„Ez a város túl szép ahhoz, hogy ne éljek benne” – premieren Hēya első albuma

Héjja Norbertnek volt már rapcsapata (Thcrew), a Keleti Blokkhoz erősen kötődő stoner-indie-rock zenekara (Yellow Mood), és játszott folkos dalokat is egy szál gitáron. Szólóprojektjében ezt a sokféle stílust keveri össze: első albuma Budapestről, az itt eltöltött évekről szól, és a hiphoptól halad a popon át a country-blues-soul zenékig, miközben a pesti és a budai oldalra is kitekint. Az Ez a város nálunk debütál, és mellé Hēya is bemutatkozik a Recorderen.

Mikor indult: 2023 végén, a Bérlakás című számmal indult el a szólóprojekt.

Hol indult: Budapesten.

Tagok, hangszerek: Héjja Norbert – ének, gitár, zongora. Az élő felállásban a zenekar: Schneider Róbert – basszusgitár, Sly Juhász – dob, Fekete Mátyás – gitár, Héjja Zita és Szappanos Janka – háttérvokál.

Stílus: Alternatív pop.

Hatások: Gorillaz, Theo Katzman és minden ami vulf, Hiperkarma, Akkezdet Phiai, Mörk, PJ Morton, Paul Simon, Cory Henry, és még sokan mások.

Kiadó: Brave Rabbit.

Történet: Tinédzserkorom óta játszom zenekarokban, csináltunk annak idején három hiphoplemezt a Thcrew nevű formációval, miközben ugyanúgy vonzott az egy szál gitáros dalok, finomabb lelkületű, dallamosabb cuccok világa. Mindig is valahol két világ között voltam, és mindig azt csináltam, amihez épp kedvem volt. Volt egy stoner-indie-rock zenekarunk is (Yellow Mood), ami annak idején a Keleti Blokkal együtt múlt el, és amiben már gitároztam és énekeltem. Ezek a formációk alapozták meg a mostani zenei világomat. 2023-ban egy nagyobb alkotói válság után felébredve eldöntöttem, hogy komolyabban veszem a zenélést, és azt a rengeteg vers és dalszöveg között lebegő írásomat megzenésítem. 3 év, és rengeteg hakni, kisebb koncert kellett ahhoz, hogy eljussak odáig, hogy felvegyem az első nagylemezemet, amit már régóta tervezgettem.

A dalszerzésben egyedül dolgozom, de a felvételben, illetve a mix/master részében már Obbágy Máté és Dobos Kristóf barátaim segítenek rengeteget, mert ahhoz nem értek.

Megjelenések: Az első kiadott szám a Bérlakás volt, utána 3 évig csak single-öket adtam ki. Ilyenek voltak a Nem minden című folkos dal, az Elmegy melletted, a Voltaménmár (ez kontrasztban volt az előbbiekkel, mert szinte teljesen a hiphop műfajába sorolható), illetve felvettünk egy teljes live sessiont.

Küldetés: A mesterséges intelligencia és a tökéletes hangzások korszakában azok között szeretnék lenni, akik felvállalják a hibáikat, akiknek fontos embernek maradni, és akik szerint van súlya annak, hogy az ember mit ír a szövegeiben.

Jövőkép: Nekem az a fontos a zenélésben, hogy minél jobb helyeken tudjak játszani, és minél nagyobb közösségnek. Szándékosan nem közönséget írok, mert szeretnék ténylegesen közösséget építeni, nemcsak itt, hanem az életem más területein is. Most az első nagylemez után továbbra is albumokban gondolkozom, és már vannak ötleteim a következőre, amin egy kis pihenés és élőzenélés után el is fogok kezdeni dolgozni.

Mellékprojektek: Feldolgozásokat játszom mindenféle helyeken, a feleségemmel duóban (is). Az Anchorheart nevű rockzenekarban billentyűzöm, és az Asztrid nevű hölgy zenekarában is gitározom. Hallgassatok rájuk, nagyon menők. Csináltam egy vegán chilis bab című zenés főzős videót, talán arra vagyok a legbüszkébb.

