„Táncoljon mindenki!” – iamyank interjúja Toby Lainggal, a Fat Freddy’s Drop trombitásával

Június 19-én először lép fel Magyarországon a kultikus új-zélandi zenekar, a Fat Freddy's Drop. A dub, reggae, soul, jazz és a techno hömpölygő elegyét játszó és élőben különösen remek együttes trombitásával, Toby Lainggal egyik legnagyobb hazai rajongójuk, iamyank beszélgetett Zenész kérdez rovatunkban – soundsystemes kezdetekről, dalszerzésről és MI-ről, Flight of the Conchordsról és az első lemezükről, amelynek a jubileumi turnéjával az Akváriumban játszanak. Toby ráadásul annyira jófej volt, hogy az interjú előtt yank zenéjével is képbe hozta magát. (A nyitóképen Joe Lindsay, a Fat Freddy's Drop harsonása táncol.)

„Húszéves vagyok, épp feladom az egyetemet és próbálok valahogy életben maradni Budapesten. Még aktívan doboló ska, reggae, dub rajongóként a néha egészen kilátástalan pillanatokban a Fat Freddy's Drop Ernie című száma húz fel. Nem „sima” (ha létezik ilyen egyáltalán) reggae. Van benne valami melankólia, valami, ami inkább a merengő soundsystem, dub világ felé húzza, és ez nagyon tetszik. A Based On A True Story gyorsan végighallgatós albummá válik skippelhetetlen dalokkal. Húsz év gyorsan eltelik, a ska, reggae kikerül a figyelmemből, de ez a lemez, ez a zenekar örök. Minden évben velem van, amikor télből tavaszba fordulunk. És most a 2026-os nemcsak az az év, amikor először láthatom őket élőben Magyarországon, hanem az is, amikor Toby-nak, a zenekar trombitásának személyesen Zoomon tehetem fel a kérdéseimet, így kipipálva ráadásul még egy extrát, amit nem terveztem: életem első interjúját.”

iamyank 2010-ben, még a Lions of Suburbia székesfehérvári ska-zenekar dobosaként.

iamyank: Ez egy rendhagyó interjú lesz, mert én is zenész vagyok. Nekem is fura helyzet: simán kiállok 500 ember elé játszani, de most izgulok.

Toby Laing: Láttam egy felvételt az egyik koncertedről. Marhajó volt. Élőben vettétek fel a lemezt is, ugye?

iamyank: Abszolút. Most az élő lemezfelvétel érdekel, nagyon kevés utólagos módosítással, kvantálás nélkül. Kábé minden úgy szól, ahogy élőben játszottunk.

Toby Laing: Nagyon jól nézett ki: epikus volt a zene, és elég súlyos is. És volt veled egy nagyzenekar is. 9 fős, ugye?

iamyank: Igen, 9-10 fős, elég fura hangszereléssel, amiben keverednek a klasszikus, a rockzenei és az elektronikus hangszerek. Próbáltam vegyíteni mindent, ami az elmúlt 15 évben érdekelt. Örülök, hogy tetszett!

Toby Laing: Ha nem szereted kvantálni a zenét, akkor a mesterséges intelligenciával készült zenéket se bírod, ugye? :D

iamyank: Hú, nem. Nem akarok ítélkezni, de arra nem tudok zeneként tekinteni.

Toby Laing: A dalszerzésnek pont az a lényege, ami a nehézséget jelenti benne. Nem arról szól, hogy ülsz, mint egy ügyfél, és választasz a különféle opciók közül. Én szeretném beletenni a munkát a zenébe, mert attól lesz élvezetes. Molyolnom kell a számítógéppel és a szintikkel, és igazából trombitálnom. Mi értelme van lerövidíteni az alkotás legszórakoztatóbb részét?

Toby Laing 2024-ben. Fotó: Bruce Mackay.

iamyank: Az pont a lényeget öli ki belőle. De beszéljünk a Fat Freddy’s Dropról! Új-Zélandról jöttök, ami kívülről egy kicsi, de nagyon kreatív társadalomnak tűnik, amiben az emberek – így a művészek is – ezer szállal kötődnek egymáshoz. Meglepődtem például, hogy közreműködtél a Flight of the Conchords egyik dalában, a Robotsban. Ennek mi a sztorija?

