Letaglózott, de fel is emelt - ilyen volt a Chat Pile

A Chat Pile súlyos noise rock-sludge zenéjéért lemezen is lelkesedtünk, élőben pedig még jobban hat - köszönhetően leginkább a frontember teljesen egyedi (anti)performanszának, aminek része volt egy hosszú gondolatfolyam is a hajózós filmekről, hiszen az A38-on voltunk.

A Chat Pile zenéjéről szólva aligha lehet megkerülni a "súlyos", "gyilkos", "letaglózó" stb. jelzőket - lásd pl. lemezkritikánkat és 2024-es éves listánkat. A 2022-es God's Country bemutatkozó lemezzel hirtelen a noise rock-reneszánsz élvonalába került, oklahomai zenekar teltházas budapesti koncertjén persze megvolt mindez - többek között a megfelelő hangzás is, hogy igazán hasson.

De megvolt az egyik legjobb dolog is, ami súlyos, letaglózó stb. zenével történhet: hogy ahogy átadod magad neki - mert hát nincs is más választásod, hacsak el nem menekülsz -, akkor felszabadító, felemelő élménnyé válik.

A lemezek alapján is sejthető volt, hogy Raygun Busch frontember lesz a fókusz, de az nem, hogy milyen elképesztő (anti)performanszt láthattunk tőle. Egyszerre tűnt egy bolond fickónak, aki félmeztelenül mászkált és véletlenül pont felkerült egy színpadra - és egy megszállottnak. A két oldal pedig egymást erősítette.

A számok között pedig kisebb standup-folyamot adott elő; a koncert eleje felé még olyan témákról, hogy pl. az amerikai felnőttek több mint 50% egy év alatt egyetlen könyvet sem olvas el, de aztán rátért a hajós filmekre. Szóba került a Titanic, az Odüsszeia (az akciók szarok, de a hajózós részek jók!), a csak bizonyos értelemben hajós filmnek nevezhető Fitzcarraldo és még sok minden más is; sajnos a jó részét nem értettem.

A zenekar pedig nemcsak azt bizonyította, hogy gyilkos precizitással képes lenyomni azt, ami a lemezeken hallható, hanem azt is, hogy milyen változatos a zenéjük.

Persze az ember tudja, hogy minden koncert végén azt mondják, hogy viszlát legközelebb, de én most tényleg elkezdtem várni a következő Chat Pile-koncertet.

Rónai András

Fotó: Somogyi Lajos / Bands Through The Lens