Samplermágia – Ilyen volt a The Young Gods az A38 Hajón

A legendás svájci elektro-iparisták hat év után ültek vissza a turnébusz kemény ölére, hogy a Cesare Pizzi visszatérése utáni fejezet további kibontását, vagyis a 2019-es Data Mirage Tangramot követő legújabb lemezüket, az Appear Disappeart élőben prezentálják.

Az A38 szerencsére viszonylag korai szakaszában kapta el a folyamatot, nagyjából az ötödik állomás lehettünk a turnén, szóval végre alkalmunk nyílt komplett pedagógusfizetéseket áldozni a merch pult oltárán, azzal együtt, hogy a The Young Gods Play Terry Riley in C lemez eredetileg 1500 forintos cédulával került ki, amit nagyon hamar megtoldottak egy nullával, sajnos a számsor végén.

Előételként ezúttal a szintén svájci és hasonlóképp samplermágiával építkező Tout Bleu szolgált, akik alapvetően villanydob- és gitárloopokat színeztek ki vonósokkal, majd fűszerezték ezt szintiszólamokkal és dühös R2D2-hangokkal. Amellett, hogy elég halk volt a produkció, voltak kifejezetten szép csúcspontjai, hangulatában pedig hozta azt a Siouxsie-, Dead Can Dance- és Másfél-utánérzést, amivel tökéletesen megágyazott a főfogásnak, ezt pedig a szorgosan gyülekező közönség ugyancsak hálásan nyugtázta.

Este nyolckor még szabályosan izgultam, hogy meglesz-e a félház, de amikor Az Ifjú Istenek belecsaptak az új lemez nyitódalába, már biztonságosan lehetett stagedive-olni, amennyiben erre támadt volna igény. Nálam egyébként végül jó döntésnek bizonyult, hogy az Appear Disappear számait élőben halljam először, mivel nem csupán eljátszották csaknem az összeset, de a vámpírgyilkos fényoszlopok és a zenekar fizikai jelenléte akkora többletenergiával tolta meg a receptoraimat, hogy ez jó eséllyel minden otthoni hallgatásnál örökre tényező lesz.

A koncert törzsanyaga emellett a Mirage-ról csippantotta le az All My Skin Standinget, a törzsi dobokra élesen ráharapó torzított gitártémáival, ezen kívül viszont elsősorban az 1992-es T.V Sky-ról szemezgetett. A Gasoline Man különösen heterogén magaslatként működött a szettben, kicsit rebootolva a hallgatóságot, a három utolsó tétel előtt, újfent a tavalyi albumról, ekkor pedig már azt számolgattam, hogy vajon elég lesz-e megvenni az összes lemezt, amit magukkal hoztak.

A legvégére kaptunk még egy felszabadító slágerfröccsöt, hogy mindenki maradéktalanul kitáncolhassa magából a benzináremelést, a fürdőszoba-beázást és a napi két rágóba ülést a négyeshatoson, majd újult erővel indulhasson csütörtök reggel a munkahelyére Bernard Trontin dobjainak ritmusára, Cesare Pizzi dallamain mélázva, az Appear Disappear személyes üzenetén morfondírozva Franz Treichler tolmácsolásában.

Ki kell emelnem az esemény végtelenül bensőséges hangulatát is, a zenekar és a közönség olyan összhangban létezett egész este, ami tényleg meghaladta a koncertek hevében olykor kialakulni képes ismeretlen ismerős nexust, amit másnapra kialszol. Borzasztóan örültem, hogy az A38 felhagyott a közönség kitolásának gyakorlatával a lámpák felkapcsolása után, így szinte bármennyit beszélgethettünk, rajzolhattunk, fotózhattunk velük, és ennek egy percig sem volt nyűg-érzete, sőt, a három aláírás mellé a következő bejegyzések kerültek az egyik lemezemre a hétből: „EUPHORIA”, „River Boat <3” és „Grazie”.

Akinek a szerda este kimaradt, még eléri őket a környező országokban márciusban, illetve mindenképp szóljon, ha van egy hely a kocsiban!

szöveg: Ilkei Gábor
fotók: Agatha Urshanova

IPARI PSZICHEDÉLIA – ILYEN VOLT A YOUNG GODS 7 ÉVE A HAJÓN.

TOUT BLEU

THE YOUNG GODS