Ez csak (nem lehet) vicc. ÉSZLELÉS: DZSANDZSIBANDZSI (lemezkritika)

Az egyik legdurvább országszidalmazás valaha, a punk iránti túlzott rajongás abszurd életképei, cuki elmélkedés az idő múlásán - ez mind van a magyar punkszíntér legegyedibb zenekarai közé tartozó ÉSZLELÉS lemezén. Ez a kritika először a Recorder magazin 136. számában jelent meg.

A kaotikus hőbörgés és az art punk között mozgó, nagyszerű Az agyam helyén bombatölcsér tátong után az ÉSZLELÉS két szélsőség felé tolta a zenéjét: egyfelől hótprimitív, csépelő, hőbörgős punkoskodás, másfelől kaotikus, széteső improvizációk; na jó, van néhány dallam is, olykor pedig – ez a legdurvább – cuki dalolás („zöldellő mező miránk vár”).

A nyitó Késdobáló az egyik legdurvább országszidalmazás valaha („ez a tökkelütött félnótás patkány geci náci nagybátyád országa”); de aztán a Halogató az idő múlásán elmélkedik cuki naivitással; majd az anarcho-punk iránti túlzott rajongás abszurd életképei jönnek („a gyerekeim három napja nem ettek / apuci elköltötte a betevőt Flux of Pink Indians-lemezekre”).

Az ember egy idő után teljesen elbizonytalanodik: mondjuk például „a végén nem leszek más, csak egy kannabiszélvező öregember” (Tények/Tervek) – ez vajon negatív vagy pozitív jövőkép? Akárhány hallgatás után is még mindig ingadozom: olykor viccnek tűnik az egész, aztán jön egy rekedt, üvöltözős kifakadás, ami annyira szívből jövőnek hangzik, hogy ez csak nem lehet vicc. A címadó számról is nehéz megmondani, hogy az egy komoly free improv vagy annak paródiája – netán ennek a kérdésnek nincs is értelme?

De ez egy termékeny és roppant szórakoztató eldöntetlenség, ami sokkal izgalmasabb és radikálisabb – mondhatjuk úgy is, hogy punkabb –, mint egy ötven éve létező formát egy-az-egyben felhasználni.

Előadó: ÉSZLELÉS

Cím: DZSANDZSIBANDZSI

Kiadó: Szégyen Kazetták

Megjelenés: 2026. június 6.

Műfaj: punk

Kulcsdal: Statisztika miatt kell így

9/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.