Egyszerűségével vonz, összetettségével visszahív. Bárdits Éva: Inertia (lemezkritika)

Látszólag egyszerű, valójában nagyon is összetett lemez: egyszerű dalok és esetleges(nek ható) hangkulisszák, mindennapi zörejek, elszabaduló hangszerek. Ez a kritika először a Recorder magazin 135. számában jelent meg.

Bárdits Éva (Aires Altos, Holnaplányok, Gondozási Központ) számainak középpontjában egy-egy egyszerű dal áll, gitárkísérettel vagy omnichorddal (kábé elektronikus autoharp), plusz kedves hangszerek, kalimba, melodica, harmonika. Ezeket a hol egyszálgitáros egyszerűségű, hol dream poposan elvarázsolt, hol art poposan kifinomult dalokat viszont nagyon más hangkulissza veszi körül vagy akár zavarja meg: érdes, szemcsés felvételek mindennapi hangokkal, zörejekkel; torzuló, elszabaduló hangszerek.

A törékeny és a tömény, a megalkotott és az esetleges, a zene és a nemzene ellenpontozása többféleképpen értelmezhető. Érthetjük úgy, hogy a szövegekben megfogalmazott elveszettség-, bezártságérzés satöbbi teljes értékű kifejezéséhez nem elégséges a dalforma (ami túl lekerekített ahhoz, hogy valóban megragadja ezeket), vagyis a számok összetettségükkel ragadnak meg egy komplex témát. De érthetjük úgy is, hogy a zenét alakító különböző irányok, erők nem egységesíthetők, és pont ez volna a lényeg: a széttartó sokféleség.

Lehet tehát a lemezen elmélkedni, de hallgatni is jó. Egyszerűségével bevonz, összetettségével arra késztet, hogy újra meg újra visszatérj hozzá.

Előadó: Bárdits Éva

Cím: Inertia

Kiadó: Ágencia Kollektíva

Megjelenés: 2026. június 10.

Műfaj: kísérleti dalok

Kulcsdal: Person

8,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.