Aki nincs eltörve, ne rappeljen, hangkártyát ne rendeljen. Engedd, végre hadd éljem az életem. A híd elvezet egy másik dimenzióba. Táncolni szabad. Protoplanetáris blues, rejtélyek az űrben, nagyon-nagyon hangos altatódal. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
PMK a magyar rap egyik legkülönlegesebb figurája, aki egyfelől erősen kapcsolódik a klasszikus hiphophoz, másfelől viszont nem fogja vissza magát, ha valami a műfajból kilógó, netán egyenesen agyament ötlet az eszébe jut, és rapperként is bátran leszakad a bevett ritmizálásokról, ha kell. A végre-valahára megjelent új lemez (nem)intrójában például arról beszél, hogy "csak a mocsok lehet hiphop" (ebből a számból vettem a cikk címét), de a következő számban már a bibliai bűnbeesésen elmélkedik. A Mobb Deep pedig a gengszterlét és a börtön romantikáját döngöli földbe, de az is tanulhat belőle, aki sose akart bűnözni. ("Jobb lett volna inkább tanulni szépen, de te nem, neked ne mondja meg senki, te fasza gyerek vagy és ezért faszt fogsz szopni.") Egymást váltják "hiphopos" témák és a leginkább az "egyéb" kategóriába sorolható szövegek. Ha megpróbálnád túl komolyan gondolni, akkor a Balkézzel rappelek nemcsak azt közli, hogy "a rap a meditáció egyik fajtája", hanem azt is, hogy "ez halálosan komolytalan", "a humor, amivel szörnyet ölök". De az sem igaz, hogy vicc az egész, sőt - a lényeg inkább a mozgás és a termékeny bizonytalanság. A producer is a legeredetibbek közé tartozik: Jojo Makasi. Néhány rendesebb, ütős mintázós beatet is hozott, de sokszor a szintikre épít, a nyolcvanas éveket megidézve, de ravasz megoldásokkal, fura hangzásokkal. Néha pedig hallani, ahogy élvezkedik, mondjuk az undergroundot a mocsárral, láppal összekötő Mocsárlázban; de a szintifuvolával eljátszó Életke is igazán szóraztató darab lett. PMK Facebook, Instagram, Jojo Makasi Facebook, Instagram
Megahit synthwave-producerként szerzet nevet, de legújabb albumán - mint itt írja - kevésbé cyberpunkos, "de azért eléggé disztópkus" - vagyis nem éppen pozitívan látja a jelent társadalmát. A valóban kevésbé egyenesen, de azért részben a nyolcvanas éveket is megidéző lemezen sok az ipari hatás, illetve filmzenés megoldások is előkerülnek. Vannak kifejezetten dark bulis számok és lassabb, szemlélődős-nyomasztós darabok; olykor előkerül a (hard vagy akár soft) rockos gitár, de vannak idézetek tánczenei műfajokból is. Két számban emberi / robothang is megszólal, egyszerű dallamokkal, amik pont gyerekdalos hatásuk miatt hangsúlyozzák a mondanivalót. Honlap, Facebook, Instagram
Erro "az űrtechnót sámánisztikus és pszichedelikus hatásokkal keveri", és vannak kifejezetten nagyon aktív időszakai, most tavasszal például rengeteg kiadványt tölött fel a Bandcampre. A nyarat pedig az owum című albummal kezdte, ami a hangulatteremtő intro után olyan tánczenébe megy át, ami fojtott, sötét; tele van izgalmas apró hangokkal, amik hozzáadnak a rejtélyes, mondhatni misztikus hangulathoz - amit csak fokoz az, hogy Erro kerüli nemcsak a hatásvadászatot, hanem általában a túl egyértelmű megoldásokat is. A záró ambientes szám erényei is ugyanezek. Facebook, Instagram
Nem sokkal a századik Psychedelic Source Records-kiadvány után itt a százegyedik. A "szokásos péntek délutánon" - úgymint: gyerekek az erdőben szaladgálnak, a férfiak zenélnek és söröznek - született lemez első száma a szokásosnál tétovázóbb és fojtottabb, erős basszussal; a következő kettő (mind húsz perc körüli) bluesos alapú szállongás, de az átlagnál több fura-mókás gitárhangzással.
A 2024-ben alakult The Riverside Soul célja, hogy megidézze az 1940-es évek autentikus bluegrass-hangzását. 2025 őszén elmentek Amerikába, megtettek 3000 kilométert Dallastól Las Vegasig, és nem mellesleg a Texas Sounds Country Music Awards fesztiválon ők lettek az év zenekara. Debütáló albumuk áprilisban jelent meg; kilenc saját dallal (köztük angol és magyar nyelvűekkel), valamint öt feldolgozással - utóbbiak között nemcsak a When the Saints Go Marching In és más amerikai dalok szerepelnek, hanem bónuszként A nagy ho-ho-ho horgász is. A dalokról a Rockstarnak meséltek. Honlap, Facebook, Instagram
A Phonoda kiadó 2021-ben indult, jellemzően a deep house és a dub techno közötti zenéket jelentetnek meg. Most jutottak el az 50. kiadványhoz, ami nemcsak a kerek szám miatt mérföldkő, hanem mert mostantól áttérnek a negyedéves megjelenésekre és várható, hogy az egyes kiadványoknak határozott tematikája lesz. A mostani téma aligha lehet más, mint a nyár: "ha tisztességgel végighallgatjuk a zenéket, egy különleges egységet tapasztalhatunk, ami gyönyörűen visz bele a nyárba és enged ki a szabadba" - írják az inkább most a deep house, mint a dub felé orientálódó, ötszámos válogatásról. Honlap, Facebook, Instagram
A Premex Solus idei második lemeze a korábbiak folytatása: Sipos Róbert (Noise Sculptor) és Rácz Mihály (Hideg Roncs) sejtelmes drone-okat ír effektezett basszusgitárral, zongorával, talált hangokkal. Szokás szerint az elnyújtott, lassan alakuló zenébe felismerhető és csak félig-meddig sejthető eredetű zenei és nemzenei hangokat illesztenek. A Between Bridges azért az eddigi legjobb Premex Solus-album, mert a maga visszafogott, türelmes módján hatásosan egyensúlyozik: használ bevált hatáskeltő elemeket, amik mondjuk a "sötét, félelmetes" vagy "misztikus" konnotációt keltik, de mindegyiket kicsit kimozdítja, elbizonytalanítja. Mondjuk egy ütemes dobolást, ami egy szám gerincét adhatná, eldug a háttérbe; egy vélelmezhetően kórusmintából lett búgást az emberi-nememberi határán lebegtet stb. Így is érthető a "híd" koncepció, amire az album épül. Arról, hogy ők hogy értik, a Lángolónak beszéltek: "a folyókon, tengercsatornákon átívelő fizikai híd, és a belső átcsatornázás egyaránt végigkísérte a folyamatot. Az a fajta kilépési pont, ami nem egyszerűen átível valamin, hanem el is vezet egy másik dimenzióba" - de amúgy "semmi megkötés nincs, hallgatóként mi magunk is azt szeretjük, ha szabadon vagyunk hagyva az értelmezéssel, hogy merre visz a zene." Facebook
Rónai András
