Gömbölyű, lapos, tömör, szelíd, csomagolt, meztelen, egész, teli - a tetszésemet bármi elnyerheti. Gyors volt, jó volt, elég volt. A túlcsorduló bosszúvágy szétfeszít legbelül. Van-e még cél, vagy eleve nincsen? Nem alszom már nálad többet, mert kitetted a szűrömet. Örökös béta mód. Az ötödik dimenzió esküvői zenéje. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Tingyela Dóri debütálásával rögtön egészen egyéni hangot talált meg, amit első nagylemeze folytat, de jelentősen bővít is. Megvan a törékenység, de bejöttek jóval határozottabb hangütések is; megvan a dalforma határainak finom feszegetése, de egyben bizonyos értelemben "poposabb" a lemez. Megvannak a szürreális történetek, sokszor állatokkal és nem egyértelmű, de erős képekkel, de jöttek másféle szövegek is, például az abszurd A baba ("pár hete egy gyerek nő a koponyámban"). Megvannak a puha, hívogatóan búgó-zengő hangképek, de jöttek dobok, erős szintidallamok, olykor egészen (legalábbis az eddigi dalokhoz képest) kemény megszólalás. Ahogy már írtuk, az album Dexterrel készült, akit pl. az Analog Balaton, Elefánt mellől ismerhetünk. Mind a szövegek, mind a zenék olyanok, hogy elsőre megfognak, és rögtön az is nyilvánvaló lesz, hogy még sokszor vissza kell térni hozzájuk, mert tartogatnak felfedeznivalókat. (A cikk címét a Lyuk a kertbenből vettem. Tingyela Dóri van a nyitóképen, Komróczki Diána fotóján.) Facebook, Instagram
A Máklikőr az egyik legnépszerűbb fiatal alterzenekar, akik ráadásul nem is sima altert játszanak, hiszen van a dalaikban trombita, latinos ízek, jazzes megoldások. 2024-es bemutatkozó albumukon volt szörftől tangóig minden; a Hulljanak rám az évek kicsit más ízeket hoz a jellegzetes hangzáson belül, van pl. kis pszichedélia, vagy a záró dalban ravasz ritmusok. A cím erős kontrasztban van az elsővel (Ennél pompásabb nem lehet), amit a Refreshernek így magyaráztak: "Öt-hat évvel ezelőtt kiléptünk a nagyvilágba és kegyetlenül telni kezdett az idő. Olyan dolgok történnek velünk, amik eddig lehetetlennek, vagy végtelenül távolinak tűntek. Kapcsolatok, kapcsolódások értek véget, újak kezdődtek. Az ország és az egész világ a feje tetején áll. Nekünk közben valamit csinálni kellene, ott lenni a mindennapokban, tudni, hogy mi lesz a jövőnkben, mindeközben valahogy élvezni az életet, mert ezek a “legszebb évek”." Facebook, Instagram
A Crippled Fox a magyar thrashcore alapzenekara, valamint legjelentősebb exportcikke. Április elején jelentették be, hogy feloszlanak - sőt, 2024 lett volna az utolsó évük, "de aztán lett egy fantasztikus dobosunk és egy fantasztikus mexikói turnénk" (utóbbiról Koncertsztorik podcastunkban meséltek), úgyhogy még két évet ráhúztak. 30 különböző megjelenés, 241 felvett dal után a So fast, so good.... so long! az utolsó lemez, hozzájuk méltó módon gyors, együttkajabálásra és mozgásra ösztönző - amúgy pompásan megszólaló - dalokkal, a végén meg egy középtempós, orgonás, kolompos, hangulatos búcsú. Az utolsó koncert majd októberben lesz. Facebook
Veryraredome az első között játszott itthon hyperpopot, de a tavalyi lemezéről írta azt, hogy azon "forrott ki, pontosan mi is a vonalam ebben a hyperpopnak nevezett kreatív káoszban". A kreatív káosz, a kötelező harsányság és sűrű ötlethalmozás az új lemezen is megvan, de az elektronikus zene mellett most sokkal többet merít a hiphop különböző stílusaiból. A szövegek pedig kifejezetten szórakoztatóan csavarják meg (főleg) a csajozós toposzokat - a csúcspont ebből a szempontból az Írjatok, amiből kiderül, hogy milyen gádzsik nyerhetik el Veryraredome tetszését - szinte mindenféle gádzsik, bár némelyikkel vannak apróbb fenntartásai. Instagram
