Kristoffer Borgli új filmjéből hiányzik a dráma, és még csak hányásból sincs elég. Ez a kritika először a Recorder magazin 133. számában jelent meg.
Az esküvő előtt álló Emma (Zendaya) és Charlie (Robert Pattinson) látszólag nagyon összeillenek. Próbafotózásra mennek, virágokat válogatnak, menüket kóstolnak, felhőtlen urbánus életet élnek, és egyébként olyan kedvesek és támogatóak egymással, mintha egy hosszú terápiás folyamat végtermékei lennének. Azonban amikor a lagzi előtti próbaiszogatás során kiderül egy kamaszkori titok a menyasszonyról, az addig harmonikus kapcsolat jelentősen meginog.
A szatíra és a romkom elemeit vegyítő Kész dráma innen indulva megkísérli körüljárni az összes kérdést, ami felmerülhet az újrakezdések, a partnerünk múltjának elfogadása és az esküvő előtti pánik anatómiája körül. A messze legérdekesebb kérdése viszont sokkal inkább az, hogy egyáltalán mit tudnak egymással kezdeni azok az emberek, akik nem szeretnek üvöltözni? És még csak nem is bántják egymást! Meg konstruktívan állnak a dolgokhoz!
Részegen elmondani olyan dolgokat, amiket nem kéne, egyébként is az élet nagy élvezetei közé tartozik, ezért tényleg kár, ha olyanokkal történik, akik nem tudnak drámázni. A norvég rendező-forgatókönyvíró, Kristoffer Borgli ennek ellenére is a nagy titok dramaturgiai fordulatára épít, és hasonló módszert alkalmazott korábbi filmjei, a Rosszul vagyok magamtól és az Álmaid hőse esetében is. Azonban visszatérő probléma, hogy az alaphelyzet elsőre erős és egy mondatban eladható (egy magát direkt megbetegítő csaj? egy férfi, aki idegenek álmaiban kezd megjelenni?), de aztán ezek az ötletek végül nem futnak ki sehova.
Itt sincs ez másképp: a Kész dráma egy ponton belassul, és hiába próbálja — többek közt Daniel Pemberton egyre nyugtalanabb zenéjével — érzékeltetni, hogy fokozódik a tét, a feszültség nem igazán oldódik fel. Ez sokadjára már annyira frusztráló, hogy teljesen logikus nézői reakció lenne a film után tönkretenni az esküvőnket, vagy lassan mérgezni magunkat csak azért, hogy végre történjen valami.
 |
| Alana Haim, Zendaya és Robert Pattinson a Kész dráma című filmben |
A Borglitól már megszokott enyhe testhorror is hiányzik, a Kész dráma ráadásul a három közül bőven a legkonszolidáltabb darabja, és nem csupán azért, mert csak párszor hánynak benne. Ha pedig Zendaya és Pattinson párosára vagyunk kíváncsiak, szerencsére még két másik projektben is dolgoznak együtt idén (a Dűne harmadik részében és a Nolan-féle Odüsszeiában), a párkapcsolati drámás potenciáljukat pedig már amúgy is mindketten felvillantották (Zendaya a Malcolm és Marie-ben beszélgetett hosszan, Pattinson pedig a Dögölj meg, szerelmemben vezetett kocsit a nukleáris családjának felbomlásának közepette).
A Kész dráma legnagyobb erőssége az arcokra fókuszálva mutatkozik meg: üdítő (a The Mastermindban fájóan elfecsérelt) Alana Haim világszínvonalú szúrós tekintete, a házasulandó pár nappalijának faláról helyettük is leüvöltő Liv Ullmann-plakát, és sokat hozzáad a kamaszlét értő ábrázolásához, hogy olyan tiniarcokat látni itt, amilyeneket amerikai filmekben maximum tízévente lehet. Meg olyan szép eredeti fogakat. Bárcsak legalább egyet kiütöttek volna!
6/10
Bertók Flóra
A Kész dráma című filmet már vetítik a magyarországi mozik.
