módjára. A profizmus ugyan egyértelműen érezhető és látható volt, de egy allűrmentes és lelkes előadást láthattunk. Pont, mint amikor egy feltörekvő zenekar bizonyítani akar nemzetközi terepen és mindent beleadnak. Persze tombolást senki nem várhat tőlük, ugyanis inkább cipőbámulós volt ez a kora esti fellépés, és az épp előttük fellépő tanzán lányok örömtánca után kissé le is ültették a Buzz színpad hangulatát. De ez korántsem negatívum, a maguk műfajában egy fantasztikus zenekarról beszélünk, és külön öröm volt, hogy épp a koncertjük közben volt naplementés aranyóra (ráadásul részleges napfogyatkozással). Mintha mindkettőt ők rendelték volna meg.

Kevés dalszöveg, kevés beszéd a dalok között, inkább csak pszichedelikus utazás egy másik univerzumba, ahol nem sietünk sehová, talán az idő fogalmát sem ismerik. A lassan kibontakozó dallamok már-már az Earth modernebb korszakának világát idézték meg, de valahogy mégsem ment annyira mélyre, hogy depresszív legyen. Épp eltaláltak egy olyan mélységet, ami még fesztiválkompatibilis és magával hív, ha elég nyitott vagy rá. Poszt-punk varázslat az aranyórában. Érdemes lesz rájuk továbbra is figyelni: hosszú, éjszakai autózások tökéletes társa lehet az eddig megjelent két nagylemezük.

Diszkómetál-őrület: HEALTH (US)

Hatodik magyarországi koncertjét adta szerda este a Szigeten a kaliforniai HEALTH, ebből első alkalommal léptek fel a Szigeten. „Ez ugyanaz a zenekar, mint az előbb?” – kérdezte egy lány, aki elment egy italért, majd egy másik dal közepén tért vissza. A kérdés jogos, ugyanis tempóban, intenzitásban és hangszerelésben is akkora spektrumon mozog a HEALTH, hogy aki nem ismeri a lemezeiket, könnyen meglepődhet egy ilyen szituációban. A főszereplő leginkább John Famiglietti basszusgitáros/zenekari agytröszt volt, aki nagyon érzi, hogy mikor kell előtérbe kerülni és mikor kell a frontembernek adni több teret. Persze ezeknek a dinamikai váltásoknak is megvan a veszélye, főleg egy fesztiválfellépésen. A lágyabb daloknál egyből duruzsolnak az emberek és az érdeklődők nem értik, hogy a rajongók miért nincsenek meglepődve ezen. És ha már rajongók: meglepően sok HEALTH-pólót lehetett látni aznap a Szigeten, így a lassú, de biztos munka beérni látszik, így nem csoda, hogy még idén visszatérnek a fővárosba egy őszi klubbuli erejéig.

Ami mindenképp előnye volt a koncertnek, az a látvány. Nem LED-falakkal vagy extra színpadi elemekkel érdemelték ki ezt, hanem nagyon profi fénytechnikával, amelyet nézve többször eszembe jutott a Nine Inch Nails, majd ezek után nem sokkal egy mellettem álló társaság egyik tagja meg is jegyezte, hogy ez már majdnem olyan vibráló látvány, mint a NIN. És persze a lassú és agresszív dalok váltakoztatása sem állt soha messze a NIN-től. És hát persze ne felejtsük el, hogy a két formációnak van közös dala, amely öt éve jelent meg.

