Folyton visszahív magához. The Dengie Hundred with Gemma Blackshaw: Days in Pieces (lemezkritika)

A dalforma határait elmosó zene, ami azonban újat hoz ebbe a megközelítésbe: nem annyira szétkent, mint inkább megragadhatatlan. Ez a kritika először a Recorder magazin 135. számában jelent meg.

Egy újabb, a dalforma határait elmosó zene, ami újat tud hozni ebbe a megközelítésbe. A Days In Pieces ugyan él a megszokott eszközökkel – effektekkel elbizonytalanított hangzások, elnyújtva búgó hangok, a hangszerek közé eldugott ének, zúgások-zörgések –, de az összhatás különleges: nem annyira szétkent, álmodozó, mint inkább megragadhatatlan.

Pontosabban majdnem megragadható, de mégsem: mintha pont az előbb illant volna el egy rendes dal, lám, még itt vannak a nyomai – csak a hangok körvonalai már elmosódtak, az effektek (például visszhangok) elszabadultak, az egymáshoz tartozó rétegek ritmusai már nem illenek össze pontosan. Gemma Blackshaw olykor szinte Beth Gibbonst idézi orgánumával, dallamaival és hangulataival (fájdalmával, kedvességével egyaránt), máskor suttog, sejtelmeskedik, szégyellősködik.

Úgy megragadhatatlan ez a zene, hogy folyton visszahív magához; bár tudod, hogy megint ki fog csúszni a kezeid közül, de jó vele időzni ebben a – hangzást és hangulatot tekintve is – köztes állapotban.

Előadó: The Dengie Hundred with Gemma Blackshaw

Cím: Days in Pieces

Kiadó: Tain

Megjelenés: 2026. május 1.

Műfaj: dream pop

Kulcsdal: Pool Of Tears

8,5/10

Rónai András