„Nem láttam a lentet félútnál” – Itt a zuzmo debütalbuma, a dolgok amik eszembe jutnak

A magyar altertől a matekrock és a midwest emo felé mozgó zuzmo első nagylemeze organikusan vált a depresszió és a teljesítményszorongás látleleletévé: egy lejtmenetté, amely popos dallamokkal halad a mindennapi problémáktól az értelmetlenség érzéséig. Premier!

A 2024 márciusában alakult zuzmo az elmúlt két évben egyre mélyebb témákat érintő dalokkal jött ki, közben egyre kevésbé merített a magyar alterből és egyre bátrabban nyúlt a midwest emo és math rock stíluselemeihez „A dolgok amik eszembe jutnak arra épül, hogy megegyeztünk Gergővel (Szabó Gergely Zsolt, a zuzmo énekese), hogy nem bújtatjuk a szövegeinket absztrakt képekbe, hanem arra törekszünk, hogy a lehető legpontosabban írjuk le az érzéseinket egy adott pillanatban. Így azt is megkötöttük, hogy a már megírt szövegeket nagyon ritkán szerkesztjük utólag, benne hagyjuk az esetlen képeket és az éretlen gondolatokat. Ez az ártatlan ötlet vezetett ahhoz, hogy a dalszerzés előrehaladtával egyre mélyebb problémák kerültek felszínre és egyre explicitebben szóltak a dalok a depresszió tüneteiről, a teljesítményszorongásról és az élet értelmetlenségének érzéséről. Nekem menedéket adott ez az album és bár a mindennapokban még mindig a humort használom megküzdési stratégiának, azt szerettem volna, hogy ha valaki végighallgatja a dalokat, akkor megnyugvást és megértést találjon bennük” – vázolta a koncepciót Gergely Bence gitáros.

Emiatt érdemes egyben hallgatni az albumot, mert a szabad gondolatfolyamok végül egy koherens egésszé válnak. Míg az ez minden a szociális inkompetenciáról és a társas magányról szól, a korlát már az ADHD mindennapos szélmalomharcát jeleníti meg, végül pedig a ladó nosztalgiájával zárul az album. Ezt már csak a lemez címét viselő outro követi, amelyet egyetlen mikrofonnal, egy kis szobában, pontatlanul eljátszott akusztikus gitárral és bensőséges énekkel vettek fel Slezák Csabi vezényletével.

A dolgok amik eszembe jutnak című albumot a zuzmo április 17-én a Dürer Kertben játssza el szinte teljesen változatlan sorrendben, vendégük az altrockos/shoegaze-es ShoeS lesz. Jegyvásárlás, Facebook-esemény. Ezt követően a zenekar rövid vidéki turnéra indul, többek közt az Esti Kornél előzenekaraként, és fellép a semmisemoké emofesztiválon is. Lentebb a srácok egyesével is meséltek a dalokról.

éjjellátó

Mégiscsak legyen az albumon valami klasszikus szakítós-továbblépős szám. Leginkább azt szeretem benne, ahogy az alapvetően könnyed, ironikus alaphangulatában már néha átszűrődik az albumon később feltérképezett mélység. Meg azt, hogy nem kronologikus. Meg hogy szerintem tök vicces. És tessék nézni filmeket a tartalom és a színészek miatt. (Gergő)

Az egész dal egy bemelegítő gyakorlatból indult, és ez volt az első alkalom, amikor meghülyíthettem Balázst (Karancsi Balázs – dobok), hogy valami furcsa, páratlan ütemmutatóban dolgozzunk. (Bence)

ez minden

Ezt írtam a legrégebben, de én szeretem, hogy abszolút egy gimis szám maradt emiatt valahol, már ha a többi számunk nem az. Örülök, hogy elkészült, nekem fontos lépés volt sok szempontból. Óda #43 a buliban sarokban ácsorgókhoz. Koncerten tök nagy buli amúgy. (Gergő)

Ezt még a zenekar születése előtt Gergő és Marci ketten írták, és minden porcikámmal ellenkeztem az ellen, hogy egy zuzmo-dal legyen belőle, aztán most meg ezt élvezem a legjobban játszani koncerten, mert végre nem kell keresni, hogy hol van az egy. (Bence)

madár

A madár egy popdal lett, bár mindent megtettem, hogy ne az legyen. Amikor elkezdtük a zuzmót a Szabó-tesókkal, és csak hárman voltunk benne, Marci (Szabó Márton – gitár) megfenyegetett, hogy csak egy olyan dalt írhatok, amitől elmegy az embereknek az életkedve. Ezt gondoltam annak, de itt még nem tartottam ott, hogy az album második felét jellemző explicit módon fogalmazzam meg az érzéseimet. Így valószínűleg nekem egészen másról szól a dal, mint amit az emberek többsége gondol, sőt még talán a többieknek sem árultam el, hogy nekem mit jelent a madár. Legyen elég annyi, hogy ez nem egy szakítós dal, jó? (Bence)

