
A Junk pörgős jazzfunkjáról váltott befelé figyelős soul-jazz-popra a CRDMM, akik Weil András producerrel (The Qualitons, Kistehén) készítették el első, kétszámos kislemezüket – és most a Recorderen is bemutatkoznak.
Mikor indult: Nyitottsággal és izgalommal vegyítve léptünk be a próbaterem ajtaján 2021 év végén, hogy jameljünk, kísérletet adjunk annak, hogyan reagálunk egymás ötleteire.
Hol indult: Budapesten. Olykor újabb és újabb próbatermekben, olykor valamelyikünk nappalijában dugtuk be a hangszereket és tettük fel főni a kardamom teát.
Tagok, hangszerek: Schindl Gabriella – ének (AIEA Vibes, ex-Killer Diller Combo), Riskó Tibor – gitár (Tóth Vera Band, The Juice, ex-Zolbert), Horváth Gergely – dobok (Junk Big Band), Hajdu István – billentyűk (Junk Big Band), Student Tamás – basszusgitár (Junk Big Band).
Stílus: Nevezhetjük – soulful és atmoszférikus – kortárs jazz-pop fusionnek. De a címkék csak behatárolnak – maga az út, a szabadság sokkal fontosabbak. A jazz inspirál mindannyiunkat, de a dalainkban ugyanúgy helye van a soul, a pop, akár pszichedelikus rock hatásoknak, mint egy régi magyar népdal emlékének. Saját dalainkat játszva, hallgatva gyakran elkap (minket) az érzés: mintha egy filmet/filmkockákat zenélnénk el.
Hatások: Az alkotást leginkább környezetünk hatásai táplálták, turbulens időszakban éledtek dalaink. Zeneileg ezekben az években talán ők hatottak leginkább (a teljesség igénye nélkül): Bill Laurance, Snarky Puppy, Hiatus Kaiyote, Nate Smith, Benny Greb, Robert Glasper, GoGo Penguin, Moonchild, PJ Harvey, Winand Gábor.
Kiadó: Szerzői kiadás. Terjesztő: WMMD.
Történet: Alkotói utat akartunk járni, nem egy feltörekvő zenekart alapítani. Öt ember találkozott, akik számos projekt után vagy mellett nyomot akartak hagyni, közelebb lépni a zenéhez, önismerettel és fejlődéssel. 3 év egyszeri, megismételhetetlen időszaka volt ez, találkozások, jamelések, dalírások, sok szabadon alkotó vagy tudatos elemmel, improvizációval, vagy épp a kotta fölött görnyedve.
Gergő (Zsivi), Isti (Csubi) és Tamás (Stu) sok évet zenéltünk együtt egy pörgős jazz-funk formációban (Junk, Junk Big Band) és hajtott bennünket a kíváncsiság, hogy hogyan rezonálunk egymásra más zenei környezetben, milyen stílusok és dalok jönnek létre más formációban, új alkotók, szerzők bevonásával. Tibivel sokat játszottunk együtt, zenei világáról, saját dalötleteiről már voltak élményeink. Gabi szerzeményeivel, coverjeivel social platformokon inspirálódtunk, ők Tibivel alkottak már korábban zenei duót. Így állt össze az új csapat.
Megjelenések: resonance (EP, 2026). Nem terveztünk klipet a dalokhoz, a hangfelvételek készítésekor a stúdióban végül mégiscsak felvettünk házilag pár snittet, még producerünk, Weil Andris is beugrott kamerázni. Gabi vágta meg őket és néhány – gyerkőc mellett átvirrasztott – éjszakán át és születtek meg ezek a home made vizuálok.
Küldetés: Olyan zenét írni, amelyből semmit sem kell elhallgatni, vagy beleerőltetni. A kliséktől távol, őszintén.
Jövőkép: A megjelent EP-n kívül számos dalunk született. Reméljük, hogy az élet újra hozhat olyan időszakot, hogy folytathatjuk, tovább formálhatjuk és megörökíthetjük ezeket.
Mellékprojektek: Nincs.
Szexepil: Kardamom tea. :) Tibi tárta elénk ezt és vezetett be minket ennek a kultúrájába és lett belőle aztán közös rituálé, rítus minden próba előtt.
Legnagyobb eredmény, elismerés: A Művészetek Völgyében adott koncertünk különleges fogadtatást kapott, a jazzudvar hallgatóságától nemcsak kitüntetett figyelmet, de rendkívül sok energiát is kaptunk.
Az EP producere, Weil Andris gondolatai: „A CRDMM egy ritka összetett és izgalmas projekt volt produceri szempontból is. A zenéjük egyszerre progresszív és technikás, mégis atmoszférikus és soulful. Ezeket a paramétereket nem könnyű egyeztetni és könnyedén hallgatható, letisztult formába önteni. Az ilyen kísérletek általában – legalábbis az én fülemnek – zsúfolt, erőltetett, fárasztó zenéket eredményeznek. A srácok nyitottsága és érettsége is kellett hozzá, hogy bár rettentő sok ötletük és verziójuk volt, mégis egy olyan változatot fogadjunk el a felvételekhez, ami igyekszik a külső fül számára koherens, követhető élményt nyújtani. Bár így is odafigyelős zene, szerintem érdemes meghallgatni, sőt, talán minél többször hallgatod, annál több érdekességet fedezel fel benne.”
A Magyarradar rovat cikkeinek megjelenését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.


