
Héra Barnabás sajátos dalai a Carson Coma-lemezekről ismerősek már; ezekből kapunk tízet az első szólólemezén. Megfejtjük, mitől működnek. Ez a kritika először a Recorder magazin 136. számában jelent meg.
A Héra-dal a Carson Coma-lemezeken is rögtön felismerhető. A szólóalbum első pár sora megmutatja, miért. „Már megint rólad álmodtam / a Körszálló mellett feküdtem / vagyis csak ott állt a távolban” – tankönyvszerű jelenetezés, de a helyesbítés kihozza a szöveget a megírtság kategóriájából a (szimulált) élőbeszédbe: hiszen ha írsz, akkor nem a következő sorban javítasz, hanem átírsz ugyebár. „Nem számít, hogy kínoz ez az akármi / sőt, már egészen megszerettem” – a jól felismerhető érzelmi helyzetet az „akármi” tesz hérássá: ha nincs rá jó szó, nem keres költői izéket, hanem mondja, ahogy (nem) tudja.
Lefegyverzően természetesnek hat, de lenyűgöző pontossággal működik, hozza létre az „ezt én is éreztem, és majdnem tudnám ugyanígy mondani (bár valójában mégsem)” érzetet.
Ebből kapunk tízet, a CC-lemezekre írtaknál intimebb szövegekkel, önmarcangolással (ami megszokott) és a második felében szerelemmel (kevésbé).
A természetesség része az is, hogy Héra nagyon jól ismert dalformákat használ, hiszen ezek adódnak kézenfekvően, ha az ember csak úgy kiénekelné az érzelmeit. Néhány szám igazolja, hogy ezek azért működni tudnak úgy is, ha van bennük valami egyéni ötlet. A Körszálló hamiskás gitárja, az Üres mókás csipogásai és koszos dobjai, a 4 akkordos számok a kelleténél morcosabb basszusa – ezek megmutatják, hogy a zenében nyugodtan lehetne bátrabb.
Előadó: Héra Barnabás
Cím: Héra
Kiadó: Supermanagement
Megjelenés: 2026. június 11.
Műfaj: singer-songwriter
Kulcsdal: Üres
8/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.


