Volt egyszer egy videotéka. Videoheaven (filmkritika)

Alex Ross Perry filmje háromórányi nosztalgikus bolyongás a videotékák letűnt világában. Ez a kritika először a Recorder magazin 133. számában jelent meg.

Robin a szerelmi életén szenved Steve-nek egy Doktor Zsivágó-kazival a kezében a Stranger Thingsben. Bajusztalan Richard kisegíti Monicát a tékás tartozásaival a Jóbarátokban. Ethan Hawke Hamletje egy kihalt Blockbuster sorai közt mereng a „lenni vagy nem lenni” kérdésén. Monológja a lét lehetőségeit latolgatja, miközben a hely, ahol elhangzik, már rég a nemlét állapotába került.

Ethan Hawke a Hamlet című filmben

Alex Ross Perry 173 perces videóesszé-dokumentumfilmje, a Videoheaven nem csupán felidézi a videotékák egykor volt világát, hanem a Hamlethez hasonló jelenetek újrakeretezésével próbálja bemutatni a tékajelenség történetét és hangsúlyozni jelentőségét. Ennek megragadásához kizárólag „talált” képeket, filmrészleteket és reklámokat, tévériportokat használ; akárcsak egy téka polcain, békésen megfér benne egymás mellett az exploitation és a Kémes hármas is (sőt, még a Dárday-Szalai páros A dokumentátorja is előkerül). Olyan filmekkel, mint az Alibi test, vizsgálja a tékák születését, majd a mindennapi életbe való beépülésükkel a Dawson és a haverokhoz hasonló vígjátékrészletek kerülnek előtérbe: a kölcsönző a romkomos évődések metaterepévé válik, miközben felvillan a felnőttfilmes részleg elfüggönyzött világa is.

Az 1984-ben született Perry maga is VHS-kazettákon nőtt fel, majd egyetemi évei alatt a Kim's Video nevű ikonikus New York-i tékában dolgozott, így első sorból figyelhette a videotéka mint intézmény virágzását, hanyatlását és bukását. A filmet a személyes kötődés ellenére azonban nem ő narrálja: Maya Hawke higgadt, tárgyilagos hangja képez hidat múlt és jelen között. Ugyanolyan szenvtelen marad, akkor is, amikor apja Hamletjét kell elemeznie, mint amikor saját magát a Stranger Thingsben – a Videoheaven következetesen kerüli az önreflexív poénkodást, inkább akadémikus komolysággal fordul témájához. Kategorizál, osztályoz, filmes toposzokat és visszatérő jelenetfajtákat sorol egymás mellé.

Egyik legizgalmasabb módszere – még ha kissé belemagyarázósnak is tűnhet –, ahogy tézisei igazolása érdekében rekontextualizál. A Halálos fegyver 3 egyik jelentének hátterében megbúvó díszlettékákból iparági allegória lesz, a Legenda vagyok tékacentrikus mélyelemzésénél pedig már úgy érezhetjük: ez az egyszerű posztapokaliptikus horror a legtalálóbb, legérzékenyebb kifejeződése annak, mit jelent embernek lenni. 

Will Smith a Legenda vagyok videotékás jelenetében

Perry azonban nemcsak felveti, majd filmrészletekkel támasztja alá állításait, hanem rendre túl is magyarázza őket. Egy idő után már nem mélyít, csak ismétel. A tékakorszak árnyoldalainak bemutatása is felemás: kötelezően lefutja ugyan a nagyvállalati alapon működő Blockbusterek kritizálásának körét, de még ennél is több időt – közel egy órát – szentel az okoskodó tékás kellemetlen figurájának. Innen nézve a streaming felemelkedése szinte logikus következmény: menekülés az ítélkező pillantások elől egy kényelmesebb, ám jóval magányosabb, elszigeteltebb világba.

A Videoheaven nem is vágyódik vissza – csupán emlékezik, felidéz, gondoz, újragondol. Kissé fárasztó ugyan, de kétségtelenül hiánypótló vállalás. A személyes rajongás és a rendszerező elemzés határán billegve épp annyira akadémikus, hogy mégse fulladjon unalomba – és hát watchlist-bővítő kincsesbányának sem utolsó.

7,5/10

Nagy Eszti

A Videoheaven című filmet jelenleg a Criterion Channelön lehet megnézni.