„Felgörgetjük a követ minden nap a hegyre” – DJ Bootsie lemezbemutató a Magyar Zene Házában!

Március 27-én a Magyar Zene Házában mutatja be új albumát DJ Bootsie. Az Atlas of Sisyphus a görög mitológia egyszerre tragikus és felemelő alakján, Sziszifuszon keresztül mesél azokról a körökről, amiket a hétköznapokban futunk, miközben zeneileg szépen összefoglalja Bootsie sokfelé ágazó, egyedi pályáját a boom bapes hiphoptól a súlyos basszusokon és népzenéken át a karcosabb elektronikáig. Miért hatja át Alain Delon és Robert Redford szúrós tekintete az anyagot? Hogyan lesz a borongós zene felemelő, és miért fog évente kiadni egy lemezt a közeljövőben? Ezekről is beszélgettünk Solymosi Vilivel.

Alig egy éve jelent meg a Bartók-feldolgozáslemezed, és máris jön az új album. Épp egy kreatívabb periódusodat éled?

Úgy tűnhet, valóban felgyorsultak nálam a folyamatok. 2024 végén voltam a Wanted podcast vendége, ahol Bihari Balázs megjegyezte, hogy négy lemez húsz évre lebontva nem túl sok. Ennek nem volt pejoratív felhangja, bennem mégis nagyon megmaradt, és elhatároztam, hogy mostantól másképp állok a zenéléshez. Ahogy öregszem, elkezdtem tartani attól, hogy egyre kevesebb időm jut sok mindenre, miközben több időt szeretnék tölteni bizonyos dolgokkal, személyekkel. Mindenáron persze nem kell lemezt csinálni, de már nem szeretnék üresjáratokat a zenélésben. Ezért elhatároztam, hogy 2027-ben és 2028-ban is kihozok egy-egy konceptlemezt, amelyeknek a címe, a vezérfonala és jó pár zenei részlete is megvan már.

Befejezni tudsz könnyebben zenéket, vagy egyéb zeneipari tényezők, például a kiadó ütemterve és az azzal járó premiertologatások késleltették a lemezeket?

Mindkettő. Korábban is sok időt töltöttem a zenékkel, de volt, amikor 3-4 hónapig hozzá se nyúltam az aktuális anyaghoz, mert az alkalmazott zenék írása és a különféle háttérmunkáim elvitték az időt. De most már ezekkel együtt is próbálok többet foglalkozni a saját zenékkel. Hamarabb tudok dolgokat lezártnak tekinteni, és szorgalmasabb lettem – ezeket kell egyeztetni a hétköznapokkal, ha az embernek családja van, úgy ossza be az idejét, hogy ne legyen egyfolytában elvonuláson.

„BARTÓK ELEMI ERŐVEL FESTI LE A MI LELKI ÉS DALLAMVILÁGUNKAT” – DJ BOOTSIE A BARTÓK-LEMEZÉRŐL

Az Atlas of Sisyphus nagy része még 2020-ban készült a Covid alatt, aztán 2021-ben félretettem, mert minden figyelmemmel a Bartók-album felé fordultam. Eredetileg a Deutsche Grammophon-féle Recomposed sorozat mintájára kezdtem el feldolgozni klasszikus zenei műveket Wagnertől Corellin át Liszt Ferencig. Az volt a terv, hogy több zeneszerző egy-egy művének az átirata lesz rajta, de amikor Bartókhoz értem, a műveinek a befogadása és feldolgozása úgy elragadott a hétköznapokból, hogy úgy éreztem, ezt muszáj most megcsinálnom. Úgy gondoltam, a saját anyagom nélkül meglesz valahogy a világ, de egy elektronikus Bartók-lemez értékesebb. Aztán a Bartokosmos megjelenése után, tavaly nyáron vettem elő újra és folytattam, kiegészítettem az Atlas of Sisyphust.

Egy év távlatából mit gondolsz a Bartokosmosról? Mit adott neked az a lemezkészítési folyamat?

