A Soviet Monday nem nosztalgiázik, hanem saját képére formálja a posztpunk hagyományát. Ez a kritika először a Recorder magazin 132. számában jelent meg.
A Soviet Monday első lemeze pontosan azt adja, amit ígér: közép-európai posztpunkot. A műfaj rajongói az elmúlt öt évben jó eséllyel élőben is találkozhattak velük, és ennyi idő bőven elég volt ahhoz, hogy a dalok és a hangzás beérjenek. Az eredmény egy kifejezetten erős debüt.
A zenekar egyszerre hozza a műfaj nyers ösztönösségét és a generációs önirónia éleslátását. Nem akarnak nagy megfejtéseket tenni: inkább beleröhögnek a jelenbe, miközben pontos látleletet adnak róla. Az elmúlt évtized túlsimított popja után felszabadító ennyire élő, gitárközpontú zenét hallani. A dalok tele vannak váratlan fordulatokkal, tempóváltásokkal, punkos kifutásokkal, de a káosz sosem öncélú: tudatosan felépített dinamika működteti. A szövegek könnyedek, ironikusak, önreflexívek, tele társadalmi utalásokkal, miközben a lazaság mögött ott húzódik a szorongás és a kelet-európai lét abszurditása.
A lemez legnagyobb erénye, hogy végig izgalmas marad, folyamatosan történik benne valami: egy ritmikai törés, egy meglepő gitármegoldás, egy félmondat, ami beragad.
Előadó: Soviet Monday
Cím: Közép-Európai Posztpunk
Kiadó: Soviet Records
Megjelenés: 2026. február 9.
Műfaj: közép-európai posztpunk
Kulcsdal: gyenge kezű lány
8/10
Bárdos Kata Kincső
Lemezkritikánk elkészítését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