Szexepil: Az számít, hogy a kislábujjam már kétszer eltört, ezért akkora, mint a nagylábujjam? Nem tudom, kinek mi, azért ez még nem elég egy OnlyFans-fiókhoz.

Legnagyobb eredmény, elismerés: Annak idején az egyik zenekarommal játszottunk a Budapest Parkban Majkáék előzenekaraként, körülbelül 2000 ember előtt. Az mondjuk elég meghatározó élmény volt. A legnagyobb elismerés mindig a kis apró visszajelzésekben van, amit másoktól kapok. Szeretnék ténylegesen jót adni a zenéléssel, és nem csak öncélúan, magamutogatásból csinálni az egészet.

A most debütáló Ez a városról: Tavaly október környékén kezdtem el felvenni a lemezt, Dobos Kristóf barátom segítségével, egy kicsi, leharcolt próbateremben. Kissé fapadosak voltak a körülmények, néha elment mellettünk a vonat, és behallatszódott a felvételekbe, ami miatt újra kellett venni néhány részt, de nagyon örülök, hogy ott vettük fel, mert nem szorított minket az idő, nagyon sok kreatív szabadságom volt.

A számok egy része akkor már teljesen meg volt írva, egy másik, nagyobbik része meg csak félig volt kész, és ezalatt a fél év alatt fejeztem be őket, és állt össze a tényleges mondanivaló.

Az Ez a város lényegében a Budapesten eltöltött felnőtt életemről szól, a város metaforája sok fajta jelentéssel bír a különböző dalokban. Minden szöveg kicsit más oldalról fogja meg az itteni életemet, végigköveti a bulizással eltöltött éveket, a céltalan hajnali hármakat, az aznapokat és a másnapokat (szeretezaváros). Megjelenik benne a civil életem, a zenélés és a kötelességek fáradságos balanszolása (húzom az igát), a pénz és a hatalom hajszolásának a kifigurázása (della). A lemez intrója úgy indult, hogy szerettem volna rakni rá egy klasszikus zongoradarabot, amit én írok meg, aztán később került rá egy szöveg is (feketén).

Ez a lemez első fele, a „Pesti oldal”, ami kicsit koszosabb, a hiphop múltamból merítkező rész. A második felére kerültek a singer-songwriter jellegű dalok, ez lett a „Budai oldal”. A késő esti blues a város ellenállhatatlan vonzását mutatja be, a pont úgy és a folydogál pedig azt próbálja szemléltetni, hogy milyen filozófia szerint próbálom élni az életemet. A hallom a hangod egy közös dal a feleségemmel, Héjja Zitával, amit együtt dolgoztunk ki, és egy lenyomata a kapcsolatunknak. Az utolsó dal, a Túl szép egy elköszönés egy korszaktól, attól az időszaktól, amit az album felölel.

A koncepció nem volt tökéletesen kidolgozva az elején, evés közben jött meg az étvágy, munka közben találtam ki rengeteg visszatérő elemet, szövegileg és zeneileg, ha valaki figyelmesen meghallgatja a lemezt, felfedezheti ezeket. Az volt az egyik célom, hogy a dalokban benne legyen az összes stílus, amit szeretek játszani, így eléggé kaotikus lett, de nem bánom, mert szerintem elférnek együtt.

„Ez a város túl szép ahhoz, hogy az ember benne éljen, és túl nagy ahhoz, hogy valaha is megismerd.
Ez a város elvesz, de többet ad vissza, szeret, de nem feltétlenül, gyűlöl, de nem haragszik.
Ez a város én vagyok, te vagy, mi vagyunk.
Ez a város mindig is ilyen volt, és mindig is ilyen lesz.
Ez a város túl szép ahhoz, hogy ne éljek benne.”

Hēya a Facebookon. Instagramon.

Fotók: Tóth Patrik.

A Magyarradar és a Premier rovat cikkeinek megjelenését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.