Biztosan hozzájárult ahhoz is, hogy ma már hamarabb zárok le dolgokat, mert az addigi munkamódszeremhez, időbeosztásomhoz képest egy gigászi meló volt. Több, mint egy órás album lett, amiről félórányi anyagot még le is hagytam. Ennyire összetett, szétterjedt munkám nem volt eddig, és talán nem is lesz. Ez egy jó erőpróba volt, ami felvértezett olyan képességekkel és látásmóddal, ami egy szerzőnek sokat adhat. Ha külső producerként adtam volna tanácsot magamnak, valószínűleg azt mondtam volna, hogy nagyon tömény, sűrű anyag ez egy mai zenehallgatónak, amin lehetne kicsit könnyíteni. Néhány éteribb, elvonatkoztatottabb zenét készíthettem volna még rá. De örülök, hogy elkészült – és így készült el.

Az Atlas of Sisyphusnál megfogadtad a saját tanácsodat?

Nehéz megmondani, mert ez egy teljesen másféle anyag. Egy zsigeri lemez, ami csak úgy kigurult belőlem.

Miért nyúltál most Sziszifusz mítoszához?

Amikor tavaly újra elővettem, még annyira friss volt a Bartók-lemez után az egész folyamat, hogy azt éreztem, megint ugyanazokat a köröket futjuk: hogyan állítsuk színpadra az albumot, milyen lesz a borító, hogy kezdődik majd el a lemez, illetve a koncert stb. Az alkotásnak is van egy olyan ciklikussága, hogy felgörgetjük a követ minden nap a hegyre, aztán az visszagurul és újrakezdjük. Valahol imponáló, milyen lelkesedéssel tudják ezt csinálni a művészek, de sok nyűg is van benne – nemcsak az alkotásban, hanem az azzal kapcsolatos dolgokban. A lemez is azokról a körökről szól, amelyeket az életünkben futunk – az alkotók is, a hétköznapi emberek is a munkában, a magánéletben.

Ezen a lemezen minden stílusból lesz egy dal hiphoptól népzenén át az elektronikáig, ami meghatározta az eddigi pályádat. Mennyire szántad összegző albumnak?

Ez nem volt tudatos, de ahogy haladtam a lemezzel, úgy éreztem, ez a koncepció jó keretet adna az egésznek. Hangulatában hozza a tőlem megszokottat, de megoldásokban, stíluseszközökben kicsit eltér az eddigiektől. Vannak rajta olyan dolgok is, amelyek eddig nem voltak jellemzőek rám, például 163 BPM-es dal, vagy éteribb, ambientszerű felvétel is. Úgy gondolok rá, mint ami összefoglalja a The Silent Partnertől az Allegro Identity-ig tartó szakaszt. De fontos, hogy az ember ne ismételje egy az egyben önmagát. Például a következő album nem ilyen epikus, elbeszélő témájú lesz, hanem egy skiccszerű beatgyűjtemény. Régóta foglalkoztat már egy beat tape gondolata: semmi nagy szerkezet, csak egy-két perces hiphopalapok. Nagyon szerettem a Los Angeles-i színtér beatgyűjteményeit. Shlohmo, Dibiase és sok más arc is csinált ilyeneket, és úgy érzem, ma nagyon fogékony erre a hallgatóság. Az azutáni lemez pedig egy sokkal nagyobb falat lesz.

Van egy markáns szerzői hangod. Hogyan lehet ezt hosszú távon megőrizni úgy, hogy közben ne váljon önismétlővé a zene?

Csak azt tudom, hogy én hogy próbálok ennek megfelelni. Ezt érezni kell. Be kell kapcsoljon a figyelmeztető jelzés, hogy ilyen már volt, ez fölösleges. Az sem árt, ha van az ember mellett egy producer, vagy egy jó barát, aki kiszúrja ezeket. De én nem szoktam ezt túlagyalni: egyszerűen jönnek az ötletek, és ami beilleszthető egy album koncepciójába, azt használom. Azt figyeltem meg, hogy ha kétségeim vannak bizonyos dolgokkal kapcsolatban, és ezek rendszeresen visszatérnek, akkor azokkal az érzésekkel foglalkozni kell. Ez a munkamódszerem.

Legutóbb a Holidays in the Shade című albumod idején láttad annyira sötéten a világot, mint az Atlas of Sisyphuson.

