Nem vicc, mégis jó szórakozás. Melvins, Napalm Death: Savage Imperial Death March (lemezkritika)

Két legendás durvulós zenekar közös lemezén van megbízható zúzás, de az igazán izgalmas az, amikor elhagyunk minden elvárást. Van itt túlvilági csingilingi, mókás szinti, őrület és irónia. Ez a kritika először a Recorder magazin 134. számában jelent meg.

A Melvinst a sludge, a Napalm Deatht a grindcore úttörőjeként tartjuk számon, bár mindkét zenekar / intézmény több ennél. Közös lemezük inkább az előbbihez áll közel, súlyos, tömény gitárjaival és csattogó dobjaival; Buzz Osborne epétől fröcsögő éneke is jobban rányomja a bélyegét, mint Barney Greenway rekedt üvöltözése.

De nem igazán a megbízhatóan zúzós részek az izgalmasak, hanem az, amikor a második szám harmadánál minden elvárást elhagyunk: elektronikus puttyogások, nyomott hangtöredékek, ritkás dobolás hat percen át. A Comparison is the Thief of Joyban van éteri operaénekesnő, nyígó zaj, mókás szinti, túlvilági csingilingi; a zárás meg egy szürreális hangjáték, ami a Jump tétován elklimpírozott szintimotívumába fut bele.

De a legeslegjobb az, amikor egy rendesebb számba furakszik be az őrület, mint a Stealing Horses rock and rollos mókájába a káosz; vagy a Nine Days Of Rain pátoszába az eldönthetetlen mértékű irónia. Nem vicc ez a lemez, mégis jó szórakozás.

Előadó: Melvins, Napalm Death

Cím: Savage Imperial Death March

Kiadó: Ipecac

Megjelenés: 2026. április 10.

Műfaj: furametál

Kulcsdal: Stealing Horses

8/10

Rónai András