Mit csináljon, aki sehova se tartozik? – premieren a Banana Plague második albuma, a Millennium Underground

Punkos-újhullámos-afrobeates debütalbuma után egy éjszakai lemezzel jelentkezik a Banana Plague, amin a lelkes lázadás után már az a kérdés, hogyan tudjuk otthon érezni magunkat a hazánkban és a kapcsolatainkban.

„A Millennium Undergroundon szinte rögtön a Poptogon után elkezdtünk dolgozni, a felvételek közben párszor megváltozott a felállás is, a félig elektronikus hangzásról a teljesen élőre álltunk át. A lemeznek az elejétől fogva az volt a koncepciója, hogy úgy szóljon, mint az éjszaka, de az éjszaka sokféle lehet: lehetsz kint egyedül az üres városban (After Dark), lehetsz egy koncerten (No Guarantee, Who Knows?), ülhetsz a kisföldalattin, nézve a kihalt állomásokat (Station to Station to Station). Nyilván a jazzes-R&B-s hangzás instant az éjszakát juttatja az ember eszébe, ilyen dalok is vannak (Olivia Twist, Something, Mad to be Normal)” – meséli Annie Lane és Frank Waters. „Zeneileg most kicsit hagytuk a punkos-afrobeates hangzást, de ott van azért a dobokban az is (Destination Nowhere, That Colour Black). Több rockdal van most, és több jazzes akkord. Az utolsó dal pedig egy furcsa techno, ami közben mégis alter.”

A lazán felfogott sztori a következő: egy fiatal párnak elege lesz az otthonából (ami az országra vagy a társadalomra is érthető), úgyhogy nem mennek haza egy éjjel, hanem együtt töltik az éjszakát a városban. (Ez látszik a borítón is.) Az egész albumon végigfut az utolsó dal refrénjének motívuma, ami hol szövegesen, hol zeneileg jön elő, a legvégén pedig az egész éjszaka története egyszerre szólal meg.

„A fő téma/kérdés, hogy mit csináljon, aki sehova se tartozik, hogyan fogadja el a többi embert és saját magát. Igazából ez egy klasszikus tiniprobléma, ezért mi úgy képzeljük, hogy két – mondjuk – 17 éves a főszereplő, de ez nincs kimondva egyik dalban sem. Ha esetleg trilógia lesz a lemezekből, ami izgalmas lenne, akkor a Poptogon volt a lelkes lázadás, a Millennium viszont már az a rész, ahol előjön a magány és a kétségbeesés is. A harmadik akkor a megoldás lenne, amolyan hegeli tézis-antitézis-szintézis. Persze igazából csak popdalokat írunk, amik valahogy összeállnak és egy időszak gondolatait, problémáit tükrözik. Mint mindenki.”

A trió a közeljövőben szeretne nekiállni a harmadik lemezének, amit valószínűleg teljesen élő felállásban vesznek fel, és visszatérnének kicsit az első lemez punkosságához. Június 6-án a Mennyben játszanak, de gyűlnek újabb dátumok a nyárra-őszre is. „Mivel az élő műsorunk most a legjobb, szeretnénk minél több ember előtt minél többször előadni, nehogy valaki véletlenül kimaradjon belőle.”

Helló, zombik, helló, mánkik! Így mutatkozott be a majompopos Banana Plague a Recorderen

Banana Plague a Facebookon. Instagramon.

Fotók: Jánosi Gergő.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.