Kikacsintás a tábortűz mellől. Fran Palermo: Murmur (lemezkritika)

Hat év után mégis lett egy új Fran Palermo-lemez. Arról, hogy hogyan, itt beszéltek - most pedig kritikusunk elmondja, szerinte milyen lett. Ez a kritika először a Recorder magazin 136. számában jelent meg.

A Fran Palermo előző, 2020-as lemeze, a Crocodile Juice Bar az elomló pszichedélia és a világ körül sokfelől merítő, lendületes „dzsungelrock” között hullámzott; az előbbi vonulatot azóta Henri Gonzo újabb projektje, a Papírsárkányok vitte el kamara- és mesezenés irányba.

A rövid intró után egy elszabadult dobolás jelzi, hogy ez itt a bulisabb lesz, és egy ideig valóban tényleg húz a lemez. Sok részlet ismerős innen-onnan, de egészében mégis Fran Palermo-s az egész. Az afrorockos Gasoline Rainbownál éreztem először, hogy ha még egy kicsit groove-osabb lenne, az egy nagyságrenddel jobbá tenné. A lemez második felét meghatározó elemeltebb, álomszerűbb daloknál pedig azt a gondolatot nem tudom kiverni a fejemből, hogy a Papírsárkányok ezt jobban megvalósította. A Fork és a Sparklehorse a végén új irányt mutat: himnikus és tábortüzes-búcsúzós, de van bennük egy kis kikacsintás.

Valójában baj nincs a lemezzel, csak azt érzem, hogy nem sok hiányzott hozzá, hogy még sokkal jobb legyen.

Előadó: Fran Palermo

Cím: Murmur

Kiadó: Berg Talents

Megjelenés: 2026. július 17.

Műfaj: pszichedélia

Kulcsdal: Murmur Of Popinjays

7,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.