Villő elvarázsolt, meseszerű dalokkal jelent meg először, de debütáló albumán átlépi a dream pop korlátait, olykor egészen meglepő irányokba is elkanyarodva. Pofátlan vadromantika, bulis Trabant-feldolgozás, megnyúlt magnószalagok. Ez a kritika először a Recorder magazin 132. számában jelent meg, Villő március 19-én az Akváriumban mutatja be az albumot.
A meseszerű, elvarázsolt dream pop nagyon szerethető tud lenni, de megvannak a korlátai. Az első másodpercekben nyilvánvaló lesz, hogy Villő át akarja lépni ezeket első nagylemezén: úgy nyávog a szintihang, mint egy megnyúlt magnószalagon.
A suttogós, éteri ének, a szétterülő szintiszőnyeg, a lassú dobok, no meg az éteri fuvola azért megvannak, főleg az album elején. Aztán jönnek a meglepetések, amik úgy tágítják Villő világát, hogy már nem lehet egyetlen képpel megfogni (hiába a sugalmazó albumcím). De a különböző irányok nem széttartóvá, hanem komplexszé teszik a lemezt.
Az Itt van pedig senki se hívta szintipopos beütésű majdnembuliszám. A Mágus sosem nő fel már-már pofátlanul vadromantikus; a Two Headed Fox szintén, csak olyan szalagnyávogással, amihez képest a nyitány (és a korábbi The Crow) semmi volt. A szinte már house-os Léleklényeket szétterülő, csengő-bongó szintik emelik pszichedelikussá. A Te akartad újabb kanyar; a kazetta itt nemcsak érdekes hangeffekt, hanem egy kor jelképe: ez a Mirage darkos Szeánszának feldolgozása. A Séance gitárjába nem nehéz ezután alteros emlékeket belehallani, a zárás pedig kissé misztikus, lebegő ambient.
Kell néhány nekifutás, hogy az ember mindezt összerakja a fejében, de az hamar nyilvánvaló lesz: Villő ezen a lemezen sokkal többet ad, mint amit korábban ígért.
Előadó: Villő
Cím: Madárlány
Kiadó: Move Gently
Megjelenés: 2026. március 13.
Műfaj: dream pop
Kulcsdal: Léleklények
8,5/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
