Lassan úszni. Saya Noé: Driftwood (lemezkritika)

Saya Noé finom, éteri hangja ezúttal sem okoz csalódást: a Driftwood című harmadik nagylemezén is azt a letisztult világot hozza, amelyben az ének és a hangulatépítés viszi a prímet. Ez a kritika a Recorder magazin 134. számában jelent meg először.

Saya Noé új lemezén a dalok többsége visszafogott és atmoszférikus, a hangszerelés nem tolakodó, inkább teret hagy a vokálnak – ez a minimalizmus kifejezetten jól áll neki. Ami kizökkentheti a hallgatót, az a nyelvi kettősség. A tíz dalból hat magyar, négy angol nyelvű, és bár külön-külön mindkét irány működik, együtt mégis széttartó hatást keltenek. Inkább két külön anyagnak tűnnek, amelyek talán jobban működtek volna külön EP-ként. Ez azért is feltűnő, mert a globális popban gyakran működik a nyelvi keverés, akár egy dalon belül is – itt viszont nem hibrid jön létre, hanem egymás mellé helyezett blokkok.

Tematikusan Saya Noé továbbra is befelé figyel: önmagát vizsgálja mások tükrében. Ez az önanalitikus hangvétel több erős dalban csúcsosodik ki. A Lassíts kicsit visszafogott, mégis emlékezetes ballada, a Neked is szól pedig az album egyik alulértékelt darabja. Az angol nyelvű Tell Me szintén ezt az érzelmi finomságot viszi tovább.

Előadó: Saya Noé

Cím: Driftwood 

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2026. április 3.

Műfaj: indiepop, alt pop

Kulcsdal: Lassíts kicsit

8,5/10

Bárdos Kata Kincső

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.