Ez nem egy neonpunkos nosztalgiaszakkör – Itt van Planetdamage új cyberpunk albuma, a KILLCAPS

Planetdamage új nagylemezén „a gondolkodós, színpadról kimutogatós electro-industrial adja át a mikrofont a goával egybegyúrt ipari rocknak, aztán a plafonig kitekert ipari trance engedi előre az EBM-et és valahol freestyle is van benne.” Premier!

Az electro-industrial, breakbeat és psytrance keverékét játszó budapesti Planetdamage cyberpunknak nevezi projektjét – nem csupán hangzásban, de tematikailag is: küldetése kideríteni, hogy milyen hangja/hangzása lesz a jövőnek és hogy fogjuk érezni magunkat benne. Előzenekara volt már olyan színtérbeli nagyoknak, mint a Statiqbloom, Attrition, Drab Majesty vagy a Black Nail Cabaret, valamint a hazai ipari veterán CMC (Cro-Magnoni Cola) csapat vendégvokalistája.

Planetdamage második nagylemeze, a KILLCAPS a céges és állami elnyomásról, megfigyelésről, mesterséges intelligenciáról és minden más olyan témáról szól, ami a kedvenc cyberpunk filmedben is volt, amit gyerekkorodban elkölcsönöztél egy haverodtól, aztán sose adtad neki vissza. Az albumon dühösebb és gitárközpontúbb sideprojektje, az RTFXX számai is helyet kaptak: az egyik ilyen dal a sydney-i New Project cyber industrial metal zenekar gitárosa, Marty Rawkman közreműködésével készült.

„Imádom az ipari, electro-industrial, EBM zenéket, visszakövetve főként azért, mert a tinikorom környékén az égett be, hogy „ez a cyberpunk, tehát ez a jövő”, de rengeteg más műfaj van, amit sokszor jobban érzek közelebb a jövőhöz, az utcához meg a jövő utcájához, mint a neonpunkológiai nosztalgiaszakköröket. Rengeteg electro, hiphop, crossover meg glitch ment a gyártás utolsó évében, nagyon is tudatosan, hogy más zenei struktúrákat meg előadásmódokat is halljak (ugyanakkor nagyon ijesztően kommersznek érzem azon zenék nagy részét, amik bekerültek a Cyberpunk 2077-be), Dark Vektor, Zilch, Plant43, ANBB, régi Wu-Tang anyagok szóltak sokat, nagy hotpot lett a lombikból, büszke vagyok rá” – mesélte a Planetdamage mögött álló Bari Máriusz a Recordernek, aki az album megszületésének kalandos történetéről, majd a dalokról külön-külön is mesélt nekünk.

„Kevés olyan kreatív projektem volt, ami annyiszor váltott irányt gyártás közben, mint ez és nem volt olyanom, ami ennyire el lett volna átkozva, idézőjelben vagy anélkül. Az előző album (Relapse Protocol) gyakorlatilag egy 40 perces 135 BPM-es mixtape, írd-és-mondd egy koncertnyi anyag a technoid, az ipari meg a breakbeat között, pont egy decens mulatós egykezes szendvics. Ehhez képest ez három EP egybegyúrt anyaga, a gondolkodós, színpadról kimutogatós electro-industrial adja át a mikrofont a goával egybegyúrt ipari rocknak, aztán a plafonig kitekert ipari trance engedi előre az EBM-et és valahol freestyle is van benne. Komolyan. Elengedtem erre a lemezre a koncepciót, mint olyat. A kislemezt túl kicsi eresztésnek érzem, az egy szám az csak egy szám, az „albumnyi” tűnt egy jó mértékegységnek. A számok felét az elmúlt két év koncertjein teszteltem ki, ez szerintem érződik rajta, ennyiből feelgood. Ez a jó része.”

Planetdamage a Fekete Zajon. Fotó: Frank Olivér / InfiniteBeat.

„A fonákja meg az, hogy mindig, amikor eldöntöttem, hogy nekiállok a lemeznek, beleteszek pár hetet és befejezem, akkor mindig történt valami kritikusan rossz az életemben. Aztán voltak folderek, amik eltűntek a gépről, bennük teljes számokkal és volt, amit újra kellett demókból gyártani, ez asszem pont a kritikus Windows 11-es rendszerfrissítés eredménye volt, amiért a Microsoft beleülhetne a… tudjátok. De volt, hogy hetekig nem indult el a Bitwig. Hetekig. Aztán hónapokig meg azért állt az anyag, mert voltak számok, amikhez nem tudtam szöveget írni. Volt elég sok megugranivaló.”

