"Kedvesek is vagyunk, meg egy kicsit gonoszak is" - Pletyka-interjú

2026.04.22. 10:23, RRRecorder

recorder_pletyka_20260316_021.jpg

Az egyik legegyénibb hangú magyar zenekar, a posztpunk-dreampop Pletyka tagjaival beszélgettünk kedvességről és gonoszságról, vintage sellőkről, a kriptás színtérről és a pletyka közösségi erejéről. Ez az interjú először a Recorder magazin 133. számában jelent meg.

A szintis posztpunk, a dream pop és a lo-fi indie pop közé helyezhető Pletyka gothosan sötét, de hipnotikus, repetitív, mégis fülbemászó dalai először a 2023-as demójukon varázsoltak el minket. Friss, Kedves kis gonoszságok című EP-jük ezt a vonalat folytatja, némileg táncosabb módon. A szövegekben most nemcsak depresszió, „örökös fáradtság” van, hanem beszólás és krumplisütés is. (Nincs viszont kiscica vagy kiskutya, mint a demó emlékezetes nyitódalában.)

Rögtön egy nagyon karakteres, felismerhető hangzással álltatok elő. Mennyit kísérleteztetek azzal, hogy kialakítsátok a saját hangotokat?

Evelin (szinti, ének): Sokáig próbáltunk, írtunk dalokat, mielőtt felvettük az első demót, de ezen belül hamar ez jött belőlünk.

Anna (basszusgitár, ének): Zenerajongóként nagyjából hasonló zenéket szeretünk, és olyat is akartunk játszani, amit hallgatni szoktunk. Úgyhogy amikor elkezdtünk lejárni próbálni, elég hamar kialakult.

Zsófi (dob): Meg nyilván a hangszertudásunk is bekorlátozta azt, hogy mi az, amit ki tudunk alakítani.

Például a nagyon jellegzetes szintihangzás mennyi csavargatás eredménye?

Evelin: Rengeteg – de a szinti nem önmagában van, hanem a basszusgitárral és a dobbal együtt kell, hogy kijöjjön az a hangzás, amire mindannyian azt mondjuk, hogy ez az, nem kell tovább csavargatni.

Zsófi: Ha megvan már a szám témája vagy egy szövegfoszlány, akkor annak a hangulatához is hozzá lehet illeszteni, hogy Evi melyik programot választja, mennyit tekerget föl-le. De nincsenek őrült megoldóképleteink, csak a tudáskészletünk meg az alapján, ami a fejünkben van, próbálunk valamit összehozni.

Evelin: Amikor kitaláltuk, hogy milyen legyen a zenekar, akkor szerintem nagyon örültek a lányok, mert azt mondtam, hogy „olyan, mintha az óceánparton állnál, mögötted óriási fenyőfák lennének és nagyon-nagyon hullámozna a tenger”. Ilyeneket mondok, ők pedig igyekeznek igazodni.

Zsófi: Azóta egyébként meg is kaptuk, hogy olyan a hangzásunk, mintha „víz alatt játszanánk”. 

Anna: Mondjuk ezt mindig külföldiek mondták, akik nem értik a szövegeket. Egy lengyel lány például azt mondta, hogy olyan, mintha ilyen vintage sellők lennénk, akik nagyon szomorúak és a tenger alatt valamit csinálnak.

Zsófi: Ez nem rossz!

Az, hogy a Kedves kis gonoszságok egy kicsit „táncosabb”, a koncertezés hatására jött?

Evelin: Szerintem egy kicsit talán bátrabbak lettünk…

Zsófi: Meg egy kicsit jobb kedvűek.

Evelin: Igazodik az élethelyzeteinkhez.

Zsófi: Már jóval magabiztosabbak vagyunk, és ez nagyon sokat dob rajtunk. Az elején nagyon izgultunk minden koncert előtt, de legalábbis nálam ez már redukálódott.

Anna: De nem tudatos volt, csak így alakult, hogy most ilyen számokat írtunk.

Az első demó alatt az volt a felvezető szöveg, hogy „a kelet-európai fiatal nők valóságáról szóló depresszív dalok”. Ezt ti írtátok? Mennyire jellemző szerintetek rátok a kelet-európaiság?

