Generációs témák, népi hangzás. Kollár-Klemencz Kamarazenekar: A lányok nem sírnak (lemezkritika)

A Kistehén Tánczenekar lezárása után Kollár-Klemencz László új fejezetet nyitott: dalköltő egyetemi szakot alapított, és kamarazenekari formációjára fókuszált. Az eredmény egy finoman súlyos, népzene és pop között egyensúlyozó lemez, amely érezhető hiányt tölt be a hazai kínálatban. Ez a kritika először a Recorder magazin 131. számában jelent meg.

A lányok nem sírnak zeneileg rétegzett, érzelmileg sűrű anyag. A vonósokra és akusztikus hangszerekre épülő hangszerelés teret hagy az intim szövegeknek. Kollár-Klemencz lírája továbbra is egyszerű mondatokból dolgozik, amelyek mögött komoly érzelmi töltet feszül.

Eszünkbe juthat a Quimby vagy a Csík zenekar alternatív népi világa, de itt minden visszafogottabb, bensőségesebb. A címadó dal generációs és nemi szerepekről beszél didaktikusság nélkül, a női elvárásokon keresztül a férfiasságot is vizsgálva. Az Egy pillanatra finoman építkező csúcspont, míg a Beton.Hofi énekhangját (!) felvonultató Nem tudom, merre megyek kollektív bizonytalanság-himnusszá válik. Sokrétegű, igényes album ez, amelynek dalai idővel akár slágerekké is szelídülhetnek.

Előadó: Kollár-Klemencz Kamarazenekar

Cím: A lányok nem sírnak

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2026. január 16.

Műfaj: alternatív folk, kamarapop

Kulcsdal: A lányok nem sírnak

9/10

Bárdos Kata Kincső

Lemezkritikánk elkészítését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.