A fiatal felnőttlét viszontagságai, örömei, és a MÁV grátisz programja – Magyarradar: Méta

Grunge és alternatív áthajlásokkal játssza a midwest emo és a pop-punk keverékét a szegedi Méta, akik a napokban hozták ki a debütáló anyagukat, és most a Recorderen is bemutatkoznak.

Mikor indult: 2024 októberében indult a projekt.

Hol indult: Szegeden.

Tagok, hangszerek: Márk – ének, Zozo – gitár, Bendi – gitár, Roli – basszusgitár, Csibu – dob.

Stílus: Újhullámos midwest emo és old school pop-punk élmény sűrűsítése, grunge és alternatív áthajlásokkal.

Hatások: Zenekari részről inkább az emo, a metál és a pop-punk több fajtája van hatással, míg énekes szempontból grunge, indie-pop és a hip-hop meghatározó (utóbbi mondjuk nem igazán jön ki a Méta-számokban).

Kiadó: A teljes hanganyag DIY mód készült a próbateremben felállított időszakos stúdióban.

Történet: A Mirror Twin 2024-es felbomlása után az akkori tagok (Bendi, Roli, Zozo) új projektbe kezdtek, amelyhez egy korábbi rajongójukat, Márkot hívták énekesnek. Hozzájuk csatlakozott Csibu is, aki Bendivel már a The Beast Withinben is együtt zenélt, így egy meglévő zenei és személyes hálóból állt össze a felállás. Az első próbán egy közös referenciapontként a You Know You're Right (Nirvana) hangzott el, amit egyszer végigjátszottak, majd a működő kémia gyorsan egyértelművé vált, amit Roli egy rövid „akkor cigi!” megjegyzéssel zárt le.

Megjelenések: 2026 – Rókus (EP).

Küldetés: Őszinte, személyes hangvételű számok írása a fiatal felnőttlét viszontagságairól, örömeiről, és a MÁV grátisz programjáról (legtöbb szöveg a túlnyúlt utazásokon íródott).

Jövőkép: A zenekar összekovácsolása és a tiszta, őszinte zenei munka a legfontosabb számunkra. A következő időszak sem a lazsálásról fog szólni. Új dalok születnek, amelyekből végül egy teljes koncertanyagot is összeállítunk.

Mellékprojektek: Bendi és Csibu a szintén szegedi The Beast Withinben is együtt zenélnek. Márk a GÓC. szerveződésen belül rendezvényszervezőként (Rakpart 62) és menedzserként (Imre Fia Imre, 52imultán) aktív, emellett a szegedi Pimpvisions duó tagjaként DJ-zik, valamint saját tematikus esteket is szervez.

Szexepil: Nyers megszólalás és közvetlen szövegvilág. A zenekar hitelessége a DIY hozzáállásból és a személyes témákból fakad.

Legnagyobb eredmény, elismerés: Hát azért elég büszkék vagyunk rá, hogy sikerült összehozni nagy nehezen ezt a négy tracket házilag!

A nemrég megjelent Rókus EP-ről: Valahol 2024 októbere környékén még úgy tűnt, hogy ez az egész zenekarosdi egy viszonylag egyenes történet lesz. Írunk számokat, összerakjuk őket, aztán majd lesz velük valami. Ehhez képest az év nagy része azzal telt, hogy megpróbáltuk kitalálni, ki mikor ér rá. (Márk Tökölön és Szegeden él, Budapesten dolgozik, egyébként meg kecskeméti, ami nem magyaráz meg semmit, de sok mindent megnehezít.) Meg hogy hány szótag fér bele egy sorba úgy, hogy közben még mondjon is valamit. A dalszerkezetek meg valahol félúton elfáradtak. Túl sok híd, túl kevés átkelés. A legtöbb szám egyszerűen lemorzsolódott, mint amikor az ember rájön, hogy ez most lehetett volna jó is, csak már nincs kedve megmenteni.

Végül maradt négy dal, ami valahogy túlélte ezt az egészet. Nem feltétlenül azért, mert jobbak, hanem mert makacsabbak. A Hópihe például inkább egy beismerés, mint dal. Az embernek mindig van valami fontosabb dolga annál, amit épp csinálnia kellene. És mégis, valahogy mindig a végére ér. Nem elegánsan, nem időben, de pont annyira, hogy lehessen azt mondani, hogy „megvan”. Ez nem egy sikerélmény, inkább egy technikai győzelem. Mint egy alapszak.

A Fifa04 az a fajta szerelmes szám, ami már az elején kicsit visszakozik. Nem azért, mert nincs benne érzelem, hanem pont azért, mert túl sok van benne, és valahogy kezelni kell. Mintha végig ott lenne a felismerés, hogy bizonyos távolságból (vagy csak két megálló között) ez az egész jobban működik.

Az 5 napos majális eredetileg tényleg a majálisról szólt volna, hurkával, kolbásszal, sörgővel, sörrel, meg azzal a nagyon specifikus boldogsággal, ami csak akkor létezik, ha az embernek semmi dolga nincs végre. Aztán valahol útközben kiderült, hogy ez túl egyszerű lenne, és inkább lett belőle egy beszélgetés arról, hogy mit próbálunk elkerülni az ilyen jelenetekkel. Nem lett vidámabb tőle.

A Monaco '24 pedig az a szám, amit a legkönnyebb félreérteni, mert elsőre úgy hangzik, mintha valakiről szólna. Tény, csak nem feltétlenül egy emberről, hanem arról a furcsa, állandó viszonyról, amit az ember egy olyan dologgal ápol, amiről pontosan tudja, hogy nem tesz jót neki, mégis visszatér hozzá. Olyan, mint egy régi barát, akivel már rég nem kéne beszélni, de valahogy mindig ő szív fel... mármint hív fel.

Az egész Rókus EP végül nem lett koherensebb attól, hogy csak négy szám maradt rajta. Viszont legalább mind a négyben van valami közös: egyiknél sem vagyunk teljesen biztosak benne, hogy pontosan mit csinálunk, csak abban, hogy jó csinálni. Valahogy egyben maradt addig, amíg felvettük. És ez, furcsa módon, most pont elégnek tűnik.

Méta a Facebookon. Instagramon.

Fotók: Horváth Emese.

A Magyarradar rovat cikkeinek megjelenését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.