Végső Zoltán az ország egyik legjobb zenekritikusa volt, a Tilos Rádió és az Élet és Irodalom munkatársa, a Közgáz Vizuális Brigád tagja, az A38 Hajó koncertfelvételeinek és zenei adásainak szerkesztője.
„Nehéz szívvel búcsúzunk. Elveszítettük szeretett barátunkat és munkatársunkat, Végső Zoltánt, a vérbeli zenetudóst, a Hajó koncertfelvételeinek és zenei adásainak elkötelezett, játékos szerkesztőjét, akinek végtelen zenei tudása és megunhatatlan derűje az első naptól velünk volt” – írta Facebook-oldalán az A38 Hajó, amelynek blogján drMáriás, a Tudósok vezetője emlékezett meg Zoliról.
„Pályája során találkozhattunk vele a Tilos Rádió legendás Túró Rudi című adásának alkotójaként, a Nápolyi szext remek beszélgetéseinek házigazdájaként, a Haza és haladás társalkotójaként, az Élet és Irodalom páratlanul szakavatott és pengepontosan fogalmazó kritikusaként, a Közgáz Vizuális Brigád tagjaként, filmzeneszerzőként és filmszereplőként, rengeteg zenével kapcsolatos közösségi esemény résztvevőjeként, és még sorolhatnánk, de számunkra mindenek előtt megannyi koncertfelvételünk, zenei adásunk komoly, tudós, elkötelezett és játékos szerkesztőjeként és alkotójaként” – írta drMáriás.
„Ami a kezdetektől fogva a legkirívóbb volt vele kapcsolatban, az a végtelenül kiterjedt, gazdag, mély, komoly és állandóan bővülő és megújuló zenei tudás, amellyel mindennapi munkájában a zenéhez viszonyult, s amellyel alakította, értelmezte, magyarázta, ajánlotta és elhelyezte azokat – mert minden érdekelte: a Poptarisznyától Kurtágig, az archaikus afrikai zenéktől a legkísérletezőbb jazzig, a Depeche Mode-tól Alban Bergig – játszi könnyedséggel hatalmas kozmikus értékrendszerében. [...] Amikor a hajóról a zajos, formabontó, elsöprő erejű Peter Brötzman free-jazz koncertje után ballagtunk hazafelé elmondta, kedvence Mozart Ave Verum Corpus motettája, amelyet Mozart élete utolsó évében, mintegy pihenés gyanánt, könnyedén vetett papírra, mely szépségének szerinte a titka az, hogy mai fülünknek már magától értetődő egyszerűséggel és természetességgel tárja elénk a bőrünk alá hatoló hatalmas, végső harmóniát. Jó utat drága barátunk a Végső harmóniába, melynek mindig is a legnagyobb tudósa voltál!”
Kleb Attila, a Jazzfest Budapest szervezője szerint „Zoli az a zenekritikus volt, aki úgy tudott dicsérni és kritizálni, hogy minden szava megállta a helyét. Lehetett vele vitatkozni, de a kritikájába belekötni soha.” A Besh o droM szerint Zoli kritikája „felért egy Kossuth-díjjal”, Grecsó Krisztián pedig a középgeneráció legjobb zenekritikusaként emlékezett rá: „Évtizedek óta az Élet és Irodalom munkatársa, az ELTE dalköltők képzés szellemi megalapozója. Kiváló elme, remek ízlésű, kérlelhetetlenül az igazságért küzdő ember. Nagyszerű riporter, a Tilos régi munkatársa. Mennyi energia, mennyi munka, mennyi jövő. Utolsó levelében ezt írta nekem: „Sokszor eszembe jut, amikor Te voltál beteg, és nagy példa, hogy vissza tudtál jönni.” De kár, hogy nem tudtam jobb példát adni. Isten veled, Zoli! Az ég adjon sok erőt a családnak!”
Végső Zoltán ÉS-kritikái itt olvashatók, Czabán Györggyel közös blogját, a Checkpoint Charlie-t itt találod.
