
Beszédfoszlányok és minimalista kíséret - Ben Vida lemezén látszólag szinte semmi sem történik, mégis megbabonázó, és mond valamit a nyelv rejtélyéről is. Ez a kritika először a Recorder magazin 136. számában jelent meg.
Elkapott, pár szavas beszélgetésfoszlányok, irodalmi idézetek, félig megjegyzett dalszövegtöredékek sorjáznak számonként két-két hangon, szinte érzelmek nélkül énekbeszéddel. Minden tolakodástól mentesen kíséri őket egy kamarazenekar vibrafonnal, szaxofonnal, gitárral, hárfával, ütősökkel.
Látszólag szinte semmi nem történik ebben a 40 percben. A hangok mintha mesélnének valamit, de legfeljebb pár sornyi értelemegységek tudnak kialakulni. A zene sokszor mintha elindulna valahova, kibontakozni látszanak határozottabb motívumok, dallamkezdemények, de nem öltenek végső formát – viszont így kimozdulnak a repetitív zene ismerős formáinak megnyugtató kiszámíthatóságából.
Az eredmény mégis megbabonázó. Az egyszerűnek látszó felszín alatti gazdagság – a gazdagságban mégis ott munkáló egyneműség: ez a kettősség adja csendes erejét. Ben Vida a nyelv rejtélyéről ezt mondja: értjük (legalábbis azt hisszük), de valójában fogalmunk sincs arról, hogyan és mitől működik – ezt teszi érzékletessé, érzékivé a lemez.
Előadó: Ben Vida
Cím: Oblivion Seekers
Kiadó: Thrill Jockey
Megjelenés: 2026. május 1.
Műfaj: minimalizmus
Kulcsdal: New Distortion Properties
8,5/10
Rónai András