Evelin: Szerintem a külföldieknek nem kelet-európai, mert nem értik a szöveget. A szöveget egyébként nem mi írtuk, hanem Fefi a Szégyen Kazettáktól.  

Anna: Az a hangulatához hozzáad, hogy egy kelet-európai nyelven énekelünk. De én sem gondolnám, hogy ilyen nagyon kelet-európaiak lennénk.

Evelin: Én mondjuk nagyon szeretem a Balatont és a Trabantot, de nem hiszem, hogy ez hallatszik rajta. Egyszerűen ilyenek vagyunk.

Jó az a cím, hogy Kedves kis gonoszságok. Ezt utólag adtátok?

Anna: Igen, nem így kezdtük írni a számokat. Önazonos címnek tűnt, mert kedvesek is vagyunk, meg kicsit azért gonoszak is. Egyébként nem is mi találtuk ki.

A demó borítóján ugye három boszorkány látható, most meg ott a gonoszság a címben. De a szövegek többsége nem igazán aktív, tehát például gonosz, sokkal inkább egy elszenvedő alany szemszögéből szólnak.

Anna: Igen, ez benne van, hogy általában a körülmények áldozatai vagyunk.

Evelin: A boszorkány vonalat nagyon megszerettük, magunkénak tudtuk, és lehet, hogy ez lebegett a szemünk előtt. De valóban lehet, hogy nem is annyira gonoszok vagyunk, inkább cinikusak.

Ami a legaktívabb szám, az a Krumplimágia.

Zsófi: Igen, annak van egy kis éle.

Anna: Az egy kicsit átokszerű…

Evelin: „Parázsban izzik a krumplibébi” – biztos, hogy a krumpliról van csak szó?

Zsófi: Kicsit át is írtuk a szöveget, eredetileg egyértelműbb volt, jobban utalt arra, hogy valakit megszorongatsz.

Evelin: De azért kedves is, nem?

Persze, mindenki szereti a sültkrumplit!

Zsófi: Amúgy ez ihlette a számot, imádjuk a krumplit mindenféle formában!

A Pletyka név is kettős szerintem. Egyrészt nem túl bőbeszédűek ezek a számok…

Evelin: Mi sem vagyunk azok.

Másrészt létezik a pletykának egy olyan értelmezése, hogy benne van a nők lenézése. Ha a férfiak beszélnek, az komoly dolog, ha a nők, az pletyka.

Evelin: A pletykának nagyon erős közösségi ereje van: amikor a nők összejöttek és pletykáltak, akkor akár valakinek a sorsát is meg tudták pecsételni. Szóval ez olyasmi volt, amitől féltek azok, akik nem voltak részei… De ez nagyon fontos, hiszen az különbözteti meg az embert az állattól, hogy tud történeteket mesélni, kitalálni. Meg mi is nagy gyakorlói vagyunk ennek.

Anna: Egy kicsit olyan nevet szerettünk volna, ami sugallja, hogy nők vagyunk, és azért ez át szokott jönni.

Evelin: Három férfi nem fog Pletyka nevet választani a zenekarának.

Anna: Nem, de ugyanúgy pletykálnak.

recorder_pletyka_20260316_005.jpg

Hogy látjátok a helyeteket a Kripta és a Szégyen Kazetták által meghatározott, mondjuk hogy underground punk közegbe? Nem vagytok azért tipikus zenekar – még úgy sem, hogy sok nem tipikus együttes van ebben a közegben.

Evelin: Szerintem a hangzás miatt sokan nem mernek elhívni minket, mert nem illünk a többi zenekarhoz. 

Anna: Nehéz mellénk válogatni más zenekarokat.

Evelin: De közben nem biztos, hogy kell. Nem az a lényeg, hogy sokfajta ember eljöjjön a koncertekre? Ha meg hívnak és nagyon nem illünk oda, akkor cinikusan azt szoktuk mondani, hogy nincs, aki kezdjen.