„Azt még külön ki kell emelnem, hogy sok változás volt a gyártási folyamatban is – más hangmérnökkel dolgoztam, Colin C.-re esett a választás a The Cell Studioból, életemben nem tanultam még ennyit és ilyen intenzíven a mixing/mastering folyamatokról, mint a vele folytatott háromhetes emailezések és fileküldözgetések során. Kiadó nélkül, teljesen szerzői kiadásban jelenik meg a lemez, saját készítésű borítóval (a COVID alatt lőttem rengeteg épületet, azt glitcheltem atomjaira, de ha valaki megveszi az anyagot Bandcampen, kap hozzá AI-segédlettel gyártott alternatív borítót is).”

„A harmadik kiadványra nagyon konkrét ötleteim vannak, de addig nem tudok elkezdeni dolgozni azokon, amíg nem jön ki a második lemez és nem tudom kipipálni a fejemben teljesen a feladatot. Úgyhogy nektek is hatalmas köszi, hogy segítetek lezárni.”

EXOCOMM v2

Jogosan éles és sokakat felzaklató téma az AI, de ez a számot pont nagyon hosszú beszélgetés ihlette egy LLM-mel (chatbottal) arról, hogy vélhetően milyen lehet egy nem földi agy (elme? vagy mivel gondolkodik az az élőlény, ami nem a mi biológiánkra van huzalozva? és élőnek kell számítania a mi taxonómiánk szerint?) és mennyire hasonlíthat a mesterséges intelligenciák és a földönkívüli intelligenciák nyelve meg kommunikációs standardjai. Ez a 2023-as hazai ipari-közeli New Horizon válogatáson jelent meg eredetileg, a v2 a frissítettebb, gitárosítottabb változat.

DEATH STOPS (CHEATCODE)

2023-ban fogtam egy 12 oldalú dobókockát (12 félhang, tökéletes!) és elkezdtem kísérletezni azzal, hogy össze tudok-e dobálni magamnak egy jó basszusfutamot. Elsőre összejött a Cheatcode című szám, ami egyben meg is szülte az RTFXX (ejtsd: „artifacts”) sideprojektemet: a Planetdamage a visszafogottabb, az RTFXX meg a gitáros-kiabálós. Amennyire szerettem megcsinálni ezt a számot, annyira nem működött nekem élőben, Cyberpunk 2077 zenei versenyre gyártottam, úgyhogy mindig az jutott róla eszembe, hogy az az egész játék egy Eiffel-torony méretűt mutatott annak a zenei szubkultnak, amiből kinőtt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy inkább „visszaveszem” ezt a számot. Megmaradt az összekockázott basszusfutam meg az akkordok, újraírtam mindent. A vokálon hosszú heteket ültem, aztán visszataláltam a Wu-Tang Clanhez meg a freestyle-okhoz, és ott valahogy kinyílt újra a szövegcsap.

SCATTER SCATTER

Viszont voltak olyan számok, amiknél nem jött ihlet, a mai napig nem tudom, hogy sajnáljam-e vagy örüljek annak, hogy más dinamikájú számokat is csinálok. Arra emlékszem, hogy az első album után az egyik pajtim kért egy vokál nélküli mixtape változatot a lemezből, hogy arra akarnak szerepjátszani, a vokálra elkezdenek figyelni, úgyhogy instrumentális változat kell, úgyhogy valószínűleg erre kéne emlékeznem mindig, amikor hiányolni kezdem a szövegeket.

INCENDIARY

Lassan 25 éve, amikor még az ld50.hu szubkult portált csináltam, elkezdtem recenziókat is írni, meg mindenkinek emailt, akit elég cyberpunknak láttam ahhoz, hogy kérjek tőle recenziós példányt. Az egyik ilyen írtamnekik banda a New Project cyberpunk metal projekt volt Sydneyből, vissza is írt Marty, a gitárosuk, kiderült, hogy magyar felmenői vannak, na azóta vagyunk nagyon jó pajtik és RÉGÓTA nyúzzuk egymást, hogy hozzunk már össze egy tracket, na ez lett az a szám. Ő riffel meg helyenként vokálozik rajta, a számcímet is ő hozta, én ehhez hoztam a psytrance alapot, a szövegeket meg a vokál nagyját. Hamarabb volt meg belőle az instrumentális változat és hetekkel csúszott a lemez azért, hogy a vokálos változat is elkészüljön, isteni volt kezelni az időzónás csúszásokat Sydney (ott van Marty), Boston (na ott meg a hangmérnökünk van) meg Budapest között, de jó munkához jó munka kell és abszolút megérte.

ACID CASE / MACHINE DRUM MOLLY

Színtiszta, vegytiszta, atlantiszta EBM arról, hogy szerintem egy prompt vagyok, de te is.

Planetdamage 2019-ben. Fotó: Besenczi Richárd.

