Rendszerváltó popzene. Mehringer: Szabadság, szerelem (lemezkritika)

A Mehringer harmadik nagylemeze, a Szabadság, szerelem fontos állomás a zenekar pályáján. Nemcsak hangzásában tűnik kiforrottabbnak az előző anyagoknál, hanem abban is, ahogyan a személyes és a közéleti témákat egyre magabiztosabban kapcsolja össze. Ez a kritika először a Recorder magazin 135. számában jelent meg, a Mehringer július 16-án adja első önálló koncertjét a Budapest Parkban.

Az elmúlt években a Mehringer fokozatosan az egyik legérdekesebb hazai popprodukcióvá vált. A mostani lemezhez hosszú út vezetett: tagcserék, stíluskeresés és különböző produceri együttműködések kellettek hozzá, hogy a zenekar végre megtalálja saját hangját. A Szabadság, szerelem már egy olyan együttes munkája, amely pontosan tudja, mit akar mondani, és azt is, hogyan akar megszólalni.

A középpontban továbbra is Mehringer Marci áll, aki a rádióbarát popszámoktól az R&B-s hangulatokon át az elektronikusabb hangzásokig többféle közegben is természetesen mozog. A lemez ennek megfelelően sokszínű: a klasszikus popstruktúrák mellett modernebb hangszerelési és produkciós megoldások is helyet kapnak. A Bad Bunny című dal különösen jól mutatja, hogy a zenekar figyeli a nemzetközi trendeket, de nem egyszerűen másolja azokat, hanem saját nyelvre fordítja őket.

A leglátványosabb előrelépés talán mégis a szövegekben érhető tetten. A dalok bátrabban nyúlnak kényes vagy megosztó témákhoz, miközben személyesek maradnak. A szerhasználattól a zeneipari viszonyokon át a közéleti reflexiókig sok minden előkerül az albumon. A korábban megjelent Szar az élet jó példa arra, hogyan találkozhat az aktuális társadalmi tapasztalat a slágeres dalszerzéssel, a Boszorkány pedig egyszerre működik popdalként, zeneipari odaszúrásként és társadalmi látleletként.

Mindez azért hat hitelesnek, mert a zenekar korábban is állást foglalt közéleti kérdésekben. Bár az utóbbi időben egyre több előadó nyúl ilyen témákhoz, a magyar popzenében továbbra sem számít általánosnak ez a hozzáállás.

A címválasztás egyszerre idéz meg politikai, generációs és kulturális jelentéseket. A Petőfi-utalás könnyen válhatna pátosszá, itt azonban inkább természetes gesztusként működik. Ezt erősíti a Presser Gábor közreműködésével készült Szabadság-dal is, amely szimbolikus pontja az albumnak.

A Szabadság, szerelem egyértelműen a Mehringer eddigi legérettebb munkája. Olyan album, amely egyszerre akar szórakoztatni és reagálni a körülötte lévő világra. A zenekar nemcsak jó dalokat ír, hanem egyre határozottabb világképet is épít maga köré – és ez ma a magyar popzenében ritka érték.

Kulcsdal: Szar az élet

9/10

Bárdos Kata Kincső

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.