"Kb. világzene, funk riffekkel, sok énekkel, nyomokban rappel, kiabálással, lágy intrókkal, megvadulós szólókkal, meg ami még csak eszünkbe jut" - így jellemezte magát Magyarradar rovatunkban a Várhegyutca zenekar. Első, 2025-ös EP-jüket most követte a debütáló album, amire szintén igaz a fenti leírás. A tízfős tagságot kihasználva gazdag hangszerelésű, nagyrészt bulizós (elég sokszor ivós) dalaik jól illeszkednek a globálbulizenék hazai hagyományába. A sok pörgős dal között néhány lassabb szám okoz felüdülést, mint pl. a Fátyol pszichedelikus-arabos második része, vagy a ringató ritmusú, magyar népzenés ízeket is hozó Esőfolt, amiben Borbély Mihály játszik tárogatón. Facebook, Instagram
Zságer Balázs saját nevén kiadott lemezeinek sorát egy vízről szóló albummal kezdte, tavalyi EP-je pedig már olyan kérdéseket járt körbe, mint pl. a technológia és a spiritualitás harca. Ezután nem meglepő, hogy Eternal Beta Mode című lemezének is nagyszabású koncepciója van: "a buddhista filozófia alapmotívumait - az ürességet, a múlandóságot és az állandó változást - egy digitális, cyberszerű környezetbe helyezi. Azt vizsgálja, hogyan válik az identitás folyamatosan újraírt folyamattá egy olyan világban, ahol semmi sem végleges." Egy alien-Krasznahorkai-idézettel kezdődik, majd az elején azért elég közel járunk az ambienthez, még ha mindig vannak is a szállongó szintik mellett kizökkentő elemek (pl. a mély, zörgő pulzálás az Etűdben, az akadozó dallamok a Repatchedben). A Lebeg című számmal jönnek a meglepetések: az egyfajta redukált, elidegenített Twin Peaks-zene. Ezután glitches, olykor kicsit félelmetes számok következnek, hogy a Sodródásban egy jazzes broken beat lepjen meg újra. A záró No Meaning Found olyan, mintha közel állnák a "jelentéshez" (egy "rendes" számhoz), de az utolsó pillanatban minden darabokra esne. A nagyszabású koncepció tehát tényleg megvalósul a zenében, ami ha nem is "könnyű", de érzékletes és kellő nyitottsággal élvezhető. Facebook, Instagram
A Wavy kollektíva a pénteki grillezés előtt kirakott egy meglepetés remix tape-et. Öt változat az első két nagylemez számaiból (vagyis a mixtape-et nem képviseli dal), a kollektíva producereitől, mindegyik más-más stílusban, amik jó része nem igazán gyakori a hazai mezőnyben: R&B - Dom Beats, amapiano - Dan Pinto, baile funk - Blaize, jungle - IMDB. Meg egy "goofy" megjelöléssel ellátott változat Kebabtól, ami tényleg az. Facebook, Instagram
A Felleng pop-punkot játszik, sok-sok dallammal, de nem a bolondozósabb, inkább társadalmi üzenetes fajtát, legalábbis friss EP-jükön. A szövegek jó része olyan témákkal foglalkozik, mint a propaganda, sajtószabadság, illetve a beletörődés és a bántalmazás - de azért a Kéztenger egy "fesztiválszagú felszabadulás", ahogy a Lángolónak mondták, az EP-t dalról dalra bemutatva. Facebook, Instagram
A Psychedelic Source Records áprilisban a tőlük időről időre elvárható váratlan húzással kiadott egy lassú, zúzós alkimista psych-doom lemezt, amit aztán két, megszokottabb hosszú-hosszú jammelés típusú kiadvány követett. A két és fél órás, két napi zenélést megörökítő ¡Tiene Cojones! a kollektíva súlyosabb-rockosabb, olykor bluesos, olykor stoneres arcát mutatja, de vannak azért elszállósabb részei is. A lemezt a két dobosnak dedikálták, ami érthető, hiszen "kíméletlenül állták a sarat". A legutóbbi lemez ennek ellenkezője: visszafogott, szemlélődő, bár a harmadik szám végére rockosabb lesz. Ez egy split album egyik oldala, a másikat a skandináv-portugál Øresund Space Collective vette fel, itt hallható (vinylen ez utóbbi az A oldal). A két kollektíva közel áll egymáshoz nemcsak műfajban, hanem munkamorálban is: az Øresundnak 2006 óta ennyi kiadványa gyűlt össze.
Rónai András