Toby Laing: Az új-zélandi társadalom tényleg kicsi, talán ezért is van az, hogy aki egy jazz-zenekarban játszik, annak van egy rockbandája is, szerez filmzenéket, és néha még színházi melókat is vállal. A Robots úgy jött, hogy Bret McKenzie-vel, aki a Flight of the Conchords másik tagja Jemaine Clement mellett, együtt jártunk suliba Wellingtonban. Amikor a vígjátéksorozatukat csinálták, egy csomóan ugyanabban a stúdióban dolgoztunk: a mellettünk lévő szobában egy színházi társaság volt, máshol meg filmesek forgattak. Az egyik nap megírták a Robots című dalukat, amihez én is hozzájárultam kicsit, és évekkel később, amikor híresek lettek, kiszúrtam ezt is a dalszerzői adatlapomon. Megkérdeztem róla Jemaine-t, mert nem emlékeztem rá, hogy mit írtam a dalba, és mondta, hogy hát tudod, kitaláltad azt a vicces rímet. És ezért kaptam szövegírói kreditet. Az a dal annyira sötét… Mintha valami jóslat lett volna. Elég para.

iamyank: Igen, ma már teljesen másképp hangzik. Olyan, mint a Hülyék paradicsoma: az Idiocracy sem vicces, amióta valóra vált.

Toby Laing: Igen, disztópia lett.

iamyank: A Fat Freddy’s Dropot általában a reggae-dub-soul műfajokba sorolják, de a zenétek jóval több és színesebb ennél. Mindig is tetszett, hogy egyrészt van egy jól felismerhető stílusotok, másrészt továbbgondoltatok minden műfajt, amit becsempésztetek a zenekarba – ráadásul egy kifejezetten nagy, sokfős zenekarba. Nekem mindig nehézséget okozott demokratikusan végigvinni egy kreatív folyamatot. Mostanában inkább mindent megírok és kiválasztom hozzá a megfelelő zenészeket, de érdekelne, hogy nálatok ez hogyan működik egy ekkora zenekarban?

Toby Laing: A Fat Freddy’s Drop egy reggae soundsystemként indult, amiben vendégzenészek élőben improvizálnak arra, amit a soundsystem játszik. A zenekart DJ Fitchie alapította, aki sajnos elhunyt tavaly, de eredetileg az ő dj-zése állt a középpontban. Ő egy híres dj volt Új-Zélandon, és sokunkat ő bátorított, hogy csatlakozzunk a zenekarhoz. Voltak, akik a jazzközegből jöttek – elsősorban a fúvósszekció –, és kifejezetten improvizatív zenét játszottunk a klubokban. Úgy voltunk vele, hogy egy soundsystem a közönségről szól, arról, hogy élvezzük a pillanatot, és az energiát, amit az emberek hoznak. Táncoljon mindenki – de közben vigyük bele a jazzes improvizációt és az elektronikus megfejtéseket is. A Fat Freddy’s mindig egy kísérlet volt, egy hibrid zene, ami nem lehetett tökéletes, mert nem volt kőbe vésve, hogy milyennek kellene lennie – inkább azok az elemek adták meg az ízét, amiket épp egymás mellé raktunk.