én vagyok itt

Talán ez volt az első, ami teljes zenekarral kész lett. Valahol azért mederbe terelte az albumot, bár reméljük, azért elég kacskaringós lett ez a meder. Nekem az egyik legfontosabb és legszemélyesebb szövegem, ezt abszolút arról szólt megírni, hogy az adott pillanatban érzett nem létezőnek tűnő érzéseimet megpróbáljam létezővé tenni, amennyire pontosan csak tudom. (Gergő)

nem mindenki boldog

És mi van, ha még mindig nem merek róla beszélni? Azért azóta sokat gyakoroltam. Nagyon közel áll hozzám ez a szám, nekem ez az egyik legnagyobb ölelés az albumon, önölelés, ami amúgy szerintem nem gáz dolog. Nem a legjobb időszakom legjobb gondolatai, amikbe megérte nekem kapaszkodni. Örülök, ha más is meg tud benne kapaszkodni. (Bence)

inuita

Szintén gimiben, egy kosáredzés után az öltözőben, papírra írtam a szöveget (meglepően kevés számra igaz bármelyik ezek közül). Mikor a többiek először elkezdték összerakni a hangszeres oldalát, egész próba alatt nem mertem megmutatni, hogy van egy kvázi rapes szövegem, ami kvázi rapelve mehetne is rá erre a számra. Aztán hazafelé a kocsiban megmutattam. Amúgy nyilván semmi értelme, de mégis, mert ez is egy érzés, csak itt néha megengedtem magamnak, hogy legfeljebb néhány sor csak engem szórakoztat majd. Kvázi. (Gergő)

untig elég

Az untig elég kulcsmondata az, hogy nem láttam a lentet félútnál, amit a Bojack Horseman c. sorozat egyik utolsó epizódjában elhangzó View from halfway down versből vettem kölcsön. A dal arról a pillanatról szól, amikor azon kapod magad, hogy a metrón azon gondolkozol, hogy vajon mások is így érzik magukat, ahogyan te? Tényleg minden rendben van, ahogy azt mondod? Ez az a pont, amikor még valóban nem látod a valódi lentet és kb. félúton jársz. (Bence)

korlát

Ez az ADHD-val való mindennapos szélmalomharcom története. A furcsa középen újrainduló dalszerkezet is ezt hivatott reprezentálni. Minden reggel új ötletekkel, új hobbikkal, új lehetőségekkel kecsegtet, de mire lemegy a nap (és esetleg kimegy a gyógyszer hatása), mintha minden pozitívumot kiszippantottak volna a világból. Csak az a furcsa érzés marad, hogy kedvelem, amilyen vagyok, de pont ez nehezíti meg a mindennapjaimat. Illetve egy izgalmas adalék, hogy a dalban emlegetett korlátot egy valódi gang és a hozzátartozó vaskorlát ihlette. Többünknek adott lakhelyet a zenekarból ez a bizonyos épület, és nekem sokat jelent, hogy megemlékezhettem erről az időszakról. (Bence)

ragtapasz

Korábban mindent elmondtunk erről a dalról. Röviden azokról az álarcokról szól, amelyekkel maszkoljuk, hogy valójában mi történik velünk. Nincs feloldása a szövegnek, amit ritkán alkalmazok, mert alapvetően optimista vagyok, de itt egyszerűen csak elfogytak a szavak a végére. (Bence)

bársonyfotel

Egy emberi kapcsolat vége, akármilyené. A hangzás ellenére ez nem egy mérges elvállás, hanem csak a ráébredés, hogy eddig tartott a közös együtt töltött idő. Ez a kedvenc dalom az albumról és nagyon örülök, hogy Anna (Walton Anna – Tatianna) vendégszerepel rajta, egészen különlegesen azt hozta, ami a fejemben szólt. (Bence)

törmelékek

Nos, ez a dal nehéz. Bár a cím egy vicces szituáció nyomán született, nekem ezt a dalt volt a legnehezebb megírni. Egy koncert előtt, amikor mindenki kicsit stresszes volt, azon nevettünk, hogy Balázs mindig egy megrendíthetetlen kőszikla, de valójában belül meg egyre csak nő a nyomás benne, és egyszer csak saját maga törmelékeivé robban szét. Ez így be is került a dalba természetesen. Itt a célom az volt, hogy megszemélyesítsem a bennem lévő egészségtelen viszonyt a teljesítménnyel, és hogy hangot kapjanak a könyörtelen mércék, amik irányítják az életem. Gyakorlatilag a dal egy kétségbeesett kiáltozás saját magammal. Itt éreztem, hogy kicsit megszaladt a kezem a sötétség irányában, szóval próbáltam valami pozitív üzenetet beleszuszakolni a dalba, de így olyan lett, mintha csak saját magamnak hazudnék a szövegben. Super happy fun times. (Bence)

ladó

A dalt két dolog inspirálta: egy ladományi ház, ahol Gergő és Marci felnőttek, és hárman először kezdtünk zenélni tizenévesen, valamint a tény, hogy Horányban nagyon drágák az ingatlanok. Nekem a dal egy nosztalgikus visszatekintés az életre. Megjelenik benne a dédmamám fehérre mázolt dohányzóasztala, a bátaszéki mohos tölgy, barátok, akikkel megszűnt vagy megváltozott a viszonyom. Igazán alattomos dal lett ez. Egy koncerten hátranéztem Danira (Bustya Dániel – billentyű) és azt láttam, hogy törölgeti a szemeit. Azt mondta, akkor ért el hozzá a dal. Szóval ezek tényleg csak ilyen dolgok, amik eszembe jutottak. (Bence)

dolgok amik eszembe jutnak

Mindig is arra vágytam, hogy eljátsszak „egyszálgitárral”, szarul egy számot, és aztán az ilyen jó érzelmesen ott legyen egy albumon. Ezúton is köszönöm. Ha eljutottál idáig, ideje venni egy nagy levegőt. (Gergő)

zuzmo a Facebookon. Instagramon.

Fotók: Mészáros-Székely Gellért.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.