A koncert vége felé rácsavartak még egy lapáttal mind a vizuálra, mind a tempóra, így a lágy elektronika köddé vált, és súlyos, indusztrális szörnyeteg jött létre, amely kifejezetten jól állt nekik. Ekkorra a közönség is nagyon ráhangolódott a koncertre, szerették is volna, hogy még egy kicsit húzzanak rá, de erre ugye nincs esély. Ezt észlelve John nem ment le a színpadról a buli végén, hanem jelezte, hogy este 11-től DJ-szettel készül egy másik helyszínen, majd lemászott a rajongókhoz, hogy velük beszélgessen. A legmeglepőbb pillanat azonban mégsem ez volt, hanem egy korábbi: amikor két dal között elmondta, hogy Amerikában nagyon népszerűek vagyunk (mármint mi, magyarok), aminek legfőbb oka az, hogy mi (mármint mi, magyarok) készítjük a legjobb pornófilmeket a világon. Köszönjük. És a koncertet is. Ezek alapján bőven van alapja a novemberi visszatérésnek.

Csőretöltve: csak harminc évnél régebbi dalokkal lőtt a szigetes közönségre a Tankcsapda

Lukácsék azzal az ígérettel jelentkeztek be 12 év kihagyás után a Szigetre, hogy el fogják játszani az 1992-es, az országos ismertséget elhozó A legjobb méreg című Tankcsapda-album mind a tizenkét dalát. Kíváncsian vártam, hogy milyen hangulatot hoz majd az este ezen része, ugyanis aki ismeri ezt a lemezt, jól tudja, hogy nem épp egy vidám darab. Ezt valószínűleg Lukács is érezte, ugyanis a dalok közötti konferálások során erről többször is beszélt. Meglepő volt hallani, hogy hogyan vélekedik az akkori dalszövegeiről: elmondta, hogy egyesektől fura érzése van, másokon sírni tud, de néhányat egyenesen hímsovinisztának nevezett. De most megvédem: 24 éves volt, akkor még mindenki el van varázsolva. Ez sok mindent megmagyaráz, és akkor még nem beszéltünk a zenekar akkori körülményeiről, helyzetéről vagy a rendszerváltás utáni Debrecen élhetőségéről.

Az idén Vörös Attilával erősítő zenekar a frontember szerint rég játszotta már élőben a dalok túlnyomó részét, többet újra is kellett tanulniuk. Ennek egyik oka persze Vörös érkezése is lehet, hiszen az idei műsorokban valóban nem kapott túl nagy hangsúlyt ez a régi klasszikus. Az új gitáros azonban saját ízlése szerint fűszerezte meg a dalokat, amelyek zeneileg kifejezetten friss rock ’n’ rollnak hatottak sok esetben. Ehhez pedig még hozzátesz az új tag színpadi energiája és vehemenciája, aki 1992-ben még csupán hatéves volt. A Tankcsapda egyébként legutóbb 2022-ben, a lemez harmincadik évfordulója alkalmából játszotta el A legjobb méreg összes dalát egy debreceni évzáró koncerten, a Lovardában.

A súlyos társadalomkritikát, nyomorokat, nőügyeket és önpusztítást bemutató nagylemezre fókuszáló koncert nem volt épp gyerekbarát, a jelenlévő fiatalok arcáról is leszedte néha a mosolyt, mégis jó húzás volt megmutatni a zenekar egy másik arcát, egy korszak lenyomatát. Mivel a színpadi idejüket nem töltötte volna ki a tizenkét tétel, így extraként felcsendült még két szintén nem mai darab: az 1989-es, az eredeti demókazetta címét is adó Baj van!!, valamint az 1995-ös Az ember tervez album Rock and Rollnak hívott című dala.

A koncertben nagy csavar volt, hogy a ’92-es számok nem az albumon hallható sorrendben jöttek, hanem teljesen újragondolt módon, látszólag össze-vissza, de valójában a szövegeket jegyző Lukács mai elképzelése alapján. Csőre töltötték tehát ezt a mocskos, ragacsos korszakot, majd meghúzták a ravaszt.  És az egészet nem oldotta fel semmilyen, a későbbi években íródott lazább sláger, amelyek alapvetően meghatározzák a Tankcsapda aktuális koncertműsorait. Kellett már egy ilyen.

szöveg: Reszegi László
fotók: Frank Olivér

Még több fotó: