Suttogó jövők árnyékában. Puma Blue: Croak Dream (lemezkritika)

Puma Blue új lemezének sötét, triphopos textúrái és fojtott intimitása egy olyan világot rajzolnak fel, ahol a halandóság tudata nem elvont filozófia, hanem mindennapi tapasztalat. Ez a kritika először a Recorder magazin 132. számában jelent meg.

A Puma Blue néven zenélő dél-londoni Jacob Allen az egyik legjobban titkolt underground tehetség manapság: az első három albuma egy kis kiadónál, a Blue Flowernél jelent meg (érdekesség, hogy itt kezdte a pályáját Nilüfer Yanya is), ugyanakkor az a Sam Petts-Davies a producere, aki hosszabb ideje a Radiohead, a The Smile és Thom Yorke szólóprojektjeinek a hangmérnöke (és ő volt Frank Ocean Blondja mögött is technikai oldalon).

A Croak Dream című új album azzal foglalkozik, hogy hogyan élnénk az életünket, ha tudnánk előre, hogy mikor halunk meg. A korábbi lo-fi és neo soul stíluselemek helyett itt a sötétebb triphop és alternatív/indie válfajok dominálnak, és Allen fojtott, suttogó énekhangja fantasztikusan érvényesül ebben a környezetben is. Tényleg mintha közvetlenül a fülünkbe énekelne.

A PS2 vizuális esztétikáját felvonultató artworkök és videók klassz nosztalgiafaktort hoznak a számokba, melyek hallgatása során többször is eszünkbe juthat a Portishead, a Radiohead vagy Jeff Buckley. Az összhatás nyers és őszinte, talán az eddigi legjobb Puma Blue-lemezt eredményezi. Megérdemelt lenne már az áttörés.

Előadó: Puma Blue

Cím: Croak Dream

Kiadó: PIAS

Megjelenés: 2026. február 6.

Műfaj: alternatív, indie, triphop

Kulcsdal: Silently

9/10

Velkei Zoltán