
Augusztus 19-én a Zene Házában adja első magyarországi koncertjét Cate Le Bon: fura artpopot, szürreális folkzenét, és egy váratlan szakítós albumot is hoz magával a walesi énekes-dalszerző, aki producerként is jelentőset alkotott.
A festői nevű Penboyrban született Cate Le Bon az elmúlt húsz év egyik neves art-popos, psych-folkos előadója, akit karrierje elején a walesi Nicóként is emlegettek. Cate Timothyt – aki a Duran Duran-énekes Simon Le Bon után vette fel a művésznevét – a szintén walesi Super Furry Animals frontembere, Gruff Rhys fedezte fel. Rhyst teljesen lenyűgözte Cate sötét, fura tónusú hangja és egyedi gitárjátéka, ezért meghívta zenekara 2007-es turnéjára, majd a Neon Neon nevű szintipopos projektjének első lemezére is, sőt, az ő kiadójánál jelent meg Le Bon első albuma, a 2009-es Me Oh My is.

Cate ebben az időszakban kizárólag vaksötétben, éjszaka volt képes dalokat írni, a hangzása pedig rendkívül szellős furafolk volt, tele nyikorgó, kissé hamisnak tűnő akusztikus hangszerekkel és pszichedelikus hatásokkal. (Az albumot egyébként eredetileg Pet Deaths, azaz Kisállathalálok címmel akarta megjelentetni, mert a dalok írásakor erősen foglalkoztatták a gyerekkorában átélt, háziállatok elvesztésével kapcsolatos élményei és traumái, de végül lebeszélték róla.)
IMÁDNIVALÓ – DÁNYI KRISZTA A MUG MUSEUMRÓL
Az áttörést a 2013-as Mug Museum című albuma hozta meg, amit már Los Angelesbe költözve rakott össze, és a nem evilági éneket keverte az egyéni dalokkal. Le Bon nem sokkal a költözés előtt veszítette el a nagymamáját, így az album központi témája a gyász, a női családi kötelékek és a felnőtté válás bizonytalansága lett – a lemez slágerét, az Are You With Me Now?-t is az elhunyt nagymamának énekelte.
Le Bon vonzódik a szürreális dolgokhoz, az élet furcsaságaihoz és az abszurd humorhoz, ami a dalszövegeit is áthatja. Amerikai vízumában az áll, hogy „rendkívüli képességekkel rendelkező idegen” – ő meg azzal poénkodik, hogy legalább a bevándorlási hivatal meghallgatta a lemezeit. Producerként is nagyon keresett – dolgozott St. Vincenttel, a Deerhunterrel, a Wilcoval, vagy a Dry Cleaninggel is –, és képzőművésznek is ügyes: a Mug Museum első száz előrendelőjének saját kezűleg készített kerámiabögrét küldött.
TÍZ SZUPER WALESI NYELVŰ DAL, KÖZTÜK CATE LE BONNAL
Sőt, amikor a Crab Day című albumának sűrű turnéja után teljesen kimerült, egy évre elvonult egy kis angol faluba, hogy bútorasztalosságot tanuljon. Bár azért ment oda, hogy ne foglalkozzon a zenével, a kétkezi munka végül beindította a kreativitását, és éjszaka, egy szál zongorán megírta a 2019-es, Mercury-díjra jelölt Reward című albuma dalait. A fával való precíz munka a zeneszerzési technikáját is átformálta, úgy érezte, hogy dalaiból eltűntek a sallangok, és a hangszerelése is sokkal precízebbé vált.

„Az új hullám popérzékenysége és pattogós izgágasága keveredik az art rock szokatlan, sokszor disszonáns megoldásaival és a folk mágikus-bukolikus finomságával, mindezeket pedig egy erős énekes-dalszerzői személyiség foglalja határozott keretbe” – írtuk a Crab Dayről kritikánkban. „A walesi énekesnő nagyjából úgy viszonyítható a kurrens popzenéhez, mint szülőföldje Nagy-Britanniához: olyan, mint egy kicsi, fura individuum zenei, művészi értelemben, és attitűdben is. Ilyen egy igazi zenei kaméleon, aki úgy képes átváltozni, hogy mindig saját maga marad” – ezt pedig már a Rewardról.
A külsejét, imidzsét is gyakran változtató énekes-dalszerző legújabb lemezén is megújult. Ezúttal úgy, hogy írt egy szerelmes lemezt, amit soha nem akart, mert az klisé – de szakítása élettársával, a White Fence néven zenélő Tim Presley-vel annyira megviselte, hogy a Michelangelo Dying albumban adta ki a fájdalmát. Eredetileg egy rideg, indusztriális hangzású lemezt akart készíteni, hogy így meneküljön el az érzései elől, de végül kénytelen volt egy sokkal nyersebb, pőrébb albumon szembenézni velük.

Le Bon otthagyta a Tim Presley-vel közös házát a kaliforniai sivatagban, és visszaköltözött a megszokott, biztonságos walesi környezetébe, hogy a családja közelében gyógyuljon, az országváltás pedig a lemez hangulatában is lecsapódott. A Michelangelo Dying nem egy celeb-szakítós album, amin Le Bon kiteregeti a szennyest, inkább kíméletlen önreflexiót gyakorol, hogy rájöjjön, hogy veszítette el önmagát egy mindent felemésztő szerelemben.
A lemezen egy walesi legenda, a Velvet Underground-alapító John Cale is közreműködik (a Ride című dalban), de még ennél is jobb hír, hogy ezzel a különleges albumával Cate Le Bon végre Magyarországra is eljut: augusztus 19-én a Magyar Zene Házában élőben is megmutatja sajátos világát.
Cate Le Bon
Helyszín: Magyar Zene Háza
Időpont: 2026. augusztus 19. (szerda) 20.00-23.00
Belépő: 8900 Ft
Jegyvásárlás. Facebook-esemény. További infók.

