Az Injury Reserve raptrió posztumusz lemezével érte el a legnagyobb kritikai sikert. Az életben maradt tagok más néven folytatják, önmarcangoló, kísérleti hiphoppal. Ez a kritika először a Recorder magazin 132. számában jelent meg, a By Storm április 16-án játszik a Turbinában.
A Injury Reserve raptrió tragikus véget ért: második lemezük készítése közben Stepa J. Groggs 32 évesen elhunyt, a többiek nélküle fejezték be a kísérletező és érzelmes By the Time I Get to Phoenixet, ami komoly kritikai sikert aratott. Aztán duóként folytatták, magukat a lemez utolsó számáról elnevezve.
Nathaniel Ritchie névleg rapper, de legalább ennyire szívét-lelkét kiöntő énekes és színész; pontosabban mintha az önmarcangoló érzelemkifejezés volna az első számára, és az, hogy ez zene, másodlagos. Parker Corey producer főleg folkos gitárokat, ambientes szintiket és hiphopos dobokat tör hol apró, hol nagyobb darabokra, hogy majdnem átlátható, ám labirintusszerű zenéket rakjon össze belőlük.
A jó pillanatokban az ének / rap / beszéd egyenessége és a kíséret csavarodásai egymást erősítik. A gyengébb pillanatokban egyszerre túl sok (még ha emiatt érzéketlen bunkónak is érzed magad: elég a kesergésből) és túl kevés (érdekesebb akar lenni a zene, mint amilyen). De a jó pillanatok közt vannak igazán erősek.
Előadó: By Storm
Cím: My Ghosts Go Ghost
Kiadó: deadAir
Megjelenés: 2026. január 31.
Műfaj: kísérleti hiphop
Kulcsdal: Grapefruit
7,5/10
Rónai András
