Nem leszek a játékszered. Margo bajban van (sorozatkritika)

Elle Fanning az OnlyFansen – a Margo bajban van bár pikánsnak hangzik, valójában az év egyik legszerethetőbb sorozata, amely nem botrányos alaphelyzetéről, hanem melegszívű empátiájáról marad emlékezetes. Ez a kritika először a Recorder magazin 135. számában jelent meg.

Margo Millet (Elle Fanning) tehetséges, intelligens, életvidám egyetemista, az egész világ a lábai előtt heverhetne – ő mégis inkább irodalomprofesszorának (Michael Angarano) engedi, hogy a lábai között heverjen. A viszony vége nem kívánt terhesség: a férfi gyáván kihátrál a felelősségből, Margo pedig egyedül találja magát egy újszülöttel, stabil munka és valódi kapaszkodók nélkül. Így sodródik az erotikus tartalomgyártás buktatókkal teli útvesztőjébe. A Margo bajban van (Margo's Got Money Troubles) azonban szerencsére nem az a tanmese-szerű szenvedéstörténet, amit a premisszája sugall.

David E. Kelley nyolcrészes dramedyje, amely Rufi Thorpe bestsellerét adaptálja a képernyőre, úgy beszél pornográfiáról és erotikáról, hogy közben sosem válik túlszexualizálttá. Nem csinál látványosságot Fanning testéből, és nem próbálja sem felszabadító önmegvalósításként, sem tragikus lecsúszástörténetként kezelni Margo OnlyFansbe kapaszkodását.

Csakhogy Margo címbéli bajai nem állnak meg az anyagi nehézségeknél. A regényben hangsúlyosabb OnlyFans-szál helyett ezúttal a kusza családi viszonyok kerülnek előtérbe. A lány környezetében hemzsegnek az excentrikus figurák: rehabról érkező apja, Jinx (Nick Offerman) ex-pankrátorként lesz Margo rezidens bébiszittere a tündefüleket hordó lakótárs, Suzie (Thaddea Graham) mellett, míg rámenős anyja, Shyanne (Michelle Pfeiffer) épp egy teszetosza lelkipásztorral (Greg Kinnear) készül összekötni az életét. A Margo bajban van mégis mindannyiukból képes azonosulható figurát faragni – nem a realizmus szintjén, hanem a 2000-es évek indie filmjeit idéző, A család kicsi kincse hangulatában.

A regény egyik legfontosabb aspektusa azonban megmarad: a valóság és fikció összefonódása. Ahogy hétköznapi életünk során is identitásokat gyártunk magunknak, narratívákat építünk arról, kik szeretnénk lenni, úgy Jinx egész karrierje egy megkonstruált performansz, Suzie cosplayőrülete is egy szerep mögé bújásból fakad, és Margo sikerei is azon múlnak, milyen karaktert formál magából az online kuncsaftok számára.

Ehhez azonban szükség van egy értő és érző színészgárdára is, akik nem hagyják, hogy figuráik elrajzolt karikatúrákká váljanak. Fanning tud menni az OnlyFans-perszóna kialakításának abszurd játékosságával, ahogy megvan benne Margo nyitott naivitása és talpraesett optimizmusa is. Offermannek is jól áll Jinx bumfordi zavartsága és érzelmi sérülékenysége, a Margo bajban van valódi sztárja azonban Michelle Pfeiffer. Szétplasztikázott arcát látva azt hihetnénk, jól ismerjük már az ilyen sértett, hiú anyafigurákat, ám hamar felsejlik a félrevezető külcsín mögött Shyanne minden őszinte félelme és megbánása – a rettegés, hogy Margo ugyanazokat a hibákat készül elkövetni, amelyek annak idején az ő életét is tönkretették.

Ám hiába építkezik a Margo bajban van nagyon is valós szorongásokból, olyan világot teremt belőlük, amelybe jólesik elmenekülni a valódi valóság elől. Nem szociológiai realizmust kínál, hanem empátiát. Karakterei néha rossz döntéseket hoznak, megsértik egymást, összeomlanak, majd megpróbálnak újra felállni, a sorozat mégis makacsul hisz bennük. Ahogy abban is, hogy a látszat néha csal, és hogy az emberek nem redukálhatók életük legrosszabb döntéseire.

8/10

Nagy Eszti

A Margo bajban van című sorozat az Apple TV-n nézhető.