A dalszerzés is így megy nálunk: hozunk magunkkal ötleteket, de mire elnyerik a végső formájukat, teljesen megváltoznak. Sokszor el kell engedni az eredeti ötletet, mert a zenekar másképp nyúl hozzá. A Freddy’sben mindig az volt az izgalmas, hogy mit eresztünk össze mivel, és mi sül ki a keveredésből. Ezért van az, hogy élőben működik igazán a zenénk. A stúdióban néha veszekszünk, próbáljuk a saját képünkre formálni a dalt, de élőben olyan, mintha lenne egy saját nyelve a zenekarnak, amit folyékonyan beszélünk. Persze ez attól is függ, hogy min dolgozunk éppen. Most például van két új zenészünk, akik DJ Fitchie helyére jöttek: végre lett egy dobosunk és egy basszusgitárosunk. Húsz év után most megint újra kell értelmeznünk a zenénket, és másképp játsszuk a dalokat.

iamyank: Izgalmas kihívás lehet az új zenészeknek, hogy más megoldásokat hozzanak, de megőrizzék a koncepciót. Képzelem, milyen nehéz lehet élőben felvenni a zenéteket. Mint amikor látsz egy szép madarat és lefotózod, de az csak egy fotó lesz. Ezért is volt érdekes, amikor két éve azt mondtad, hogy szerinted a – közönség nélküli, szabadtéri koncerten felvett – Wairunga a legjobb Fat Freddy’s Drop-album. A te szemedben mitől lesz jó egy album, és miért pont ez a kedvenced?

Toby Laing: Vicces, mert azóta bizonyos mértékig változott a véleményem. Nem csak a dalok miatt neveztem azt a kedvencemnek – ebben az is benne van, hogy hogyan szól egy lemez, és visszaadja-e, amit ki szeretnénk fejezni. DJ Fitchie stúdiós hangmérnök volt, és évről évre egyre ügyesebb lett: minden pénzét abba fektette, hogy új hangcuccokat vegyen és fejlessze a stúdióját. Szóval a dalszerzéssel és az élő produkcióval párhuzamosan a felvételtechnikai oldal is fejlődött, és egy ponton a kettő tökéletes összhangba került. A stúdió jobban szólt, mint valaha, és ha játszottunk egy nyers technót, vagy valami soulos zenét, az perfekt volt a zenekarnak. Emiatt éreztem a Wairungát a legjobb anyagunknak. Nem arról volt szó, hogy annyira megújítottuk a hangzásunkat, hogy azzal megleptünk mindenkit, hanem a már meglévő stílusunkat vittük el új helyekre. Ez amiatt is lehet, mert már húsz éve együtt  vagyunk, és tudjuk, hogy mit csinálunk. Manapság én a zenészek közti kommunikációt élvezem a legjobban – amikor jól játszik együtt a zenekar. A közönség meg lehet valami teljesen mást élvez.

iamyank: Igen, néha kell egy kis segítség az univerzumtól. Ha minden jól be van állítva és mindenki felkészült, akkor is lehet rossz egy felvétel. Ha viszont minden összeáll, az varázslat. Ez hallatszódik is a Wairungán. Most viszont az első lemezetekkel, a Based On A True Storyval fogtok turnézni. Milyen érzés visszanyúlni ide 21 év után? Olyan, mintha a zenekar eredettörténetét látnád, vagy inkább mintha egy másik együttes lenne?

Toby Laing: Érdekes, mert a dalokat már nem vágjuk olyan alaposan, ezért olyan érzés, mintha újra felfedeznénk őket. A technikai dolgok miatt változtatnunk kell pár részleten, így megnyitottam olyan Pro Tools-fájlokat, amikhez már húsz éve nem nyúltunk. Egy archívumban csücsültek egy FireWire vinyón, és egy csomó számítástechnikai bűvészkedésre volt szükség, hogy egyáltalán elő lehessen bányászni őket. De amikor meghallgattam ezeket a zenéket, olyan dolgokat fedeztem fel bennük, amiket a lemezen nem hallani. Nagyon fura és izgalmas, szinte már természetfeletti érzés DJ Fitchie cuccával dolgozni a húszéves fájlokban. Elégedett vagyok azzal, ahogyan szólnak, de a mai tudásunkkal még jobban el tudjuk játszani ezeket a zenéket.

iamyank: A rajongóknak óriási élmény lenne belehallgatni a nyers sávokba: mintha bekukucskálhatnánk a színfalak mögé. Tudom, hogy ez nem fog megtörténni, de örülök, hogy új kincseket találtatok a régi anyagban. Ez jó példa lehet minden zenésznek, hogy gondosan archiválja a zenéit. Sokan ezt nem teszik meg, aztán később megbánják.