Anna: De szeretünk elsőnek játszani. Közben meg tényleg annyira színes a színtér, nagyon sok jó és nagyon sok egyedi zenekar van, hogy igazából elférünk benne. Mindenki máshogy fura.

Elég sok nő is van ezen a színtéren, főleg vegyes tagságú zenekarok.

Evelin: Igen, nagyon sok nő zenél.

Anna: A koncerteken nagyon sok a lány, meg sok a fiatal. De még zenélhetnének többen lányok. Kevés olyan zenekar van, amiben csak lányok zenélnek, viszont sok vegyes zenekar van, ami meg tök jó.

A punk színtér azért sokáig nagyon férfiközpontú volt. Ti akkor nem éreztek megkülönböztetést?

Zsófi: Abszolút nem.

Anna: A szűk közegünkben legalábbis. Tágabban már vegyesebb. Azt mondjuk férfiak szeretik felhánytorgatni, hogy nincs olyan hangszeres tudásunk; nőktől még nem hallottuk ezt.

Evelin: Ha férfiak lennénk, akkor nem jönnének oda, hogy „amúgy hangosabban kéne énekelni”, vagy „gondoltatok már arra, hogy így kéne lefogni azt a hangot?” Szóval ilyen kéretlen tanácsok voltak, és nem emlékszem, hogy mondjuk a Dehidratált Fejek megkapta volna a koncert végén, hogy nem így kellett volna énekelni… De szerencsére ez inkább a kivétel, mint gyakori tapasztalat.

Kiscica, kiskutya, depresszió - kritikánk a Pletyka első lemezéről

Ami a posztpunkból a magyar zenekarokhoz átjött, az inkább a zakatolósabb, táncosabb vonal, kevésbé az, mint amit ti képviseltek.

Evelin: Egy kicsit talán dallamosabbak vagyunk…

Anna: Meg ilyen éneklősek.

Zsófi: Nekem nehéz megítélni azt, hogy milyen a hangzásunk, kívülről magunkra tekinteni. Többször tettem erre kísérletet, de számomra nehezen megfogható, hogy mit csinálunk.

Evelin: Mi nem ilyen kategóriák szerint gondolkodunk a zenéről, hanem csak csináljuk azt, amit tudunk, aztán van, aki azt mondja ránk, hogy posztpunk, valaki azt, hogy popos vagy bármit – hát legyen. Olyat még nem mondtak, ami ellen nagyon tiltakoztunk volna.

Zsófi: Érdekes, hogy hogyan gyarapodnak ezek az egymás mellé illesztett meghatározások. Olyan még tényleg nem volt, amivel ne tudtunk volna valamelyest kapcsolódni.

Azért az, hogy a demón van egy Wire-feldolgozás, az elég erős állítás. Ők nem tartoznak itthon a legismertebb zenekarok közé.

Anna: Igen, de közben jelentős zenekar, ránk is nagy hatással volt.

Zsófi: Azért is választottuk, mert mindhármunknak egy szignifikáns zenekar az életében. Szerintem nem szoktuk ennyire túlgondolni a dolgokat.

Anna: Belepasszolt a hangulatba.

„Ezzel kimenőt kapok a létezés küzdelmei alól” - A Pletyka kedvenc 2023-as zenéi

Várható most megnövekedett aktivitás?

Anna: Nem vagyunk az a zenekar, ami szívesen játszana kéthetente.

Evelin: Azért reméljük, lesznek koncertek, mert el kell adni azt a sok lemezt, amit nyomnak.

Ez nem kazetta?

Evelin: Nem, a Szégyen Kazetták most elkezd majd vinyleket kiadni, a miénk lesz az első.

És mi lesz a B oldalon?

Evelin: Semmi… Gondoltunk arra, hogy felvesszük, ahogy csak pletykálunk egymás között, de aztán ezt elvetettük.

interjú: Rónai András
fotó: Valami Hektor
https://recorder.blog.hu/2026/04/22/_kedvesek_is_vagyunk_meg_egy_kicsit_gonoszak_is_pletyka-interju
"Kedvesek is vagyunk, meg egy kicsit gonoszak is" - Pletyka-interjú
süti beállítások módosítása