Láncrázó kitárulkozás. Neurosis: An Undying Love for a Burning World (lemezkritika)

Az egy évtizednyi kuss után megjelent An Undying Love for a Burning World fő kérdése az, hogy a családját abuzáló Scott Kelly kirúgása után a Neurosis képes-e újra megtalálni azt a jellegzetesen üvöltő gyógyító katarzist, amit az elmúlt 40 évben már-már rögeszmésen kutatott. Ez a kritika először a Recorder magazin 133. számában jelent meg.

Az An Undying Love for a Burning World nem lehetett más, csak a régóta óta esedékes önvizsgálat és felépülés lemeze. A Neurosis épp újratanul járni, ami Aaron Turner (Isis, Sumac) nélkül elképzelhetetlen lenne. Egy valaki tudja kitöltetni a Neurosist szétszakító űrt: ő. Emiatt a kelleténél nehezebb is elvonatkoztatni a szerepétől.

Imádnivalóan karmikus, ahogy a Neurosison nevelkedett Turner a hátán viszi a zenekart, ugyanakkor az ebből eredő kényelmetlen irónia mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Az új lemez ugyanis első blikkre inkább a korai Isis pusztítását idézi, míg a Neurosis csúcsmunkái csak némi rágást-emésztést követően ugranak be. De legalább beugranak – főként a Blind, a Seething and Scattered, az Untethered és az In the Waiting Hours hátborzongatóan erős négyesétől. Az utolsó, fárasztóan dagályos Last Light kissé megnyomorítja ugyan a visszatérést, de az An Undying Love for a Burning World még így is jobb – tömörebb, céltudatosabb, keményebb és hipnotikusabb –, mint a legutóbbi két-három Neurosis-lemez.

Szétveti a feloldozás iránti elkeseredett vágy; láncrázó kitárulkozása megindító, arcokat is tép. Katarzis viszont nincs. Egyelőre.

Előadó: Neurosis

Cím: An Undying Love for a Burning World

Kiadó: Neurot Recordings

Megjelenés: 2026. március 20.

Műfaj: post-metal

Kulcsdal: Blind + Seething and Scattered

8/10

Pernecker-Jóvér Dávid