
A magyar hiphop egyik legkülönlegesebb figurája és az egyik legjobb beatmaker közös lemeze. Halálosan komolytalan elmélkedések a gengszterkedéstől a bűnbeesésig mindenről. Ez a kritika először a Recorder magazin 136. számában jelent meg.
PMK a magyar rap egyik legkülönlegesebb figurája, aki egyfelől erősen kapcsolódik a klasszikus hiphophoz, másfelől viszont nem fogja vissza magát, ha valami a műfajból kilógó, netán egyenesen agyament ötlet jut az eszébe, és rapperként is bátran leszakad a bevett ritmizálásokról, ha kell.
A kígyó éve egyfelől hozza az ismert raptémákat, egyedi módon megközelítve, legyen szó trúságról és undergroundról („aki nincs eltörve, ne rappeljen / hangkártyát ne rendeljen” – Ha intro lenne) vagy a gengszterkedésről („Jobb lett volna inkább tanulni szépen / de te nem, neked ne mondja meg senki / te fasza gyerek vagy és ezért faszt fogsz szopni” – Mobb Deep). Másfelől vannak olyan nemcsak a hiphopból, de minden műfajból kilógó szövegek, mint például a Kígyó a Paradicsomban, ami a bűnbeesésről szól, elmélkedik a szabad akaratról, de van pár sor arról is, hogy „baszki, azt hittem, körte”.
A Balkézzel rappelek közli, hogy „a rap a meditáció egyik fajtája”, de azt is, hogy „ez halálosan komolytalan”, ez „humor, amivel szörnyet ölök”. De nyilván nem vicc az egész: a lényeg a folytonos mozgás és termékeny bizonytalanság.
A beateket az egyik legjobb magyar producer, Jojo Makasi írta. Van néhány rendesebb, klasszikus mintázós, de sokszor a szintikre épít, a nyolcvanas éveket megidézve, ravasz megoldásokkal, fura hangzásokkal. Néha hallani, ahogy élvezkedik, például a Mocsárlázban vagy a szintifuvolával eljátszó Életkében.
Előadó: PMK & Jojo Makasi
Cím: A kígyó éve
Kiadó: szerzői kiadás
Megjelenés: 2026. június 28.
Műfaj: hiphop
Kulcsdal: Kígyó a Paradicsomban
8/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.


