Kényszermegoldásból metáltörténeti kuriózum – ilyen volt a Voivod az Analog Music Hallban

A legendás kanadai prog-thrash zenekar majdnem a nyári turnéja lemondására kényszerült, de végül egy régi arc beugrott és megmentette a helyzetet, amivel a rajongók is egy egészen különleges élményt kaptak. Galéria és beszámoló a Voivod keddi budapesti fellépéséről.

A Voivod bő negyvenéves története eléggé szövevényes: az eredeti tagokkal rögzített első hat, abszolút metálalapdarabnak számító lemez után rendszeresek lettek a felállásbeli változások, és bár most már több, mint 20 éve újra Snake, az eredeti énekesük a frontember, '94-ben majd egy évtizedre ő is távozott. Ebben az idöszakban az együttes trióként működött, a dobos-zenekarvezető Away, valamint a később (2005-ben) elhunyt gitáros és fő zeneszerző Piggy mellé Eric "E-Force" Forrest csatlakozott, aki egyszemélyben helyettesítette Snake-et és a pár évvel korábban szintén lelépő basszeros Blacky-t. Ebben a korszakban két album született (Negatron, 1995 és Phobos, 1997), amely már csak Forrest reszelősebb hangja miatt is kicsit visszalépés volt a hagyományosabb metál felé a korábbi prog-rockos hangzásból. Ennek a korszaknak kis híján tragikus vége lett: a csapat '98-ban autóbalasetet szenvedett turné közben, amiben Forrest súlyosan megsérült, és ez végül ennek a felállásnak és majdnem magának a zenekarnak is a széteséséhez vezetett. Szerencsére Forrest felépült és később saját projektbe kezdett, de az eléggé egyértelmű volt, hogy nem volt éppen baráti az elválás.

Na de minek irogatok itt egy 2026-os koncert kapcsán arról, hogy mi történt a zenekarral évtizedekkel ezelőtt? Azért, mert alig pár héttel a mostani turné előtt kiderült, hogy Snake-nek családi okok miatt otthon kell maradnia, és a turné lemondása is szóba került, de végül egy váratlan húzással megkeresték Forrestet, hogy nincs-e kedve és ideje beugrani helyettesíteni. Az abszolút váratlan reunion nagyon pozitív fogadtatásra talált rajongói körökben, részben mert – bár a két Forrest-lemez megítélése elég vegyes, de – sokan kifejezetten szeretik őket, másrészt amiatt is, mert az emberek örültek, hogy a zenészek túltették magukat az egykori ellentéteken.

Az végig érezhető volt, hogy ez egy extra gyors tempóban összehozott kényszermegoldás, aminek ráadásul – a turné harmadik helyszíneként – mi voltunk az egyik első tesztállomása. Ez leginkább azon látszott, hogy Forrestnek nem volt még ideje teljesen újratanulni a dalszövegeket, így azokat végig egy mikrofon mellé rögzített tableten követte (egyszer meg is jegyezte, hogy „bocs, hogy kicsit karaoke jellege van a koncertnek”). Ez alól két kivétel volt: a ráadásban előkerült Pink Floyd-cover, az Astronomy Domine, és a Negatronról származó Nanoman. Amúgy csak ez és a nyitó Rise (a Phobosról) került elő a vele készült albumokról, pedig – ha már így alakult a turné – érdekes lett volna egy jobban a közös lemezekre koncentráló program, de esélyes, hogy az előre kitalált setlistet már csak a számokhoz passzoló háttéranimációk miatt sem lehetett megpiszkálni.

Forrest egyébként mindent beleadott, hogy a legtöbbet kihozza a helyzetből (pár állomással később esélyes, hogy már a szövegekkel sem lesz gond), meg egyébként is, ő volt az, aki megmentette a turnét, szóval maximális tisztelet neki – az meg már csak az én bajom, hogy a hangját továbbra sem igazán szeretem. Egyszerűen nekem soha nem hozta azt a pluszt, ami Snake egyedi hangjában és énekstílusában megvan, és ami számomra abszolút esszenciális része a Voivod-hangzásnak. Volt, ahol ez nem is volt zavaró: az első két album még darálósabb számai és a vele írt dalok teljesen jók voltak így, és a Pink Floyd-feldolgozást is jól hozta, de az olyan klasszikus, komplexebb Voivod-daraboknál, mint a Tribal Convictions, a The Prowl vagy az Unknown Knows azért már érezhető volt, hogy ezek nem passzolnak az ő stílusához.

De ezzel együtt is egészen különleges lehetőség volt ez arra, hogy megint egy kicsit más arcát lássuk az immár sokadik hazai koncertjénél tartó zenekarnak, akik egyébként annak idején egyszer jártak itt Eric Forresttel: az abszolút legendás, legelső budapesti koncertjükön, amikor az Almássy téri Szabadidőközpontban léptek fel a Neurosis, a Today Is The Day és a VHK társaságában 1999-ben.

Szöveg + fotók: Frank Olivér (infinitebeat.hu)