Nagyon közölni akar valamit. Pogány Induló: Valamit majd kitalálok (lemezkritika)

2026.05.19. 09:48, RRRecorder

Mit kezdjünk Pogány Induló harmadik lemezével, ami alig 20 perc, több számában meg sem szólal – ámde közben slágerek is vannak rajta? Vehetjük úgy, hogy ez csak pár erős szám + egyszeri ötletek? Vagy próbáljuk művészi megnyilatkozásként értelmezni? Ez a kritika először a Recorder magazin 134. számában jelent meg.

Régen ejtett ennyire zavarba egy lemez. A rajongói elvárások (nagyrészt) leszarása szempontjából Azahriah 2025-ös meglepijeihez (kritikánk) hasonló; de jobb párhuzam Baba Aziz 2023-as R.I.P.-je (kritikánk). Itt is sokszor az az érzésünk lehet, hogy valami nagyon ki akart szakadni, és fontosabb volt, hogy megjelenjen, ezáltal eltávolodjon a szerzőjétől, mint az, hogy ez lekerekített formában történjen (pláne az, hogy segíti-e az arénakoncertek jegyeladásait).

Ugyanakkor egy ezzel ellentétes törekvés legalább ennyire formálta ezt a húszperces anyagot: Pogány Induló többször teljesen kilép a saját zenéjéből, ami a közlésvágy negatívja. Bevág például egy random beszélgetést, amiről nem derül ki, mi köze van az EP fő témáját adó szakításhoz és a zenéléssel kapcsolatos ügyekhez. A Kell egy pár nap három perc, de ennek utolsó harmadában átadja a szót Kovács Erzsi negédes Mindent megérjének, egy idő után még a dob is eltűnik. Az utolsó két számban szintén nem jelenik meg Pogány Induló. A Minden ablak alatt népdalfeldolgozást még úgy-ahogy értem – de mit keres itt Új Forrás népdal-gospel Emeld fel!-je, párosítva az Így sem könnyebb szinti arpeggióinak párjával, kattogó dobbal?

Ez a kettősség egy erős művészi koncepció lehetne, ami lélektanilag is megokolható – valójában egyáltalán nem áll távol egymástól az, hogy „nagyon el akarom mondani”, és az, hogy „nem tudom, nem akarom elmondani, inkább beszélek másról, vagy beszéljen más”.

Csakhogy ebbe belekavar egyrészt a Fekete pénz demo a régi számokat idéző csibészessége (még ha tényleg csak demó is); másrészt paradox módon az, hogy az egyértelműen kiugró Így sem könnyebb hagyományos értelemben vett nagyon erős dal. Ez viszont felforgatja ezt a koncepciót, felborítja az érzékeny egyensúlyt.

De igazából abban sem vagyok biztos, hogy jól értem, mi történik itt. Lehet, hogy az egész nem több, mint néhány többször újrahallgatható dal, plusz körülöttük egyszer használatos ötletek? Szerintem viszont Pogány Induló és Zomblaze megszolgálta azt, hogy ennél többet keressünk egy művészi megnyilatkozásukban – még akkor is, ha nem találjuk meg, vagy nem koherensen.

Előadó: Pogány Induló