„Apu, kísérj az oltárhoz, hozzámegyek a rocksztárhoz” – megjelent ajsa luna új albuma, a Kezdetben Ketten

A szépet a brutálissal, a hétköznapit a mitológiaival, a magyart az olasszal keveri harmadik albumán ajsa luna, ami egy nehezebb időszak után született meg, és sok szempontból más lett, mint az előzőek. Premier!

ajsa luna Z-generációs Hamupipőkeként tűnt fel 2020-ban, hogy önpusztító hercegnőkkel, kifordult, néha már horrorba hajló tündérmesékkel mutassa meg, milyen az, amikor felnő és csalódik egy generáció. A kezdettől fogva kiforrott, izgalmas imidzs mellé egy erős, okosan használt énekhang társult, amit eddig két dream- és elektropopos albumon kamatoztatott. A 2024-es ILLEG*LIS PARTYK-at viszont egy hosszabb, csendesebb, nehezebb időszak követte, ami alatt sokat tisztult ajsa zenei világa is – az idáig vezető útról és a most megjelenő Kezdetben Ketten koncepciójáról ő mesélt a Recordernek.

„Az album számomra ott kezdődött, hogy feküdtem a tengeren Olaszországban, és hagytam, hogy megtartson. Nem történt semmi különös, csak volt egy pillanat, amikor azt éreztem, hogy ezt az állapotot haza akarom vinni. Imádkoztam, és kértem a tengertől, hogy adja nekem az összes inspirációt, mélységet és magasságot, amit hordoz. Szépnek tartom ezt, mert később a lemez nagy részét a kádban írtam meg, és ez a különös szimbólumhálózat, kapcsolat a vízzel és a természettel esszenciális része az anyagnak, arról nem is beszélve, hogy pont ott kezdtem ezt az albumot, ahol az előzőt zártam: a kádban.

Ez az album több mint két évig készült, és sok mindenben más, mint az előzők. Több, jobb, pontosabb. Egy évvel ezelőtt már kijöhetett volna, de volt közben kiadóváltás, két szék között landolás, botrány, meg az a szokásos belső hang, hogy ez még nem az, amit szeretnék. Úgyhogy érleltük, mint egy jó bort. Ha akkor jelenik meg, egyszerűbb lett volna. Most viszont benne van minden, ami időközben történt – és az is, ami nem történt meg, csak belegondoltam.

A szövegírásra nagy hangsúlyt fektettem eddig is, de az igazi sajátosságaim, esszenciáim, vagy úgymond a titkos receptem íróként most kezdett el valódi elixírként hatni. Alkimista érzékkel kevertem a hétköznapit az emberfelettivel, az édeset a sóssal, a gyönyörűt az ocsmánnyal: így lett profán és fennkölt. Engem mindig az a rész érdekel, ahol a dolgok nem kényelmesek, hanem valódiak. Ahol látom a szépet a brutalitásban. Ez a lemez végig ilyen.

Szépség és durvaság egymás mellett. Olyan sorok, amik mögött van kép, meg szag, meg testhő. A Tutto Passa például pontosan ebből a feszültségből született. Egy nyers, magyar energia – „belebassza” – és egy teljesen más minőségű, lágy olasz mondat, hogy „tutto passa”, párhuzama rímpárba állítva.

Mindig tetszett, hogy a magyar és az olasz zászló ugyanaz a három szín, csak más sorrendben.

Ez a fajta elcsúsztatott kettősség végig ott van a lemezen. És karakterekben is. Ezért jelennek meg például az ikonikus férfialakok újragondolt, „helyi” változatai állandóan.

Tony Montana helyett Tomi Montana.

Ugyanez Jim Morrisonnal – nálunk nincs Jim Morrison, de van gin a Morrisonsban. Ezért fér meg egymás mellett a Túró Rudi, Toldi, a hófehér jaguár meg egy „jég dupla whiskyvel”.

Az a játék érdekel, hogy a mitológia és a romantika hogyan szivárog le a hétköznapokba, közegtől függetlenül. A női nézőpont itt végig fontos. Az, hogy ezek a történetek, amiket eddig főleg férfihangon hallottunk, hogyan festenek a másik oldalról. A Hófehér Jaguár is erről szól. Hogy mit és miért lát bele valaki valamibe: a férfi a gyönyörű, buta nőt látja, a nő pedig egy jaguárt, ami messzire viszi. Valahol az egész lemez erről szól: nem arról, hogy mi az igazság, hanem arról, hogyan akarod látni.

A szerelmem mondta egyszer nekem, hogy az tetszik bennem a legjobban, hogy az élettel flörtölök. Nem emberekkel csinálom elsősorban, hanem azzal, ami épp körülvesz. Az egész album ebből az attitűdből készült. Végig nagyon játékos. Tele van iróniával, könnyelműséggel, gesztusokkal. De a mélységei pontosan ugyanolyan erősek, mint a magasságai, és közben van egy nagyon konkrét, emberi érés is a lemezen.

Egy pont, ahol elkezdenek helyükre kerülni dolgok. Például az, hogy mit jelent az erő.

Sokszor használom a „bassz” szót, és nem véletlenül. A magyarban eleve sokat káromkodunk, ez tipikusan egy olyan szó, amit rengetegféle toldalékkal használunk, és ezektől függően változik a jelentése. Nagyon sokszor szerettem volna erőt megjeleníteni a lemezen, és annak különféle verzióit. Rengetegszer van szó a férfierőről, de a nézőpontomon keresztül megmutatom azt, hogy egy nő is lehet kalóz – és nem attól, hogy olyanná válik, mint a férfi, hanem a maga sajátos, érzéki módján.

Hiszek abban, hogy a nemek sokszor egymás tükrében találnak valódi reprezentációt. Ebből fakadóan az albumom egyáltalán nem csak nőknek szól, noha szerettem volna úgy beszélni a női megélésekről, hogy az sok nőtársamnak felszabadító lehessen. Úgy, hogy ne legyek se steril, se közönséges.

Megcéloztam a határt, ahol még elegáns, de már nem hazudik, és bátran lőttem.

A folyamat közben sok minden lehullott rólam. Emberek, helyzetek, elképzelések.

Az anyag egyik erőssége, hogy nem érdekből készült. Hanem mert volt, aki hitt benne. A szerelmem, a barátaim, a Keresztapa és Isten. A Kezdetben Ketten cím erre is utal: arra, hogy csak én vagyok, meg ami igazán számít.

Fehér Holló volt végig a producer. Tudatos döntés volt, hogy most nem akarok sok embert, csak Hollót, mert megbízható, türelmes, és tudja, mi az a rambó. Ketten vittük végig az egészet. Nem volt zökkenőmentes, hiszen zeneileg is elmozdultam. Kevesebb elektronika, több levegő. Több természet, időtállóbb húzások. A latinos hatások nem trendből jönnek, hanem abból a világból, ami a „bevándorló hátterem” okán nagyon közel áll hozzám – kicsit poros, kicsit elegáns, kicsit veszélyes.”

ajsa luna a Facebookon. Instagramon. TikTokon.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.