Sose volt nagyon derűs a zeném, de a Sisyphuson vannak olyan sötét tónusok, amelyek egy lemezen elég erősek. A Holiday egy furcsa, békétlen időszakban készült, amivel érzek most némi párhuzamot. A Sisyphust nagyrészt a Covid-lezárások alatt írtam, és a legkarcosabb témák akkor születtek. Azóta eltelt 6 év, és semmivel sem lett oldottabb a légkör. A Covid inkább csak egy nyitánya volt annak, ami utána jött – és még csak a közepén járunk a műsornak. Nagyon igaz, hogy ami kint van, az van bent is, szóval ennél akár háromszor sötétebb is lehetett volna az album.

„OLYAN POZITÍV, HOGY SZINTE RAGYOG” – BOOTSIE KEDVENC 2025-ÖS ZENÉI

A Holidays in the Shade kapcsán fogalmaztad meg, hogy a borongós hangulatú zene is tud felemelő lenni.

Igen, valamilyen reménysugárnak meg kell jelennie. Így került a Virág is az új albumra. Ez az egyik legoldottabb szám a lemezen, és az első dal, ami most hétfőn – március 23-án – megjelenik majd róla. Ez egy népdal, ami talán Kodály Zoltán gyűjtése, nagy kedvencem még régről. Tudatosan, az utolsó számok között raktam fel erre a lemezre, hogy picit állítsak vele az alaphangulatán. Kaptam olyan kritikát is, hogy sokan nem a végletekig összetöredezett, sötét Bootsie-t szeretik, hanem a Silent Partner merengős, de nem teljesen elborult irányát. Ez is olyan volt, mint a Wanted podcastes megjegyzés, hogy nem éltem meg rosszul, inkább olyan megjegyzésnek tekintettem, amit érdemes megszívlelni. Jó, ha az ember belátással tud lenni a saját dolgaival kapcsolatban, vagyis törekszik rá.

Sisyphus-próba Lázár Tiborral.

Azt is mondtad, hogy olyan ez az album, mint amikor Alain Delon vagy Robert Redford keserű tekintettel kinéz a feltűrt ballonkabát gallérja mögül. Mennyire hatottak filmek az Atlas of Sisyphus világára?

Nem nagyon szoktam filmeket nézni, a Covid alatt viszont megnéztem Delon és Redford összes filmjét. A keselyű három napja, A gazember halála… Hihetetlen jó filmzenéket írtak a francia krimikhez (sokukat Philippe Sarde csinálta), és valahogy ezek ott motoszkálnak ebben az új anyagban. Ez a két nagymenő ráadásul pont tavaly halt meg, és éreztem valami összecsengést velük, ami megérintett.

Az album várhatóan május végén jelenik meg, így március 27-én úgy mutatjátok be az új anyagot a Magyar Zene Házában, hogy még csak ti hallottátok. Ez milyen kihívások elé állít?

Nálam már hagyomány, hogy előbb van lemezbemutató koncert, és csak aztán lemez. Persze nem ez volt a terv, de szerintem izgalmas lehet, hogy olyan albumot hallgathat meg a közönség, ami még nem jelent meg. Érdekes, hogy milyen hatást kelt elsőre az emberben.

„EZ ŐSI VÁGYA MINDEN EMBERNEK” – PÁROS INTERJÚNK DJ BOOTSIE-VAL ÉS IAMYANKKAL A COVID IDEJÉBŐL

A szokásos felállással fogunk játszani: Weisz Gábor fuvolán, furulyán és egyéb népi fúvós hangszeren, a Tambalából ismert Grünwald László ütőhangszereken és vibrafonon, Lázár Tibor dobolni fog, Somogyi Kristóf (VJ Kemuri) vetíteni, és lesz egy vendégünk is, Kiss Árpád (Mnemonics), aki trombitál. Ő játszott már velünk régebben vendégként, meg az Akoustic Big Bandben is, az új album egyik számában pedig társszerző volt, ezért szerettem volna meghívni. Egy nagyobb lélegzetvételű koncerttel készülünk: eljátsszuk a teljes új lemezt, kiegészítve pár Bartók-számmal a Bartokosmosról.

DJ Bootsie Quartet – Atlas of Sisyphus lemezbemutató koncert
Helyszín: Magyar Zene Háza
Időpont: 2026. március 27. (péntek) 20.00-22.00
Belépő: 5500 Ft (elővételben), 6500 Ft (normál)
Jegyvásárlás. Facebook-esemény. További infók.

interjú: Soós Tamás
nyitókép: Dancs Enikő Bianka