Toby Laing: Stúdiózásnál az én feladatom volt archiválni a felvételeket. Ha improvizáltunk, és próbáltunk írni egy dalt, sokszor nem fejeztük be a lemezre, de tudtuk, hogy van benne valami, és akár évekkel később is visszatértünk hozzá. Sok dalunk született így. Általában az én feladatom előtúrni ezeket, de eddig még sosem ástam le ennyire mélyre az archívumainkban. Szóval ja, archiválni rettenetesen fontos. Friss füllel meghallgatni az évekkel ezelőtt készített zenéidet a lehető leghálásabb élmény. Ez a jó a digitális zenerögzítésben, hogy csinálhatsz egy archívumot, amiben elraktározol mindent, mint egy könyvtárban, és ami ott van, azt bármikor felhasználhatod.

Toby Laing. Fotó: Chur Nick Paulsen.

iamyank: Manapság, amikor egymást érik a megjelenések, a stúdiók nem archiválják rendesen a felvételeket, csak odaadják az előadóknak, a fiatalok pedig nem törődnek vele, hogy elmentsék az egészet, mert úgy vannak vele, hogy úgyis ott a mix. És ez ijesztő, mert mi lesz ezekből a zenékből 10-15 év múlva, ha senkinél nincs semmi elmentve? Csak a streaming-szolgáltatónál vannak meg az adatok, de mi van, ha egyszer elvesznek? Érdekes lesz megfigyelni, hogy mi fog történni a mai digitális kultúrával.

Toby Laing: A kutakodás során, ahogy mentem vissza az időben, különféle technológiákon, merevlemezeken és szoftvereken rágtam át magam, és a legrosszabb az volt, amikor CD-R biztonsági mentések készültek. Ezek elkezdtek tönkremenni, a felületek pedig levált. Volt egy időszak, amikor az új-zélandi rádió, aminek egy csodás archívuma van tele ritka zenékkel, CD-R-eket használt, és egy 7-10 éves időszakból egyszerűen minden elveszett a technológia miatt. Miközben amit szalagra rögzítettek, az még mindig megvan.

iamyank: Júniusban az Akváriumban játszotok. Ez lesz az első koncertetek Magyarországon, amire én már 18 éve várok. Fiatalon egy kerti partiban voltam, ahol egy őrült hippi srác lejátszott valami zenét egy kislemezről, és az volt a legjobb dolog, amit addig hallottam. Tőle tudtam meg, hogy ez a Fat Freddy’s Drop. Benne volt minden, amit szeretek a zenében, de eddig még soha nem láttalak titeket élőben.

Toby Laing: Igen, jövünk Magyarországra, ami nekünk is hatalmas dolog, mert már minden környező országban felléptünk, de nálatok még nem. Remélem, lesz egy-két napunk szétnézni Budapesten, mert gyönyörű az a város.

iamyank: Nyáron különösen jó hangulata van Budapestnek, nézzetek körül mindenképp, ha tudtok. Köszönöm, hogy ennyire könnyűvé tetted az első interjúmat. Éljen az igazi zene, le az MI-vel!

Toby Laing: Úgy-úgy! Vigyázz magadra!

interjú: iamyank
fordítás: Soós Tamás
nyitókép: Chur Nick Paulsen.

Az interjúban nyújtott segítségért köszönet Salamon Csabának!

Fat Freddy's Drop
Helyszín: Akvárium Klub NagyHall
Időpont: 2026. június 19. (péntek) 18.00-23.00
Belépő: 15000 Ft
Jegyvásárlás. Facebook-esemény.

Zenész kérdez rovatunk cikkét, köztük Bóna Zsombor (Carson Coma) Pom Poko-, Springer Márton (ex-Ivan & The Parazol) Nothing But Thieves-, Sarkadi Balázs (Bankrupt) The Dwarves-, és a Törzs-basszer Nyitray Dániel Foals-interjúját, itt találod.