GLIDER (2-CLICK MARK)

A Clock DVA óta be van ragadva nálam, hogy a narratív, utazós space technóhoz elúszós zongorafutam kell, na ez pont olyan, a Lassigue Bendthaus láb alól elkapkodós basszuspattogásaival meg a kedvencre torzított vokálpresetemmel, a szöveget meg a Twin Peaks harmadik évadának a nukleáris epizódja adta.

RENAISSANCE (MIMICRY)

Ezt 2024-ben adtam le egy versenyre, ahol Európa jövőjét kellett hangképekben visszaadni, és azt hiszem, nem volt elég kifinomult a PureDatában epilepsziaritmikázó kortárs elektroművészeknek, de nem baj, mert legalább visszaszálltak rám a jogok és kiabálhatok magamnak (merthogy több szólam) arról, hogy milyen jó, hogy reneszánszunk van otthon, a bidéből (vagy akinek nincs olyanja otthon, a mackósajtból) meg ötven szem mered ránk, mert már minden megfigyel.

SERIAL SOLAR PAN PAN MEGA

Írtam a Witcher 3 theme songból egy covert, aztán rögtön utána (két évvel később, mi vámpírok így pislogunk, oké?) át is kellett írnom az egészet, hogy legyen egy működőképes számom, maradt az arrangement, maradt a beat, dallamok átírva, szépre lett goásítva (ez az, amikor álmos vagy, de már menned kell, mindannyiunk ébresztője). Egyre nehezebb nem ráfüggni a psytrance szuperéles-steril hangképeire, ez is instrumentális, a cikk végére majd amúgy kiderül, hogy a boldogabb számokhoz nem készültek szövegek!

CODA (DUST TO DATA, RUST TO RUST)

Van egy szokásom (csak egy), egyórás sprintekben próbálok írni számokat (vagy legalábbis egy verse+refrént), aztán amikor összegyűlt jó pár, kiválogatom belőle a jobbakat és azokból lesznek a kidolgozandó számok. Ez egy olyan estén született, amikor jó ötletnek tartottam szomorú Haujobb-kópiát írni és akkordmenetre asszem közel is van, még annyi is kellett hozzá, hogy az jöjjön ki aranymetszésre, hogy „ez az én bulim, akkor halok meg, amikor én akarok”, de asszem el van torzítva a hangom és mindenki jobban figyel ilyenkor arra, hogy milyen jól koppan a kick és amúgy tényleg jól koppan.

WRETCHED SORRY STATE

A New Horizons válogatáson jelent meg ez is, RTFXX-szám, tehát gitáros-kiabálós, kicsit átdolgozott változatban. Eredetileg úgy született, hogy valamelyik generatív zenei AI-tól kértem valami belga EBM-et, kiadott valami bután filterezett, söntés mögül szóló részeg Ministryt, én meg dühös lettem, hogy NA ILYET INKÁBB ÍROK ÉN KÉZZEL, TE MOCSKOS KRÓM és ez lett belőle, Skinny Puppy-szerű automatikus írással és a rendszerre köpködve. Melyik rendszerre? Mindegyik rendszerre. Mindegyikre. Nincs kivétel.

TEN-ATOM TOTEM

Bevallom őszintén, a mai napig meglepődöm azon, hogy írtam egy ilyet – tisztességes, 40%-ban goás emeld-a-kezed-a-magasba trance, a darabokra glitchelt női vokáltól még jobban „már zárjuk a bulit, de még egyszer megtekerjük a hangulatot”, de mindig, amikor meghallgatom, úgy fejezem be, hogy amúgy kurvajó élni (így), úgyhogy ezzel akartam befejezni a lemezt, hogy mindenki ezzel a hangulattal hagyja ott a Winampot, böngészőt, hanglopót.

+ remixerek

Az Ausztráliából LA-be elszármazott Angelspittel régóta vagyunk jó barátságban és munkakapcsolatban, erősíteni akartam a lemezt egy pultborogató, mocskos parkettváltozattal, nyilván megkértem őt is, hogy izzítsa be a modulárszobáját és puttyogtasson belőle valami gonoszat. Kris Baha szintén ausztrál, de Berlinben dudorog, amikor Pesten fellépett a Robotban, rengeteget dumáltunk utána a cyberpunkról, ért már egy ideje, hogy legyen valami zene, amiben mindketten érintettek vagyunk. Statiqbloom szintén berlini taktikai ipari zenei egység, a supportja voltam két éve, a mai napig meglep, hogy milyen spártai struktúrákba mennyi erőt tud rejteni. Brutálnagy megtiszteltetés, hogy mindhárman rámondták az igent a remixekre, nagyon jó kontrapunktot ad ez a három szám a tizenkét másiknak.

Planetdamage a Facebookon. Instagramon. Honlap.

Fotók: Kovács Luca Lvcretia.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.