„Aki jazzt hallgat, annak nem jazz, aki rockzenét, annak mégiscsak az” – Magyarradar: Coco Macsek

A pszichedelikus rock és a powerjazz határán játszik sok szintiréteggel meghintett zenét a Coco Macsek, akik rendszeres vendégei a budapesti kluboknak. Most pénteken a Kék Lóban játszanak, kivételesen trióban, de előtte még a Recorderen is bemutatkoznak.

Mikor indult: A tagok közül hárman már tíz éve is muzsikáltunk együtt, aztán különböző formációk után 2023-ban kezdünk újra együtt zenélni, a változás annyi, hogy kiegészültünk egy gitárossal is. A 2024-es lemezt és a tavalyi szezont is így csináltuk végig.

Hol indult: Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy helyileg hol, akkor Budapesten, de a zenekarból 3 tag is Tiszavasváriból származik.

Tagok, hangszerek: Mikli Áron – zongora, Girincsi Marci – gitár, Varga Ákos – basszus, Kovács Tibor – dobok.

Stílus: Ennek még jobban utána kéne járni, volt, aki powerjazzt mondott rá. Aki jazzt hallgat, annak nem jazz, de a rockzenét kedvelők számára határozottan mégiscsak jazz. Ezzel nem sokat segítettem, de a kérdés érzékeny pontra tapint. Talán stílusok között határoznánk meg magunkat. Ezek a stílusok elsősorban a jazz és az elektronika. Szerintem elég sok szintilayerrel operálunk.

Hatások: Változatos az inspirációk iránya és stílusa, mindannyian kedveljük a modern idők groove-alapú jazz-zenéit, pl. a GoGo Penguint. Biztos vagyok benne, hogy a pszichedelikus zenék is hatnak ránk, de akár progresszívabban gondolkodó elektronikus előadók, mint Squarepusher, bár ez szerintem a négyes felállásban épp annyira nem hallatszik. Ezen terveim szerint változtatni fogunk.

Kiadó: Saját kiadású lemezeink vannak.

Történet: 2010 környékén a Villányi borozóba betévedt két tag, teljesen más indíttatásból. Az egyik az UH fesztre jött, a másik meg csak épp ott téblábolt egy közös társasággal. És kiderült, hogy mindketten épp zenekar nélkül vannak. Hát valahogy így. Aztán zenéltek együtt, sok tagcserével, csatlakozott egy Áron zongorán, és trióban zenéltünk pár évet. Aztán volt egy kis szünet, és közben mindenki más formációkban muzsikált. De valamiért megint összefújt minket a szél. Reméljük, talán nem véletlenül.

Megjelenések: Egy live felvétel 2024-ból. Black Lodge Echoes – 2025. Az új lemez is felvéve, keverjük éppen. Hamarosan hallgatható. Ez elég más koncepció, kíváncsian várjuk a reakciókat.

Küldetés: Szeretünk zenélni, ezt kár volna tagadni, szóval lehetőség szerint csinálni is akarjuk. Ha mód van rá, mennénk minél több fesztiválra, a Völgyben idén is játszani fogunk, a Magyar Jazz Szövetség udvarában, rendkívül várjuk. Erdőbényén is leszünk az éves fesztiválon, Esztergomban a Kaleidoszkóp Házban, és miután ezt elolvassa valaki, ő is meghívhat minket a fesztiváljára. Klubkoncertek folyamatosan esnek be.

Most március 27-én például a Kék Lóban zenélünk egyet, ez annyiban rendhagyó lesz a zenekar életében, hogy inkább klasszikus trió felállásban leszünk, gitár nélkül. Emiatt át is dolgoztuk a számokat, és írtunk is jó pár új témát hozzá.

Jövőkép: Formálódik a zenénk és jó irányba szerintem. A közös próbatermi kísérletezés mindenképpen a fő inspiráció lesz továbbra is, a próba folyamata egy mindannyiunk számára szükséges eleme az életünknek, ami feltölt, máshogyan, mint a mindennapjaink egyéb részei. Azt gondolom, hogy ez a legfontosabb, és amíg ezt érezzük, megyünk tovább.

Mellékprojektek: Nincsen.

Szexepil: Senki sem szeret felkonferálni és a marketing is rendkívül távol áll tőlünk, amit mi sem mutat jobban, hogy ezeket a válaszokat is másfél hónap volt megszülni (bocsi utólag is, és köszi a lehetőséget!).

Legnagyobb eredmény, elismerés: Ez még várat magára, de az azért mindig jólesik, amikor koncert után valaki odajön és megköszöni a zenét. Ha belegondolok, ennél nagyobb elismerés nem is kell.

Coco Macsek a Facebookon. Instagramon.

Fotó: Hunkó Fruzsina.

A Magyarradar rovat cikkeinek megjelenését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.