Mélységes csúcsok az emocionális cipőbámuló szakkörön – ilyen volt a Gulu Gulu lemezbemutatója az A38 tetején

Lassan már csak memoár, mar, de mégse fáj, sikíts hát rám, szép gulu-gitár!

Ezt a beszámolót megírhattam volna sokkal hamarabb, de a koncert estéjén szinte kizárólag olyan megfejtések érkeztek az emo per shoegaze-színtér empirikus terepbejárásakor a közönség soraiban, hogy itt egy dolog végképp nem létezik: az elvárás.

A fent említett kérdéskör már a Softbloom bemelegítő koncertje alatt felmerült a napsütésben első söreiket majszolgató látogatók részéről. Akkor még olyan érzésem volt, mintha egy haverom haverjának a kertipartyján lennék, bár ha jobban belegondolok, ez végig kitartott, csak megfoghatatlanul, mégis egyre határozottabban menetelt a prémium koncertélmény felé.

Dazzled. Fotó: Agatha Urshanova.

A Dazzled esetében például rögvest kitűnt, hogy a produkció bőven érlelve volt a próbatermek mélyén, mire színpadot ért, viszont egészen biztos vagyok benne, hogy az ének nem így akart szólni. Mindenesetre a fiatal Jack Black a dobok mögött kezdte meghozni a kedvem a keverőpult védvonalának feladásához, és nem is dönthettem volna jobban, amikorra a pozsonyi Eversame a tagok születési dátumát megszégyenítő magabiztossággal tekerte fel max közelébe a tombolásszabályzót, már amennyire ez egy shoegaze eseményen bekövetkezhet. (Idevágólag egy régi Simpsons-epizód férkőzött a fejembe a Sonic Youth-os részről, de erről valamiért senkivel nem tudtam aznap beszélgetni.)

Eversame. Fotó: Agatha Urshanova.

A koncert egyébként nagyon szép ívet vitt, dinamikus számokkal, elképesztően okos dobtémákat és zseniális gitárszólókat villantva, a nézőtér pedig időközben megtelt a Gulu Gulu legújabb, merchpultban is beszerezhető lemezét átélni áhítozókkal.

A szlovák testvéreink által magasra tett léc alatt pedig villámhamar let's dance körülmények alakultak ki, köszönhetően a baromi jó érzékkel összerakott Gulu-szettnek. Az első lemezt kapásból felidézte a Woods, aztán lement a teljes Night Cries EP, ami szerintem a legerősebb anyaguk, a megkerülhetetlen Sickness-szel. Ez szerencsére a most megjelent CD-n is helyet kapott, melynek anyaga abszolút átmenet nélkül, természetesen működött élőben, végül, ha jól emlékszem, a Sunflower Seeds EP Crazy című tételére zárult a mókatár.

Gulu Gulu. Fotó: Agatha Urshanova.

Az egyéni teljesítményeket most nem fogom kiemelni, mindenkinél lenne mit, akkor meg az lenne legközelebb az elvárás, ami nyilván nem létezik. De a Gulu Gulu egyre inkább igen, ráadásul nagyon meggyőzően.

szöveg: Ilkei Gábor
fotók: Agatha Urshanova

SOFTBLOOM

DAZZLED

EVERSAME

GULU GULU